Legyőzte Japánt és Amerikát is

Hatalmas meglepetésre nyerte meg az egyik slágerszámot, a klasszikus 100 méteres gyorsúszást az 1936-os berlini olimpián, a játékok egyik legnagyobb hőse lett, itthon az egész ország ünnepelte, a 32. születésnapját azonban már nem érte meg. Múltidéző sorozatunkban a hetvenöt évvel ezelőtt, 1945. március 29-én Sopronban bombatámadásban elhunyt Csik Ferencre emlékezünk.

A későbbi olimpiai bajnok már a darmstadti főiskolai vb-n (4-es rajtkőnél) is remekelt Forrás: Fortepan

A Nemzeti Sport helyszíni beszámolója nem azt vetítette előre, hogy a férfiak 100 méteres gyorsúszása magyar győzelmet hoz az 1936-os berlini olim­pián. „Csik a könnyebbik középfutamba került, ahonnét legjobb negyedikként bejuthat a döntőbe” – írta a lap kiküldött tudósítója. Az előfutamok időeredményei alapján két nyolcfős futamot állítottak össze, ahonnan az első három, valamint a jobbik negyedik került be a döntőbe. Versenyzőnk összekerült a világcsúcstartó amerikai Fickkel, az Európa-rekorder német Fischerrel, valamint a japán Taguchival, utánuk kellett volna bejönnie a negyedik helyen. Ám Taguchi (57,9 mp) mögött második lett 58,1-gyel, megelőzve ­Ficket (58,2) és Fischert (58,7). Összesítésben a negyedik legjobb idővel jutott be a döntőbe, mert a másik futamban két japán, Yusa (57,5) és Arai (57,9) is gyorsabb volt nála.

A BEAC 22 éves, orvostanhallgató úszója két évvel korábban Magdeburgban Európa-bajnok lett, de csak 59,7-del. Berlinben az egész világ által bálványozott japánok három csodaúszóját a szakma mindenképpen eléje sorolta, s ugye még ott volt a világcsúcstartó és a helyiek hőse is, akit az Olimpiai uszodában húszezer német buzdított. „Mit várhatunk Csiktől? – taglalta a Nemzeti Sport. – A japánok megverését, megelőzését talán nem. Arról azonban szó lehet, hogy valamelyiküket maga mögé utasítsa.” Vízilabdacsapatunk ikonja, Németh „Jamesz” leszögezte, ő bízik Csikben: szerinte harmadik lesz. A mindig szerény Csik maga sem hitte, hogy a japánokat legyőzheti.

A világcsúcsot 56,4-del tartó Fickre kevesebb figyelem esett, akit „fürdőkád-világrekordernek” tartottak. Akkoriban a különböző uszodákban kirívóan eltérőek voltak a feltételek, jellemző, hogy a Nemzeti Sport Csik áprilisi, hazai 57,4-es eredményét Európa-csúcsnak kiáltotta ki, pedig 33,3 méteres medencében született. Azt, hogy valójában ki a legjobb, csak akkor lehetett eldönteni, ha a versenyzők egyszerre ugrottak a vízbe. Mint akkor, Berlinben, ahol aztán Csik lett a földkerekség legjobbja, a szélső, hetes pályán 57,6 másodperces időt repesztve, megelőzve Yusát (57,9), Arait (58,0), Taguchit (58,1), Fischert (59,3) és Ficket (59,9).

A klasszikus 100 méteres gyorsúszásnak másodszor lett magyar olimpiai bajnoka. Hajós Alfréd 1896-ban győzött, de a bajnokok sorában ott a helye Halmay Zoltánnak is, aki 1904-ben St. Louisban a 100 yardot nyerte meg. 1932-ben Bárány István is nagy esélyes volt azután, hogy négy évvel korábban ezüstérmet szerzett, ám Los Angelesben összeomlott, és döntőbe sem jutott.

Csik Ferenc 1913. december 12-én Lengvári Ferenc néven született, és édesapja egy év múlva az I. világháborúban a királyi 19. honvéd gyalogezredben harcolva elhunyt a Moravci (Szerbia) melletti ütközetben. Anyai nagybátyja, Csik László 1923-ban, amikor hazatért az orosz hadifogságból, örökbe fogadta, Ferenc ekkor vette fel a Csik nevet. Évekkel később pedig tanulhatott Bárány István esetéből, mert amikor 1931-ben beiratkozott a BEAC-ba, éppen ő lett az első edzője. Igaz, 1932-ben már Vértesy József, az olimpiai bajnok vízilabdázó foglalkozott vele; időnként a pólócsapatba is betette, és az úszókarrierje ettől kezdve ívelt felfelé.

A későbbi olimpiai bajnok már a darmstadti főiskolai vb-n (4-es rajtkőnél) is remekelt
Fotó: Fortepan

Amikor Keszthelyről a fővárosba került, egyből látszott, hogy hatalmas tehetség, igazi úszóalkattal és kiváló vízfekvéssel, amihez a munka iránti alázat és fanatizmus társult. A Magyar Úszószövetség pedig tudatosan trenírozta az olimpiára – ahol három úszás várt rá –, és igyekezett a nagy ellenfelekre felkészíteni. Így 1935 tavaszán a Császár uszodában összehozták a Csik, Fick, Fischer hármasversenyt, amelynek keretében három egymást követő napon a felek 100 méter gyorson, 100 yardon, majd újra 100 méter gyorson csaptak össze. Csik az első napon győzött, majd kétszer harmadik lett, ebből is sok tapasztalatot szűrt le. Mindenekelőtt azt, hogy az állóképességét fejlesztenie kell, és ez lett a berlini siker egyik kulcsa.

Az eredményekből kitűnik, hogy Yusa megnyerte volna az olimpiát a középfutamban úszott 57,5-es idejével, és az előfutamában Fick is 57,6-et úszott, de ezeket a döntőben már nem tudták megismételni, Csik viszont a fináléban beállította addigi legjobb hivatalos időeredményét. Ám ugyanilyen fontos volt, hogy mentálisan is tökéletesen felkészült a feladatra.

– A sportteljesítményhez három dolog szükséges: adottság, lelki adottság és szakszerű vezetés mellett folytatott céltudatos munka – szögezte le utóbb ő maga is.

„A magyar Csik legyőzte Japánt és Amerikát!” – harsogta a verseny másnapján a Berliner Montagsport szalagcíme az első oldalon, a cikkben pedig az állt, hogy ez az olimpia legnagyobb meglepetése. Úszónkat sokan az amerikai Jesse Owenshez hasonlították, aki négy aranyérmet nyert az atlétikai pályán. Az 1936-os olimpiáról tudósított először a Magyar Rádió, és Pluhár István legendás közvetítése – Gyere, Ferkó, gyere, Ferkó, most bele, most bele! – itthon talpra ugrasztotta az országot, bár sokan voltak, akik el sem hitték, hogy versenyzőnk megnyerte az olimpiát. A Nemzeti Sport szerkesztőségében folyamatosan csörgött a telefon, hogy tényleg igaz-e, és a munkatársak igyekeztek mindenkit megnyugtatni. Csak egyvalaki akadt, aki azzal nyugtázta a megerősítést: Na, végre valami, de úszhatott volna kissé jobb időt is… Úgy látszik, már akkoriban is akadtak trollok.

Két héttel a játékok után aztán Csik a Császár uszodában is legyőzte Yusát, a korabeli beszámoló szerint a póttribünön sem lehetett volna elejteni egy gombostűt. Amikor bajnokunk kifelé igyekezett a vízből, Hóman Bálint kultuszminiszter nyújtotta felé a kezét, ez is jelzésértékű a népszerűségére.

Csik Ferencet 1937-ben avatták orvossá, s miután 1939-ben, 25 évesen visszavonult a versenyzéstől, az úszástól nem távolodott el – volt úszókapitány is –, de inkább már az orvosi hivatásának élt. Vezető sportorvosként előadásokat is tartott, a Testnevelési Főiskolán anató­miát tanított, de említsük meg azt is, hogy 1939-ben Pluhár Istvánnal együtt újraindította a Képes Sport című hetilapot, amelynek felelős szerkesztőjeként dolgozott. A II. világháborúban, 1944 októberében kapott katonai behívót, és a sors kegyetlen fintora, hogy 1945. március 29-én Sopronban egy légitámadás során életét vesztette. Mindössze 31 évesen hunyt el – mint édesapja –, alig néhány nappal azelőtt, hogy Magyarország területén véget értek a harcok. Szóltak a szirénák, de az olimpiai bajnok nem akart lemenni az óvóhelyre, mert attól tartott, hogy ráomlanak a romok. Mintha elaludt volna, a várfal mellett találtak rá az egykori Patak utcában.

Ma már úgy keressük, hogy Csik Ferenc utca.