A kurátor ugyanakkor különbséget tett a kritika meghallgatása és az azzal való egyetértés között. A nyílt levelet fontos visszajelzésnek tartja, de nem gondolja, hogy a tiltakozás önmagában indokolná a kiállítás megszüntetését.
Ki rendelkezik a műalkotásokkal?
A vita egyik legérzékenyebb pontja a szerzői jog és a hozzájárulás kérdése. A múzeum gyűjteményéből származó képek felhasználása ugyanis nem minden esetben esik azonos jogi megítélés alá. Prindle elmondása szerint a kiállítás három gyűjtemény anyagából dolgozik, amelyek közül kettő történelmi műveket, a harmadik kortárs alkotásokat tartalmaz.
Az intézmény igyekezett felvenni a kapcsolatot azokkal, akik a kortárs művek szerzői jogait birtokolják, köztük a hagyatékok kezelőivel és az egyetlen még élő alkotóval. Ahol a jogszabályok megkövetelték, megszerezték a szükséges engedélyeket.
A régebbi művek jelentős része közkincsnek számít, így felhasználásukhoz főszabály szerint nem szükséges a jogtulajdonos engedélye. A kurátor szerint ez a rendszer azért is fontos, mert évszázadokkal vagy évezredekkel ezelőtt élt alkotók esetében nem tudhatjuk, hogyan vélekednének műveik mai felhasználásáról.
A közkincs intézménye azonban nem oldja fel az összes etikai dilemmát. Attól, hogy egy alkotás jogilag szabadon felhasználható, még felmerülhet a kérdés, milyen célra és milyen technológiai környezetben használják fel.
A múzeum hivatalos tájékoztatója külön kitér arra is, hogy a kiállításban felhasznált képek nem kerülnek be a Stable Diffusion tanítóadatbázisába. Ez fontos különbség: a gyűjteményi alkotások felhasználása az installáció működéséhez nem jelenti automatikusan azt, hogy a műveket egy általános célú AI-modell betanítására is felhasználják.
