Nukleáris csapásirányok

Konfliktusokkal teli év volt 2018. Az amerikai földrészen megindult a népvándorlás. A koldusszegény és reménytelen közép-amerikai térségből Mexikón keresztül az USA déli határai felé.

A hidegháború vége óta a NATO végrehajtotta legnagyobb hadgyakorlatát Norvégiában mintegy 45 ezer fővel.

Ebben a nemzetközi helyzetben, amikor a nagyobb konfliktusok száma már meghaladta az évi harmincat, az Egyesült Államok felmondta az 1987-ben Reagan amerikai elnök és Gorbacsov szovjet államfő és pártfőtitkár között megkötött INF-szerződést (Intermediate-Range Nuclear Forces Treaty, azaz „közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződése”).

A megállapodás alapvetően katonai jellegű volt. Az 1987. december 8-án aláírt egyezményt az USA szenátusa 1988. május 27-én ratifikálta, míg az oroszok az év június 1-jén ellenjegyezték Moszkvában, és ezzel hatályba lépett.

A megegyezés lényege az volt, hogy mindkét fél számára megállította a fegyverzet növelését, és annak megsemmisítésére tett lépéseket az 500–5500 kilométeres hatótávolságú rakéták esetében. Európa számára ez azt jelentette, hogy kikerült a közép-hatótávolságú rakéták csapásirányából. Az akkori Nyugat-Európa számára a túl jó szovjet–amerikai viszony azt jelentette, hogy a két szuperhatalom átnyúl a fejük felett, a túl rossz viszony pedig azt, hogy Nyugat-Európa nem képes a globális katonai és politikai erőviszonyokat érdemben befolyásolni.

A szerződés, amely a földi indítású, hagyományos és nukleáris robbanófejjel felszerelt, közepes hatótávolságú, ballisztikus rakétákra és azok robbanófejeire vonatkozott, előírta a rendszerben lévő rakéták jelentős részének a megsemmisítését. Így 1991-ig 846 amerikai és 1846 szovjet eszközt semmisítettek meg a másik fél ellenőrzése mellett.

Az INF-megállapodás tehát megnövelte a túlélés valószínűségét Nyugat-Európa számára nem sokkal a Szovjetunió szétesése előtt. Az ebbe a kategóriába besorolt rakéták fejlesztése és a szükséges hordozóeszközök gyártása ettől kezdve tilalom alá esett.

De 2007-ben, amikor az Egyesült Államok rakétaelhárító rendszert hozott létre a volt szocialista országok közül Csehországban és Lengyelországban, az orosz fél bejelentette a sorra kerülő ellenlépéseket. 2019. február 1-jén Pompeo amerikai külügyminiszter hat hónapos türelmi idővel felfüggesztette a szerződést. Putyin egy nappal később hasonlóan lépett.

Az Amerikai Egyesült Államok számára a megállapodás felmondásában véleményem szerint két dolog játszott főszerepet. Az egyik, hogy az amerikai vezetés általában nem bízik meg az orosz vezetésben, és ez igaz az INF-szerződésre is. A másik tény, hogy egyre több ebbe a kategóriába tartozó kínai rakéta és hordozóeszköz készül, ami nyilvánvalóan nagymértékben befolyásolta az ázsiai, csendes-óceáni erőviszonyokat. A kínai fegyverek amerikai megítélés szerint nem csupán a térség kis államait veszélyeztetik, de az észak-koreai fegyverkezéssel együtt nehéz dilemmák elé állítják Japánt és az Egyesült Államokat. Ezért kimondatlanul is arra törekedett az USA, hogy egy lehetséges új INF-szerződésbe bevonják Pekinget is.

Amikor nemrégiben a világ legfontosabb biztonságpolitikai fórumán, Münchenben ez a kérdés szóba került, a legnagyobb delegációval jelen lévő kínai küldöttség vezetője felállt, és közölte, hogy ők erről még tárgyalni sem hajlandóak, hiszen minden kínai rakéta védelmi jellegű. A beszéd után nyilvánvaló volt, hogy az INF-szerződés, ha nem halt is meg, de rendkívül nehéz helyzetbe került. A rendszerben már meglévő és legyártott kínai rakéták és hordozóeszközök alapvetően veszélyeztetik az Egyesült Államok csendes-óceáni térségben meglévő katonai prioritásait. Ezek után az USA számára sem marad más lehetőség, mint a saját rakéták és hordozóeszközök fejlesztése.

Az orosz vezetés, élén Putyinnal, tükörlépéseket helyezett kilátásba, ami azt jelenti, hogy ugyanazokat a lépéseket megteszi, amelyeket az amerikaiak. Mindez újra alapvetően veszélyezteti Nyugat-Európa létét, hiszen félő, hogy a nyolcvanas évek rakétatelepítési programjai visszatérnek. Ezért az európai vezetők – ami ritka volt a második világháború utáni történelemben – elkezdtek létérdeküknek megfelelően, önállóan politizálni, és próbálnak közvetíteni Moszkva és Washington között. Putyin álláspontja szerint azok az európai országok, amelyek amerikai rakétákat fogadnak be, orosz célponttá válnak. Ilyen lehet a térségünkből Lengyelország és Románia is. És orosz álláspont szerint Moszkva nem növeli védelmi kiadásait, csupán átcsoportosít eszközöket az egyes tálcákon belül.

Putyin bejelentette, hogy húsz éve (amióta ő áll Oroszország élén) nem kaptak pozitív választ az orosz leszerelési javaslatokra. A Nyugat ezeket nem fogadta el, ezért Oroszország nem tesz több javaslatot a leszereléssel kapcsolatban. Ugyanakkor, ha lesz ilyen nyugati javaslat, Oroszország készen áll annak megvitatására. Az elmúlt hónapokban mindkét fél, az oroszok és az amerikaiak is elkezdték a megfelelő rakéták és hordozóeszközök fejlesztését.

A szerződés végleges felmondásáig van még néhány hónap, és óriási a nyomás Nyugat-Európa részéről a sikeres közvetítésre. A megállapodás jelentős részben a szerződésben részt vevő Kínán fog múlni.