Minden idők egyik legjelentősebb magyar királya, I. Anjou Nagy Lajos születésének 700. évfordulója előtt tiszteleg a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) az intézmény lapidáriumában helyet kapott kamaratárlattal. Az év utolsó napjáig megtekinthető kiállítás a jubileumhoz kapcsolódó emlékév első stációja, amelyet az MNM tagintézményei által szervezett programsorozat ölel körbe.
Lajos király 1342 és 1382 közötti uralkodása hazánk históriájának egyik legkiemelkedőbb és legfontosabb időszaka volt.
Az Anjou-házból származó, de az Árpádokkal is rokonságban álló uralkodó négy évtizedes kormányzása alatt Magyarország Európa egyik leggazdagabb, legerősebb és legnagyobb kiterjedésű államalakulatává vált.
A király gazdagságából ugyanakkor napjainkra csupán néhány jelentős műtárgy, valamint az utasítására készített Képes krónika, illetve a híres aranyforintok maradtak fent, amelyek akkoriban az egyik legkeresettebb valutának számítottak Európában. Ezeket jellegzetes éremképük alapján „szerecsenfejes” és „Szent László-s” dénár néven tartja számon a numizmatika. Utóbbi ráadásul még a később Lajos leányát, Mária királynőt feleségül vevő Luxemburgi Zsigmond korában is kedvelt fizetőeszköz maradt. Bardusnak hívták ekkoriban, utalva a hátlapi Szent László-alak által tartott bárdra. Ezekből a becses érmékből is láthatunk példányokat a múzeum alagsorában.
A tárlat központi eleme egy drágakőberakásos liliomos korona, amely nagyszerű módon úgy van kiállítva, mintha egy ponton épp lebegne. Ez a fejdísz valójában egy 1370-es évekből, tehát Lajos uralkodása idejéből származó korona elemeként van jellemezve leírásában, amelynek eredeteként Zsigmond király és császár nagyváradi sírját jelölték meg. A Kolba–Sasianu–Hapák szerzőhármas által jegyzett Szent László és városa című történelmi albumban is szerepel ez a műremek, és
valóban a híres nagyváradi királysírok leleteként tartják számon, amelyeket 1755-ben találtak meg a ma oly sok szenvedést tűrni kényszerülő partiumi város várának területén.
E kötet így ír róla: „A sírlelet egy liliomos ereklyekoronát őrzött meg napjainkig: feltehetően Zsigmond temetésekor levették az addig használt, a XIV. században készült koronát valamelyik Szent László-ereklyetartóról, s az került a sírjába.”
Nagy Lajosnak ugyanakkor valós kapcsolata volt a Szent László alapította Váraddal, koronázása után első útja – amellyel mintegy politikai hitvallását is kinyilvánította – ide vezetett, a példakép Szent László sírjához, ráadásul később is tiszteletét tette itt.
A tárlaton megcsodálható több olyan ékszer, címeres kályhacsemperemek és díszes mindennapi használati tárgy is, amelyet a király egykori székhelyén, Visegrádon rejtett a föld vagy épp a Duna medre, hiszen az itt kiállított hosszú kardot a folyam iszapja őrizte meg a jövendőnek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!