És hát csak így lazán, laikus olvasóként is élvezhető módon szerepel a kötetben a morózus szépíró Gozsdu Elek is, sőt az ő könyve is, sőt az elképedt nyomozónak Gozsdu felidézi egyik kötetben megjelent írását példázatként, és az írás metafizikájáról is igen fontos dolgokat mond: „Nem mindig azt írom meg, amit akarok, hanem amit tudok. Olykor a téma, az ötlet meghaladja a képességeimet. Ilyenkor hagyom, hogy a szöveg olyan medret vájjon magának, amit tudok követni. És igyekszem kihozni a maximumot abból, ami maradt. Érti, Fábián úr?”
Vagy (hogy az irodalomnál maradjunk) egy felolvasóestről szólván: „Egyetlenegy elhangzott sorára sem emlékezett a költőnek. Csak a hangulatukra, mindegyikben a halálról volt szó, az elmúlásról, meg volt szó sírról meg a mindenszentekről. Lehangoló volt, a jelenlévők bizonyára kevesebb életkedvvel távoztak az estről, mint amennyivel érkeztek.” És mindeközben egy vegyes nemzetiségi összetétellel bíró, vajdasági kisvárosban, a Monarchia „boldog” évei alatt, tökéletes korabeli panorámával, szociális dühvel, szellemmel, életkedvvel, borzalmakkal, szenttel és profánnal, rejtélyekkel és remegő izgalommal, házassággal, megcsalással, rejtegetett titkokkal, a gyilkos kertésszel, pandúrdetektívi éthosszal együtt lesz teljes a kép, és vív teret magának az egyik legnagyszerűbb krimi, amely az utóbbi években magyar nyelven megjelent.
Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja. Kortárs Kiadó, Budapest, 2018.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!