A Kisbér-Kincsem-Imperiál hármas

Csodálatos album jelent meg nemrég az Erdélyi Szalon Könyvkiadónál: közel ötszáz oldalon, A3-as méretben, oldalanként több fotográfiával és szkennelt dokumentummal dolgozza fel nem csupán a kisbéri ménes történetét, de tulajdonképpen a magyar versenylótenyésztés történetét is. Abszolút laikus vagyok a témában, de még engem is lenyűgözött az a szeretet és profizmus, amely a könyv soraiból árad.

Sinkovicz Zoltánnak, Kisbér polgármesterének és a kötet szerkesztőjének beköszöntője után elkezdődik az áttekintés A reformkor hajnalán a lóversenyzés elindul Magyarországon című fejezettel, melyben az egyszeri érettségiző ember is megnyugodva fedezheti fel, hogy jól emlékszik, mert Széchenyi István valóban mondott valamit a témáról: „Három dolgot kell megtanulnunk Angliában, az alkotmányt, a gépeket és a lótenyésztést.” (1822. ja­nuár 31-én pedig ezt jegyzi be naplójába: „A tervemet, hogy vezettessék be a lóversenyzés az osztrák birodalomban, a császárnak ma írásban átnyújtottam.”)

Ezt követően szépen csordogál a lóversenyzés-történet, olyan, kívülállók számára borzongató vagy különleges érdekességekkel és fényképekkel, mint „A kisbéri ménes korszerű állatkórháza. Képünk a kórház műtőjében készült, a kép előterében a lovak has­űri műtétek előtti ledöntéséhez használt rugalmas szőnyeg látható” vagy: „A fedeztetőszín a kisbéri ménesben. Itt történt a próbáltatás és a fedeztetés. A háttérben a mennyezetre rögzített párnázott próbafal látható, amely a kancák rúgásától óvta a próbamént. Waternymph és Cambuscan nászából e helyen fogant Kincsem. A falakon lévő táblákon vezették a fedeztetések időpontjait, a kancák és mének ne­veit, de olykor fájdalmasan belesajdul a történelem is ebbe a szigorúan szakmai szövegbe: (ugyancsak Kincsem kapcsán) „Az is tény, hogy az elléssel kapcsolatos dokumentációk Kisbéren 1919-ig rendben a helyükön voltak, ez a rend a román csapatok rekvirálása és az ezt megelőző forradalom alatt bomlott meg. Amit tetézett a meglévő maradék ménesi dokumentáció 1944 és 1947 közötti bajorországi szétszóródása. Mára sajnos a pontos ménesi feljegyzések, amelyek a kancák adatait rögzítik, a csikókönyvek, az ellési naplók, a bejelentők egyik ménesből sem maradtak ránk.”

A gazdag képanyag tehát lenyűgöző, és olyan szintű leírás van mindegyikhez, hogy a nem hozzáértő olvasó (de feltételezem, hogy a hozzáértő is) elégedetten csettint; íme, egy kiragadott példa: „Weathercock pej mén, szül. 1893., apja: Galaor, anyja: Weather, Doncaster leánya. Nevelte gróf Hunyady Imre. Az 1896. évi Osztrák Derby győztese.” És igen, a profizmuson túl van valami finoman erezett nosztalgia is a békebeli monarchia iránt ebben a könyvben, amely belengi a lapokat.

Nemcsak tényanyag van azonban, és lenyűgöző, alaposan dokumentált felsorolás (hányan, de hányan dolgoztak, hogy a kultúrának ez az ága fennmaradjon! És mégsem maradhatott fenn: a kisbéri ménest is felszámolták), hanem tudományos szövegek is, amelyek joggal tartanak számot az érdeklődésre, és csomó filmélményünket is megmagyarázzák: „Ide kénytelenek vagyunk egy kis lóetológiát közbeiktatni. A ló alapvetően növényevő, a húsevők zsákmányállata. Túlélésének alapvető feltétele a veszély korai felismerése és az attól való gyors menekülés. Minden, számára ismeretlen, esetleg veszélyt jelentő dologra meneküléssel válaszol. Az ember a ló számára alapvetően húsevő ragadozó, amíg meg nem győződik az ellenkezőjéről. Minden ismeretlen tárgyat, hangos kiáltást lehetséges veszélyforrásként érzékel. A csendes, duruzsoló hang, beszéd viszont megnyugtatja a lovakat.”

A Kisbér–Kincsem–Imperiál hármasról részletesen is, több fejezeten keresztül írnak, és ahogy a szerzőnek a kisbéri szoboravató ünnepségen mondott beszédében elhangzik, mi is reménykedhetünk abban, hogy „a most elindult fejlődésbe […] az is beleillik, hogy egy szép lószobor mellé szép, élő kisbéri lovakat is láthasson az idelátogató vendég. És majd egyszer megszülessen itt Kisbér–Kincsem–Imperiál méltó utóda is.”

Dr. Hecker Walter–Brenyó József–Dr. Pataki Balázs: A kisbéri ménes története. A kisbéri-félvér ló sorsa. Erdélyi Szalon Könyvkiadó, Budapest, 2020.