– Tizenöt éve kutatom a Kárpát-medencei képeslapok történetét, identitásmegőrző tulajdonságait – írja Balázs D. Attila az MCC Magyar Összetartozás Intézete Látkép sorozatának legújabb darabjában. – Munkáimban arra sarkallom az embereket, hogy óvják, őrizzék meg ezeket a kordokumentumokat. Mert e kicsiny és sebezhető, ám súlyos korszakokat átélt papírdarabok nemcsak emlékeztetnek a történelmi, egységes Magyarországra, de hordozzák is erkölcsi kötelességünket. Azt, hogy Kárpát-medencében gondolkozzunk, ne határsávokban.
A megóvott régi városképes lapok több módon is meghálálják a gondoskodást, mert minden nemzedék számára értékes információkat nyújtanak. Egyrészt helytörténeti és történelmi műveltséggel, másrészt mélyreható földrajzi ismeretekkel vérteznek fel. Ha felütünk olyan albumot vagy online térben íródott cikket, amely képeslapokra felfűzve íródott, időutazásban vehetünk részt, amelynek segítségével könnyebben tudunk majd navigálni múlt, jelen és jövő között.
A Kárpát-haza egysége
A régi képes levelezőlapok – s nem csak a városképesek – fejlesztik a szépérzéket is, hiszen a korabeli fotográfusok az esetek döntő többségében odafigyeltek a kompozícióra akkor is, ha közelről, de akkor is, ha épp távolról fényképeztek. De ami mindenekfelett megkapó a településeket felvonultató lapok között, az nyilván maga a Kárpát-haza egységessége és az azonos magyar kultúrkör, amely ugyanúgy visszaköszön egy budapesti, mint egy délvidéki vagy egy Balaton környéki lapról.
Mindemellett a más nemzetiségek által lakott történelmi magyarországi helységek képeslapjai is a teljes egész részei, hiszen mindegyik azonos Kárpát-medencei jegyeket hordoz: az egységes magyar királyi postaigazgatás jelvényeit. A bélyegek, bélyegzők, hátlapi kritériumok és méretarányok mellett ugyanakkor szembetűnő a kétnyelvűség vagy nemegyszer a háromnyelvűség megléte, amelyet több külhoni régióban még ma is tűzzel-vassal irtanak az utódállamok.
Ha az ifjabb generáció képviselői mélyednek el ma a magyar képeslapok, kiváltképp a Trianon előtti és a visszacsatolások utáni „múltdarabkák” világában, úgy borítékolható, hogy kicsírázik bennük a nemzeti összetartozás érzése, már ha eddig híján lettek volna ennek, függetlenül attól, hogy ki melyik oldalán él a határnak.
A régi lapokat tanulmányozva ugyanis egy egésszé lényegül Erdély a Felvidékkel vagy a Délvidék Kárpátaljával, illetve a megmaradt országgal, a határok pedig szertefoszlanak – ami nemcsak a fantáziát, de a történelmi tudatot is tágítja.
[...] De van itt még valami, amit nem lehet elégszer hangoztatni, hogy múltunk ezen „tükörcserepei” hatékony eszköznek számítanak az utódállamok történelemhamisítási törekvéseivel, valamint régi, de ma idegen kézben lévő városaink arculatának erőszakos átalakításával szemben is.
A teljes cikket ide kattintva, a Magyarösszetartozás.hu-n olvashatják!
