Egy aggódó, a nemzetét féltő és szerető ember beszél ezekben a szövegekben, egy közéleti ember, a szó legnemesebb értelmében. Okosan, logikusan érvel, akkor is, ha Pozsgay Imrének ír levelet egy új irodalmi lap, a Hitel létrehozásának szükségességéről, és akkor is, amikor a Magyarok Világszövetségének feladatairól beszél – de bármikor szólal meg, ugyanolyan: kristálytiszta, okos, szenvedő, aggódó. Nagy kár, hogy oly sokszor találtak süket fülekre elemzései, figyelmeztetései.
Csoóri Sándor: Régi vérfoltok vöröslenek. Kötetben meg nem jelent írások 1960–2008. Erdélyi Szalon – IAT Kiadó
