– A Magyar irodalmi művek 1956–2016 című lexikon nyolcszáz szócikkben dolgozza fel a magyar irodalom hatvan évét. Nem írók, hanem irodalmi művek lexikona. Miért jobb ez a fajta megközelítés, mint a hagyományos, szerzőközpontú?
– Egyrészt a legtöbb olvasó olvasmányélményt, tehát könyvajánlásokat vár, valamint ezeket alátámasztó műelemzéseket. Másrészt a szerzőközpontú irodalomtörténeti elbeszélések üdvtörténeti jellegűek. Szükségképpen vannak szerzők a kánon csúcsán, és a többiek mind mellékszereplők, akiknek történelmi küldetése ki is merül az ő fellépésük előkészítésében. Ha pedig nem az ő fellépésüket készítették elő, akkor legfeljebb epizódszerepet kaphatnak. Ebben a könyvben viszont csupa főszereplő lép színre. Ebből következik a harmadik előny: ezáltal sokkal több könyvet, sokkal több szemléletmódot, stílusirányzatot számba vehettünk, mintha a szerzők listájából indultunk volna ki.
– A lexikon az 1956 és 2016 között kiadott legfontosabb magyar szépirodalmi műveket, valamint az irodalmi gondolkodást meghatározó eseményeket vizsgálja. Mondana erre egy-egy példát? Illetve milyen szempontok szerint válogatták ki ezeket?
– Az eredeti koncepció szerint eseményeket is ismertettünk volna, de munka közben kiderült, hogy ez szétfeszítené egyetlen lexikon kereteit. Végül úgy döntöttünk, hogy a szócikkek tárgyát az említett időszakban megjelent könyvek képezzék. Összesen 332 szerző 655 könyvét választotta ki a korszak szakértőiből álló szerkesztőbizottság. A könyveket pedig kronologikusan rendeztük el. A recepció alapos feltárása után esett a választásunk éppen ezekre a kötetekre. Olykor azonban szükséges volt a hatástörténet aránytalanságainak kiküszöbölése. Elsődleges célunk, hogy a magyar irodalom gazdagságára hívjuk fel a figyelmet, ezért egy szerzőtől legfeljebb öt művet szerepeltetünk. Egységes nemzeti irodalomban gondolkodtunk: a magyarországi, valamint a határon túli (felvidéki, délvidéki, erdélyi, kárpátaljai) kisebbségi és a nyugati magyar irodalom alkotásai nem különülnek el egymástól.
Falusi Márton szerint a különböző hagyományok nem kizárják, hanem kiegészítik egymást
Fotó: Bach Máté
– A szócikkek csak ismertetők vagy bírálatok is egyben?
– Tartózkodtunk a minősítésektől. A művek kiválasztása önmagában értékítélet, de a kiválasztott műveket nem rangsoroltuk. Valamennyi könyvet értékesnek tartjuk a lexikonban szereplők közül, de nem minden értékes könyv kerülhetett be a lexikonba. Nem létezhet ugyanis olyan abszolút olvasó, akinek hibátlan az ízlése, és mindent alaposan elolvas, amit csak nyilvánosságra hoznak. A szócikkek elkészítésekor és szerkesztésekor az igényes, szakmailag megalapozott, de a legszélesebb olvasóközönséget célzó műelemzésekre törekedtünk.
332 szerző 655 könyvét tartalmazza az MMA új irodalmi lexikona Forrás: MMA
– Lényegében megalkották az új irodalmi kánont?
– Az irodalmi kánon bonyolult jelenség. Egyszerre alakítják szándékolt és szándékolatlan cselekvések. Nem csak a kutatók felelőssége, mi kerül be és mi nem. Gondoljunk csak arra, mennyi múlik azon, melyik irodalmi hagyományt folytatják a következő nemzedékek alkotói. Most úgy látom, hogy egymás mellett és egymásra kölcsönösen hatva sokféle hagyomány él és újul meg. Ráadásul a kánon nemcsak a művek listáját jelenti, hanem a hozzájuk tapadt értelmezéseket is. Ezzel a könyvvel elsősorban teljesebbé szeretnénk tenni az irodalmi kánont, kiegyensúlyozottabbá a kulturális emlékezetet. Megmutatjuk, hogy a különböző hagyományok nem kizárják, hanem kiegészítik, sőt feltételezik egymást.
– A lexikon könyv formájában is elérhető lesz, vagy csak a honlapjukon?
– A könyv nyomtatásban május végére jelenik meg, de az irodalmi szócikkeket már mind tartalmazza a honlapunk. Nagy feladat volt, Pécsi Györgyi József Attila-díjas kritikus és én vagyunk a kiadvány főszerkesztői.
