A Magyar Írószövetség szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében számolt be az idei díjazott, Tomaji Attila sokrétű és hagyománytisztelő munkásságáról: a József Attila-díjas költő, irodalomtörténész Budapesten született, de már évek óta Zebegényben él. Szerkesztője, tanulmányírója, illetve szöveggondozója volt Rákos Sándor, József Attila, Somlyó György és Sánta Ferenc válogatott műveinek is.
Az elismert irodalomtörténésszel tavaly a Magyar Napló készített portréinterjút, ebben Tomaji Attila megrendítő őszinteséggel idézte fel korai élete megpróbáltatásait: kisgyermekként egy gyógyíthatatlannak tartott betegség árnyékában élt, amely alapjaiban formálta át életét és belső világát.
Öt- és tízéves kora között a Szent László-kórház üvegfalú szobájának lakója volt, ahol családját – szüleit és testvérét – kizárólag az üvegfal másik oldaláról láthatta, érintésről szó sem lehetett. Ez a hosszú, elszigetelt időszak mély nyomot hagyott benne: megtanulta elviselni a magányt, megbékélt az egyedülléttel. A külvilághoz vezető kapocs ennek következtében az olvasás és a rádióhallgatás lett a számára.
Felépülését követően, nagyjából tíz-tizenkét éves korában kezdett írni; kezdetben Omega- és Illés-dalokhoz költött saját szövegeket, melyeket maga adott elő. Bár később több műfajjal is kísérletezett, végül a költészet vált a legfontosabb önkifejezési formájává.
Első verseit Bella István (Élet és Irodalom) és Kalász Márton (Vigilia) jelentette meg, versei és tanulmányai azóta is folyamatosan jelen vannak az írott és az online irodalmi fórumokon egyaránt, köteteit figyelemmel kíséri és recenzálja a szakmai élet.
A Bella István-díjat olyan költőnek ítélik oda, aki munkásságában kapcsolódik a nemzeti irodalom értékes hagyományaihoz, különösen Bella István életművének szellemiségéhez, illetve költőként vagy műfordítóként már jelentős eredményeket ért el.
Az ünnepélyes díjátadón, amelyre március 15-én került sor, Pósa Zoltán a következőképpen jellemezte a friss díjazottat: – Életértelem-keresés, haláltitok-sóvárgás, a mindenség, az egyetemesség makrovilágában és a mítoszok, a szorongás, a primer és a szekunder élményeknek kitett védtelen egyén a szubjektum mikrokozmoszában. Mindez és annyi minden más kavarog együtt Tomaji Attila sokszólamú költészetében, mely olyan, mintha Beethoven melodikus örömódája, Wagner Istenek alkonyát föltáró kromatikus skálái és Schubert fülbemászó dalai szólnának meg egyszerre a költő míves, a hangsúlyos és az időmértékes verselést szabadon kezelő költeményeiben.”
Tomaji Attila könyvei: Torzó (1991), versek; Kossuth-díjas írók – Rákos Sándor (2003) válogatott művek; Keresztmetszet (2004) versek; Kossuth-díjas írók – Somlyó György (2005) válogatott művek; Márai Sándor (2009) monográfia; Sötéttiszta sáv (2010) versek; Saját sors (2017) versek; Pentimento (2019) versek; Folyóhang (2021) versek; A nyár sötét szíve (2024) versek
