A rettentes történet azok után pattant ki Romániában, hogy Camelia Voinea egykori tanítványai közül többen is megszólaltak. A volt sportolók egyöntetűen azt állították, hogy Voinea rendszeresen súlyosan bántalmazta a rá bízott gyerekeket. Ezek a tornászok korbácsütésekről, folyamatos verésekről beszéltek.

Ez az újabb botrány csak folytatása azoknak az eseményeknek, amelyek a nem olyan régen befejeződött világbajnokságon robbantak ki. Az idei tornász vb-t Indonézia fővárosában, Jakartában rendezték meg.
Azon a versenyen a talaj szerenkénti döntőjében a 7. helyen végző Denisa Golgotă arról számolt be, hogy fizikálisan és verbálisan is zaklatták őt, erről pedig a szövetség vezetői is tudtak, mégsem tettek semmit.
Mindez azonban még csak a kezdete volt annak az eseménysorozatnak, amely most tartja lázban a román tornasportot. A most nyilvánosságot kapott események szörnyű részleteket tartalmaznak. Azok a volt tornászok, akik egyelőre név nélkül álltak a nyilvánosság elé, megdöbbentő részleteket tártak fel arról, hogyan bánt velük az egykori olimpiai bronzérmes, Camelia Voinea. Egy ma már visszavonult, 28 éves egykori versenyző azt mondta, hogy a mai napig retteg, ha meghallja Camelia Voinea nevét. Annak ellenére fogják el borzalmas érzések, hogy már nem él Romániában. – Négy és fél éves voltam, 2001-ben a tévében néztem a nagyszerű román tornászokat. Ekkor határoztam el, hogy én is ezt a sportot akarom űzni. Szüleim levittek, én pedig Camelia Voinea kezei közé kerültem. Nyolc évvel később, 12 évesen eljutottam oda, hogy már nem akartam tornázni.
Az edzőnő erőszakosan bánt velünk, vert minket. Sokakat véresre vert, másokkal állandóan ordított.
– Ezt nem lehetett elviselni. Szerzett egy gumikorbácsot, és azzal csépelte a sportolókat, köztük engem is. Ha egy-egy gyakorlatot elrontottam, jött az ütés. Kézre vagy lábra, neki teljesen mindegy volt. Úgy vert bennünket, mint az állatokat. Ha a szüleim otthon észrevették, hazudtam, azt mondtam, hogy leestem a szerről, megütöttem magam. Vastag harisnyákat viseltem, hogy eltakarjam a testemet borító foltokat. Féltünk bemenni az öltözőbe, mert a verések mindig ott zajlottak. Néhány társamat ököllel verte, amikor épp nem a korbácsot használta – mondta a volt sportoló.
Az egykori tornász eljutott oda, hogy a folyamatos bántalmazások miatt öngyilkos akart lenni.
Azok a traumák, amelyeket gyerekkorában szerzett a mai napig nem múltak el. Most Angliában él, de ott is terapeutához kell járnia. – Olyan dolgok jártak a fejemben, hogy egy hídról a mélybe vetem magam, s akkor meghalok. Kis is mentem a hídra, de egy arra sétáló ember észrevette, hogy mire készülök, ő mentett meg.




















