
Több mint egy évszázaddal az opera olaszországi bemutatója után – amely a Scalában a nagy Arturo Toscanini érdeme volt – Castellucci rendezése ma a zenés színház új és radikális látomásaként érvényesül. Olyan élményt teremt, amely a kép és a hang összeolvasztásával ritka intenzitással idézi meg a láthatatlant, és megerősíti Castellucci értett színpadi nyelvének létjogosultságát, amely a narráción túl a hallgatás mély tartományában szólítja meg a nézőt.























