Nyugaton másképp látják a kommunizmust, mint mi

– Ahhoz, hogy megértsük, miért értenek mást bizonyos jelenkori politikai fogalmak alatt Nyugat- és Közép-Európában, meg kell ismernünk egymás történelmét – állítja ifj. Bertényi Iván, a bécsi Collegium Hungaricum tudományos igazgatóhelyettese, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója. Mint mondja, a március végén rendezendő, 1945 jelentőségéről szóló konferenciájuk többek között arra is rávilágít, hogy a közép-európai antikommunizmus ugyanolyan fontos, mint a nácizmus elleni fellépés.

Forrás: Collegium Hungaricum Bécs

– Melyik kutatási terület vagy időszak nevezhető népszerűnek?

– Ha az a siker mércéje, hogy mennyit tudtunk eladni a könyveinkből, akkor az újkori kötetek, vagyis a XIX. és a XX. század viszi a prímet. Nekünk azonban az is szempont, hogy a legfontosabb szakemberekhez eljut-e az adott könyv.

Fotó: Collegium Hungaricum Bécs

– Az ön kutatási területe, a XIX. század vége és a XX. század eleje, telis-tele van a mindennapjainkra kivetülő, pontosan vagy tévesen használt terminus technicusokkal, ha csak a nacionalizmus vagy a nemzetiségek kérdését nézzük. Mennyire feladatuk helyretenni ezeket a fogalmakat?

– Szűken értelmezve ez nem a mi dolgunk, de amikor eldöntjük, hogy mit is akarunk a közönség elé tárni, akkor ezt is végig kell gondolnunk. Egy sor kulcsfogalom nyugat-európai értelmezése eltér a miénktől, így például az említett nacionalizmus tőlünk nyugatabbra kifejezetten és kizárólagosan negatív fogalom, miközben azért Magyarországon ehhez pozitív tudattartalmak is kapcsolódnak. Noha kerüljük a nyílt vitákat, mégis volt olyan konferenciánk, ahol bújtatva meg tudtuk mutatni, hogy miért látunk másképpen akár aktuálpolitikai kérdéseket nyugat-európai barátainkhoz képest. Például 2018 végén volt egy nagy konferenciánk arról, hogy miként épült újra Magyarország a török uralom után a XVIII. században. A konferencia egyik szekciója azzal foglalkozott, hogy miként változik a törökről alkotott kép a török kiűzése után. Mint tudjuk, az 1699-es karlócai, illetve a konferencia apropóját jelentő 1718-as pozsareváci béke révén szabadult fel Magyarország területe a 150 éves oszmán uralom alól, és ezzel végleg megszűnt az Európát fenyegető török veszély.

– Nekünk nyilván felszabadulást jelentett. Nekik esetleg mást?

– Nyugat-Európának innentől kezdve az Oszmán Birodalom és a törökök egyre inkább érdekes orientális figuráknak tűnhettek. Magyarországon viszont nem ez volt a helyzet, hiszen a XVIII. században többször, legutoljára még 1788 és 1791 között is volt egy háború a törökök ellen. Azaz miközben a Nyugat már egzotikumként gondolt a törökökre, addig nálunk még bőven tartott a háborús helyzet. Ennek megfelelően nyugaton már 1750-re elfelejtik, hogy a törökök milyen veszélyt jelentettek korábban, Magyarországon viszont még 1820-ban is bőven emlékeznek rá. Miért fontos ez nekünk most? Azért, mert rájöhettek az előadásokat hallgató kollégák, hogy Közép-Európának az idegen muszlim uralommal szemben merőben más a történelmi tapasztalata, és ez bizony hatással van a jelenre is.

– Milyen konferenciára készülnek a közeljövőben?

– Egy március végi konferenciánk alkalmával azt vizsgáljuk meg, hogy az 1945-ös év – mint a XX. századi történelem kulcsfontosságú dátuma – miképp határozta meg Magyarország és Ausztria további évtizedeit. Ausztriában négyhatalmi megszállás, majd egy semlegességi nyilatkozat következett, amelynek során kivonulnak a győztes megszállók, az angolok, a franciák, az amerikaiak – és az oroszok. Magyarországon ezzel szemben egy rövid átmenet után a kommunista diktatúra évtizedei következtek. 1945-ben véget értek a szélsőjobboldali diktatúra évei, de erre Közép-Európa keleti részén a szélsőbaloldali diktatúra évtizedei jöttek. Reméljük, a konferencia is hozzájárul majd ahhoz, hogy osztrák barátaink megértik és át is érzik, miért viszonyulunk mi másként a kommunista örökséghez és a marxista tradícióhoz. Miközben Ausztria őszintén szembenéz nemzetiszocialista múltjával, jó lenne, ha észrevennék, hogy nekünk emellett a kommunizmus által ejtett sebek feldolgozásával is meg kell küzdenünk. A kommunista kísérlet szétroncsolta a hagyományos gazdasági viszonyokat, eltorzította a kialakult társadalmi állapotokat, és erőszakosan átalakította a kulturális és mentális helyzetet. Ennek szomorú örökségével kell ma szembenéznünk, és ennek hatásai miatt is vagyunk különbözők, mint azok a tőlünk nyugatabbra lévő, szerencsésebb történelmű országok, ahol „csak” a nácizmus szörnyűségeinek feldolgozásával kell foglalkozni.

– A történelmi filmek vetítése szélesebb kör megszólítását célozza?

– A Collegium Hungaricum havonta jelentkező filmklubja a legfrissebb magyar filmművészeti alkotásokat mutatja be. Ezzel párhuzamosan van egy történelmi filmklub is, ahol a magyar történelemmel foglalkozó dokumentum- és játékfilmeket vetítünk, mint például az Örök tél, a Trezor vagy az első világháború végén játszódó Szürke senkik. A Bécsben élő magyarokat mindez nagyon érdekli, hiszen a magyar múltról Ausztriában alig, Ausztriá­ba költözésük előtt, a szocialista Magyarországon pedig éppenséggel egészen más, hamis képet kaphattak csak. De persze az érdeklődő osztrákok szemét is felnyitható esték lehetnek.