A zeneileg kiváló produkciónak van azonban néhány felejthető látványmozzanata. A rendező helyében én nem vetkőztetném félmeztelenre a templomban előbb szexuális vágyaiban őrjöngő, majd imádkozó Scarpiát. S bűnbánatul is elég lenne az ima és a térdre rogyás. Szükségtelennek érzem, hogy még – mint a flagellánsok kései utóda – megkorbácsolja magát, ráadásul a rózsafüzérével.
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Régi Toscákban Floria felkap egy kést és leszúrja Scarpiát, miután meggyőződött róla, hogy szignálta a szerelmesek útlevelét. Itt nem. Itt – mintha egy szado-mazochista aktusra készülne – megkötözi a karosszékben ülő Scarpia két kezét annak feje fölött, és a köteléket a szék támlájához rögzíti. Majd az ölébe ül, és nyakkendőjével megfojtja. Alig hihető, hogy ez így kivitelezhető lenne, hiszen a rendőrfőnök testi ereje akkora, hogy korábban fél kézzel felrántja a földről Cavaradossit, akinek lábai is szabadon kalimpálnak. A cselekvéssor annyira hihetetlen, hogy egyáltalán nem erősíti jobban a thrillerjelleget, mint egy sima késszúrás.
A második és harmadik felvonás közötti színpadi átrendezés ideje alatt kis közjátékot láthatunk. Egy kisfiú játszik egy babával. Bejön egy szigorú néni, elkéri a babát. A fiú nem adja, mire a néni pofon vágja és távozik. Majd a színpad jobb széléről elindul az imént megölt Scarpia a kisfiú, gyermekkori alteregója felé. Ezt onnan lehet tudni, hogy mindkettejük bal kezén egy fekete kerékpáros kesztyű van. Babusgatja egy darabig, de a fiú megvadul, és agyontapossa a babát. Nem tudom, ez a zsarnok rendőrtiszt sanyarú gyermekkorára utal-e vagy azt példázza, hogy aki gyerekkorában széttapos egy babát, az felnőve majd ugyanezt fogja csinálni egy emberrel?
Ismétlem, a leírtak mit sem változtatnak azon, hogy kiváló előadást hallhatunk, puritán díszletek között. De le kell írnunk, akármennyire is közhely: kevesebb több lett volna.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!