Tavaly május környékén én vittem le őt Miskolcra a miskolci táncház 50. évfordulójára, azt hiszem, hogy nála ideálisabb útitárs nem létezhet, végig anekdotázott. Ő egy olyan művész- és tudósegyéniség volt, aki mindig két lábbal állt a földön. Sosem szállt el magától, működött az önreflexiója.
Szombaton a 45. Táncháztalálkozón a Kallós 100 népzenei szemlén mondott ünnepi beszédet. Csodálatos kondiban, jókedvűen érkezett, nagyon örült neki, hogy fiatal zenészek koszorújában állhat a nagyszínpadra. Rengetegen ismerős üdvözölte, ölelték, fotózkodtak vele – valahol szimbolikusnak tartom, hogy Sebő Ferenc utolsó nagyközönség előtti szereplése éppen a táncháztalálkozón és éppen Kallós Zoltán kapcsán történt meg.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!