Nem mindegy, hogy nyitott vagy védett a társadalom

Itt az idő, hogy megismerjük egy védett (védő és védhető) társadalom erejét is! A biztonságunkat.

Forrás: Pexels

Az iskolai fociban meg a strandmeccseken mindig hátvéd voltam. Nagy örömmel látom, hogy unokáimból kettő is ugyanezen a poszton rúgja a labdát. Van valami nemes elkötelezettség abban, ha védeni kell egy támadással szemben a kaput. A védekezés persze nem zárja ki az előremozdulást. Emlékszem olyan meccsekre, ahol kapus lőtte az ellenfélnek a győztes gólt. Nagyon is lehetséges a védekezésből kreatív, felfejlődést segítő magatartást kibontani. De alapvetően mégis az a védelem létrehozója a játékban – akár a társadalomban –, ha létezik megtámadtatás.

Védekezni tehát a támadók ellen kell. Az 1945-ös rémes ostrom idején az apám s egy barátja védte a sokemeletes bérház kapuját és a lakóit a katonáktól (akkor még nem éltem), majd 1956-ban a bátyám védte kamasztársaival a házunk kapuját az oroszoktól (ezt már átéltem, a pincében gubbasztva). Eltűnődöm, hogy e mai, médiával, befolyásolással aláaknázott világban miért is értékelődött fel oly nagyon a védettség gondolata. A szükség hozta elő ezt az életérzést. S ha jelzőt keresnének kortárs társadalmunk számára, a szó elé ezeket írnám: védő, védendő, védett társadalom.

A „védelem” gondolata a biztonsághoz vagy annak a hiányához kapcsolódik. Természetes esetben ez automatikus, genetikailag, biológiailag adott, velünk született, belénk kódolt állapot. Bőrünk, hajzatunk, verejtékünk: testünk természetes védelmének részei. Egy arcunk előtt váratlan elsuhanó tárgy, mozdulat előtt öntudatlanul lecsukódik a szemhéjunk. Védelemre akkor van szükségünk, ha valami, valaki a biztonságunkat veszélyezteti. Nyelvünk igen sok szóösszetételben jelzi a védelem fontosságát. Íme: önvédelem, életvédelem, családvédelem, birtokvédelem, értékvédelem, érdekvédelem, környezetvédelem, egészségvédelem, nemzetvédelem…

Mi veszélyezteti ma a biztonságunkat? Nem sorolva egyetemes emberi világunk „Édentől keletre” állapotában ismert toposzait (a bűn lehetőségének kitett világ tolvajlástól, erőszaktól, betegségtől, hiánytól, szenvedéstől és haláltól való félelme velünk él), érdemes a rejtőző, alig ismert veszélyre felfigyelni. Elmondható, hogy a több megszállást, világháborút, önpusztítást, agressziót túlélt magyar nemzet ma viszonylagos közbiztonságban létezik. Jelenünk aktuális veszélyeztetője nem torz pofájú fúriaként, nem rettenetes csillagháborús páncélban hördül-ront ránk, hanem széles mosolyú, emberkedvelő filantrópként nyújtja kezét, kölcsönpénzét és megállíthatatlan jótékonykodását.

„Az ördög egyre csinosabb” – mondta vagány színészünk nemrég. Egyenlőséget ígér és nyíltságot, így is nevezi: nyílt társadalom. – Hűha, ez valami finomság lehet! – álmélkodik Piroska az édelgő farkas szavait hallván. Pedig elgondolkodhatna, miket csomagol a nyelv a nyitottság fogalmába. A szó ártatlan. Igaz, valóban sok jó helyzethez is társul a nyitás képe: nyíló virág, nyitott elme, nyitott könyv, nyílt tekintet. Ám az ellenkező, negatív jelentéstartomány elgondolkodtató: nyílt seb, nyitva maradt táska, nyitva felejtett pénztárca, vízcsap, gázcsap, nyitott bicska, nyitott sír, Pandóra kinyitott szelencéje, nyílt támadás, nyílt fenyegetés. Tanulságos, hogy minden testnyílásunknak van záróizma (a fülünk kivételével).

Halljuk meg hát, mit kínál a joviális farkas Piroskának: Felejtsd el, ki vagy! Adok neked új identitást. Azonosulj a kételkedéssel, váltsd aprópénzre Einstein relativitáselméletét – relativizálj mindent. A jó nem is annyira jó, a rossz nem is olyan rossz, a férfi lehet nő és fordítva, a kétszer kettő izgalmasabb, amikor öt. Keveredj! Pároztasd gondolataid! Lám, a szamár és a ló együtt klassz öszvér (így nemzésképtelen, de elég, ha a banktőke szaporodik). Azt suttogja: Illeszd barátod kését ellenséged szívéhez! Még ma cseréld le az autód, párod, hited, nemed, etnikumod, s jelezd, mennyi pénzt kérsz. A világ globális, neked áll a bál. Nyisd ki az ajtót, hadd tegyem be az első mancsom, ó, én drága társadalmam! Mert ha nem, az ajtódat szétharapom.

Hát ezt nem! A nyitás, a zárás csak önkéntes lehet. A nyitott társadalom farkasnyomulása mindennapos hízelgéssel az ajtórésben jól ismert. Itt az idő, hogy ezzel szemben megismerjük egy védett (védő és védhető) társadalom erejét is! A biztonságunkat.

A szerző egyetemi docens, művelődéskutató

Kiemelt kép: Pexels