A féktelen öröm zenéje beékelve két gyönyörűen lírai mű közé, eléggé eklektikus műsorválasztás, ugyanakkor a filozófia, a múltba révedés, a nosztalgikus, fájdalmas szépség, ami Brahms utolsó szimfóniájából és Elgar ritkán játszott vonószenekari remekéből árad, éppúgy jellemzi napjaink hangulatát, mint a háborús időkre oly jellemző Carpe diem életérzés, ami Gershwin legnépszerűbb zongoraversenyének sajátja. Balog József zongorista pedig világszinten is az egyik legjobb előadója a Kék rapszódiának.