Menedék

II. Leka Zogu albán hercegnek, az utolsó albán trónörökös gyerme­kének jó a kapcsolata magyar rokonai­val, diplomáciai tevékenysége során állami látogatáson is járt hazánkban. A Tiranában élő, 37 éves fiatalember, aki az albánok koronahercegének nevezteti magát, méltó módon ápolja nagyszülei, Zogu király és a magyar származású Géraldine királyné emlékét.

Fotó: Eduard Pagria

– Zogu király személye nem csak egykoron, máig rendkívül megosztó Albániában. Miért?

– Ez a történelem velejárója. A nagyapám többek között nemcsak a köztársaság kikiáltója és első elnöke, hanem később a monarchia első uralkodója is volt. Sokan úgy látják őt mint önjelölt királyt, holott alkotmányozó nemzetgyűlés tette azzá. Az más kérdés, hogy az akkor még gyermekcipőben járó Albániának erőskezű vezetőre és centralizált hatalomra volt szüksége, a nagyapám pedig alkalmasnak érezte magát erre a feladatra. Bátor is volt, hiszen az állam akkoriban olasz függésben élt, de ha úgy ítélte meg, többször szembefordult az olasz gazdasági, közigazgatási, kulturális nyomással, amelyért Mussolini nemegyszer megvonta az Albániának ítélt kölcsönök folyósítását.

– Nagyszülei kétszáz zsidónak nyújtottak menedéket vagy segítséget a második világháború alatt, illetve az azt megelőző években. Köztudott ez a hazájában?

– Ez olyan cselekedet, amely jóval nagyobb reflektorfényt érdemelne. Úgy hiszem, itt lenne az ideje visszahozni a besa nevű, becsületkódex alapján működő albán szervezetet, amely rendkívül sokat segített a menekülteknek. Másrészről elsőként azzal kellene foglalkozni, hogy az albánokat ezentúl ne balkáni, vérgőzös népként azonosítsák. A pozitív képet kellene erősítenünk, ennek az egyik markáns része a vendégszeretet, valamint az, hogy habozás nélkül kitárnánk a kapuinkat mindazok előtt, akiknek segítségre van szükségük. Így volt ez a történelem korai szakaszaiban is, hiszen a kiűzetést követően számtalan spanyolországi zsidó lelt menedékre albán földön. Az 1930-as és 1940-es években ezért szolgálhatott Albánia újra a menekültek országaként. És mindez azért fontos, mert a nagyapám személyesen mondott nemet a fasizmusra és igent a családokra. A kikényszerített távozását követően pedig negyvennél is több éven keresztül diktatúra, világtól elzárt, komplett börtön lett az országa.

– Kacérkodik ma az albán nép a monarchia ötletével?

– Sokan szimpátiával fordulnak felé. Meg kell érteniük, hogy ez mit jelent. Sokkal többet kell dolgozni az egyértelműsítésén, hogy mi az albán monarchia, hiszen egyetlen monarchia sem azonos.

– Koszovó függetlenségének tizedik évfordulója alkalmából Edi Rama koszovói miniszterelnök szavaira reagálva ön azt mondta, a monarchia visszaállítása tudná a leginkább szolgálni a Koszovó és Albánia közötti kötelék szorosabbá fűzését. Lát esélyt arra, hogy visszatérjen a trónra?

– Számomra nem a trón, hanem az a fontos, hogy az országot szolgáljam. Megváltoztak a körülmények, a modern világban új köntös kell a régi pozícióhoz. Mindenesetre nagyon örülök annak, hogy többek között a közösségi médiás oldalak segítségével egyre többen kapnak információt azokról az ügyekről, amelyek fontosak számomra. Az albán köztársasági elnökkel és miniszterelnökkel is jó a kapcsolatom, ez szintén visszajelzés. Sajnos sok emberben él negatív kép Albániáról, pedig már csak a hegyek, a várak, a homokos tengerparti szakaszok is csalogatóak lehetnének. Sok a félreinformáltság a családunkkal kapcsolatban is, például máig él a hamis állítás, miszerint a nagyapám sok aranyat vitt el, amikor el kellett hagynia az országot. Az albán levéltárak már látogathatóak. Meg lehet nézni a tulajdonképpeni költségvetést, és abból következtetni arra, mégis mennyi pénzt vihetett volna magával Zogu király…