De mennyire tipikus nyugatos hadifogolysors a Kiss Sándoré? Az igaz, hogy őt olyan helyen tartották fogva, ahol a megalázó, akár embertelen bánásmód nem volt jellemző, festhetett, éheznie sem kellett, de ő is szenvedett a rabságtól, a bizonytalanságtól, hiszen szeretteiről nem kapott hírt. Erről Borvendég Zsuzsanna történészt, az MKI tudományos munkatársát kérdeztük, aki részletes tanulmányt írt a kötetbe a nyugatos hadifoglyok hazatéréséről.
– Feltehetően abban is a szerencsésebbek közé tartozott, hogy viszonylag hamar – 1945 szeptemberében – hazatérhetett. Ekkor még nem volt szilárdan kialakult rend a magyarországi hatóságok részéről abban, hogyan kell kezelni a Nyugatról visszatérőket. Ezért leigazolták, nem internálták, nem vonták eljárás alá. Ezzel együtt neki is osztoznia kellett a nyugatosok sorsában: örökre gyanús maradt a rendszernek. Megbízhatatlannak tartották, így soha nem volt lehetősége arra, hogy tehetségének és képzettségének megfelelő munkát vállaljon, esélye sem volt művészként karriert befutni. Egy eldugott vidéki iskolában tanított szakrajzot – mondta Borvendég Zsuzsanna.
A kommunista diszkrimináció oka egyszerű: ha valaki megjárta a Nyugatot, olyan információi lehettek, amelyek veszélyeztették a kommunista hatalomátvételt. Ha csak a hadifoglyokra gondolunk, ők a nyugati szövetségesek táboraiban éltek hónapokig, olyan társadalmi közegben, ahol nem igazán lehetett baloldali érzelmű embert találni, vagyis azok, akik teljesítették a parancsot és elindultak Nyugatra, feltehetően nem tekintettek baráti szemmel a szovjetekre. Ez eleve gyanússá tette őket.
– A szovjetizálást kezdetben demokratikus álcába kívánták rejteni, hisz nemzetgyűlési választásokat tartottak. De a nyugati fogságban lévők nem a baloldal szavazóbázisát erősítették. Ráadásul az angolszász hatalmak ekkor már készültek a kétpólusú világrendre és szívesen toboroztak a szovjet megszállási övezetből származók közül kémeket. Ezt a veszélyt a kommunista propaganda persze felnagyította, a mindenhol ellenséget kereső attitűd folyamatosan imperialista kémeket vizionált, ezzel ijesztgette a társadalmat és teremtette meg a koncepciós eljárások alapját. Eltúlozták ugyan, de az tény, hogy történt ilyen. Ehhez még hozzá kell tenni azt, hogy minél később tértek vissza nyugatról, annál nagyobb volt a kontraszt. Látták, tapasztalták, hogy van más út is az újrakezdéshez, és ez veszélyes volt. El kellett őket hallgattatni, meg kellett vonni tőlük a közügyekbe való beleszólás jogát. Ezért akasztottak pereket a nyakukba, ha ez nem sikerült, internálták, vagy legalább rendőri felügyelet alá helyzeték őket – fejtette ki a történész.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!