Itt az idő, hogy megismerjük egy védett (védő és védhető) társadalom erejét is! A biztonságunkat.

Kiss Sándornak szerencséje volt, mert a francia hadifogolytáborok embertelenségükről váltak hírhedtté, ahonnan honfitársaink a francia légióba menekültek. Ő ecsetet foghatott.

Amikor azt halljuk, hogy Budapest „felszabadult”, akkor érdemes a tömeges erőszakolásra és a málenkij robotra elhurcolt zsidókra gondolni.

Ebbe a rövid mondatba elnyomóink és utódaik három hazugságot tudtak és tudnak belezsúfolni.

Hatalmas meglepetésre nyerte meg az egyik slágerszámot, a klasszikus 100 méteres gyorsúszást az 1936-os berlini olimpián, a játékok egyik legnagyobb hőse lett, itthon az egész ország ünnepelte.

1945 márciusában a szovjet katonák raboltak, erőszakoskodtak, Magyary Zoltánt megverték. Két másik nőt pisztollyal kényszerítve elvittek, közben viszontlátással köszöntek el...

A Bécsi Magyar Történeti Intézet március végén rendezendő, 1945 jelentőségéről szóló konferenciája többek között arra is rávilágít, hogy a közép-európai antikommunizmus ugyanolyan fontos, mint a nácizmus elleni fellépés.

Kilencszáznegyvennégy decemberének végén a fővárosiak – mintha nem akartak volna tudomást venni a távolból már hallható ágyúdörgésről, az állandósult légiveszélyről – a karácsonyra készültek.

A Népirtás Pozsonyligetfalun című a héten debütált a köztévén. A film harag nélkül, magyar túlélők, cseh és szlovák történészek megkérdezésével tárja fel az 1945 nyarán elkövetett genocídiumot.