Többször járt Budapesten azóta, hogy édesapja, Leka koronaherceg 2011-ben bekövetkezett halála óta ön tölti be a Zogu-dinasztia családfői tisztségét. Valaha felkereste az Ybl Miklós tér 6. szám alatt álló épületet, ahol nagyanyja, Apponyi Géraldine grófnő, a későbbi albán királyné született?
– Magától értetődik, hogy ellátogattam Budapestre. 2017 novemberében őfelsége Géraldine királynéra emlékező kamarakiállítást rendezett a Magyar Nemzeti Múzeum, ami nem csak a családom számára bírt kiemelt jelentőséggel. Azért is őrzöm a tárlatot a legszebb emlékeim között, mert ez az esemény közelebb hozta a magyar és az albán népet. Erős kötelék van köztünk, ezt nem szabadna elfeledni. Ugyancsak vizitet tettem a nagyapponyi Apponyi család kastélyában, ahol számtalan baráttal volt lehetőségem beszélgetni. Lélekemelő érzés volt olyan régi, nagy nemesi famíliák sarjaival találkozni, akiknek saját emlékeik vagy családi históriáik vannak nagyanyámról.
– Géraldine királyné korának intelligens és tanult asszonya volt. Magyar és amerikai szülők házasságából, Budapesten látta meg a napvilágot, de hároméves korában a család Svájcba költözött, és Géraldine Olaszországban, Franciaországban és Ausztriában is élt 1938-as esküvője előtt. Talán pallérozott elméje miatt lehet máig példakép Albániában?
– Nagyanyám rendkívül kedves hölgy volt. A szépsége miatt érdemelte ki a „Magyarország fehér rózsája” nevet, amelyre időskoráig rászolgált. Ugyanakkor úgy érzem, a királyné egyik legnagyobb érdeme az volt, hogy az albán–magyar kapcsolatok valaha volt legragyogóbb nagyköveteként szolgált. Két merőben eltérő kultúráról beszélünk, de a nagyanyám képes volt ezeket áthidalni. Nagy hatást gyakorolt az albán kultúrára, hiszen azt részben megváltoztatta, belecsempészett egy kis távoli varázst – méghozzá úgy, hogy abban az egy évben, amikor Albánia királynéja volt, az állam nem tudott egységes lenni, és az apám születését követő második napon az olaszok inváziója elérte Albániát. Géraldine királyné szent számunkra, és nem kizárólag a vallási buzgalma miatt, hanem azért is, mert megvalósította önmagát. Valóban rendkívül képzett asszony volt. Számtalan nyelven beszélt: értelemszerűen magyarul, aztán angolul és németül, albánul, franciául, spanyolul perfektül. És kicsit tudott olaszul. Ugyanakkor mégiscsak az a fontos, hogy mindvégig hűséges maradt az elveihez és értékeihez. Élete végén pedig mindent megtett azért, hogy visszatérhessen albán földre, és miután a jog lehetővé tette ezt, 74 képviselő buzdítására, a család társaságában megérkezett a tiranai repülőtérre, ahol örömünneppel fogadták. A végső hat hónapját ott töltötte, ahova mindig is vágyott. Többek között ezért példakép nagyon sok mai albán számára, a temetésén is sokan voltak jelen. Géraldine királyné jelentőségét mutatja az is, hogy a kommunista rezsim alatt a nagyapámat számtalan nemtelen támadás érte, a nagyanyám személyét viszont lényegében nem kezdték ki. Mindenesetre csak az elmúlt évtizedekben került újra a figyelem középpontjába. A Géraldine Királyné Alapítványt az ő emlékének szentelve hoztuk létre, és nagyon szeretném, ha szervezetünk a továbbiakban is segíthetné az albán fiatalok oktatását, valamint mindennemű segítséget megadhatna azoknak az albán családoknak, amelyeknek szükségük van erre.
