A nőket a csecsemőikkel együtt lőtték agyon

A Népirtás Pozsonyligetfalun című a héten debütált a köztévén. A film harag nélkül, magyar túlélők, cseh és szlovák történészek megkérdezésével tárja fel az 1945 nyarán elkövetett genocídiumot.

A kivégzőknek egyetlenegy szempontjuk volt, az, hogy az áldozatok milyen szinten beszéltek szlovákul Forrás: MédiaKlikk

A kivégzőknek egyetlenegy szempontjuk volt, az, hogy az áldozatok milyen szinten beszéltek szlovákul
Fotó: MédiaKlikk

Ugyanebben az időben végeztek ki kilencven magyar leventét is, akik nyugati hadifogságból tértek haza. Hat fiút csak azért lőttek agyon, mert pár szál cigarettát találtak náluk (azokat már be kellett volna szolgáltatniuk). Felsorakoztatták, majd élő céltáblának használták őket. A csapatból hárman megszöktek, és noha hajtóvadászat indult ellenük, végül átjutottak az államhatáron. Ennél a résznél megszólal Callmeyer Ferenc Ybl-díjas építész, egyetemi tanár is, aki már Nyugaton levált a leventecsoportjától, és csak évtizedekkel később jött rá, hogy a kivégzett fiúk valószínű, hogy az akkori társai voltak.

A ligetfalui tömeges kivégzéseket ugyanaz a Prágából odavezényelt 17. gyalogezred hajtotta végre, amelynek tagjai 1945 júniusában a csehországi Prerov határában 265, bányászmunkákról hazafelé tartó németet és magyart, köztük 71 gyermeket végeztek ki egy éjszaka leforgása alatt. A végrehajtást a Benes-dekrétumokra hivatkozva Karol Pazúr, az ezred vizsgálótisztje és a pozsonyi Bedrich Smetana ideo­lógiai tiszt rendelte el azután, hogy a családokat megfosztották értékeiktől.

Minderről František Hýbl történész, a přerovi múzeum nyugalmazott igazgatója nyilatkozik a dokumentumfilmben, akivel a stáb felkereste a tömeg­gyilkosságok helyszíneit. A cseh történésznek múlhatatlan érdemei vannak abban, hogy fény derült a přerovi népirtás részleteire, hisz a Prágai katonai archívum adatai alapján jött rá, hogy a kivégzett német, magyar férfiak jelöletlen sírban a helyi temetőben nyugszanak. A nők és a gyermekek maradványait pedig az olmützi krematóriumban találta meg, és elérte, hogy kihantolják a hamvakat őrző ládákat, majd újratemessék őket a přerovi temetőben.

Hýbl döbbenetes dolgokat mond el a tömeggyilkosságokról. A csecsemőket a tenyerükre helyezték és úgy eresztették beléjük a golyót, a pár életben maradt gyermeket, akik a holttesteken mászkáltak tovább a sáncban, Pazúr személyesen végezte ki. A visszaemlékezések szerint a felületesen eltakart tömegsír három nap múlva is mozgott, és ez volt a legdurvább cseh, morva és sziléziai területen elkövetett népirtás a XX. század negyvenes éveiben. Pazúr csupán egy évet töltött börtönben, Klement Gottwald kommunista vezető ugyanis megkegyelmezett neki.

A Népirtás Pozsonyligetfalun egy kiváló dokumentumfilm, amelynek legnagyobb erénye az, hogy rengetegen szólalnak meg benne, így nemcsak történészek, egykori áldozatok, hanem azok leszármazottai, cseh és szlovák történészek, politikusok és közírók is mesélnek sokféle szemszögből.