Menedék

II. Leka Zogu albán hercegnek, az utolsó albán trónörökös gyerme­kének jó a kapcsolata magyar rokonai­val, diplomáciai tevékenysége során állami látogatáson is járt hazánkban. A Tiranában élő, 37 éves fiatalember, aki az albánok koronahercegének nevezteti magát, méltó módon ápolja nagyszülei, Zogu király és a magyar származású Géraldine királyné emlékét.

Fotó: Eduard Pagria

Többször járt Budapesten azóta, hogy édesapja, Leka koronaherceg 2011-ben bekövetkezett halála óta ön tölti be a Zogu-dinasztia családfői tisztségét. Valaha felkereste az Ybl Miklós tér 6. szám alatt álló épületet, ahol nagyanyja, Apponyi Géraldine grófnő, a későbbi albán királyné született?

– Magától értetődik, hogy ellátogattam Budapestre. 2017 novemberében őfelsége Géraldine királynéra emlékező kamarakiállítást rendezett a Magyar Nemzeti Múzeum, ami nem csak a családom számára bírt kiemelt jelentőséggel. Azért is őrzöm a tárlatot a legszebb emlékeim között, mert ez az esemény közelebb hozta a magyar és az albán népet. Erős kötelék van köztünk, ezt nem szabadna elfeledni. Ugyancsak vizitet tettem a nagyapponyi Apponyi család kastélyában, ahol számtalan baráttal volt lehetőségem beszélgetni. Lélekemelő érzés volt olyan régi, nagy nemesi famíliák sarjaival találkozni, akiknek saját emlékeik vagy családi históriáik vannak nagyanyámról.

Fotó: Eduard Pagria

– Géraldine királyné korának intelligens és tanult asszonya volt. Magyar és amerikai szülők házasságából, Budapesten látta meg a napvilágot, de hároméves korában a család Svájcba költözött, és Géraldine Olaszországban, Franciaországban és Ausztriában is élt 1938-as esküvője előtt. Talán pallérozott elméje miatt lehet máig példakép Albániában?

– Nagyanyám rendkívül kedves hölgy volt. A szépsége miatt érdemelte ki a „Magyarország fehér rózsája” nevet, amelyre időskoráig rászolgált. Ugyanakkor úgy érzem, a királyné egyik legnagyobb érdeme az volt, hogy az albán–magyar kapcsolatok valaha volt legragyogóbb nagyköveteként szolgált. Két merőben eltérő kultúráról beszélünk, de a nagyanyám képes volt ezeket áthidalni. Nagy hatást gyakorolt az albán kultúrára, hiszen azt részben megváltoztatta, belecsempészett egy kis távoli varázst – méghozzá úgy, hogy abban az egy évben, amikor Albánia királynéja volt, az állam nem tudott egységes lenni, és az apám születését követő második napon az olaszok inváziója elérte Albániát. Géraldine királyné szent számunkra, és nem kizárólag a vallási buzgalma miatt, hanem azért is, mert megvalósította önmagát. Valóban rendkívül képzett asszony volt. Számtalan nyelven beszélt: értelemszerűen magyarul, aztán angolul és németül, albánul, franciául, spanyolul perfektül. És kicsit tudott olaszul. Ugyanakkor mégiscsak az a fontos, hogy mindvégig hűséges maradt az elveihez és értékeihez. Élete végén pedig mindent megtett azért, hogy visszatérhessen albán földre, és miután a jog lehetővé tette ezt, 74 képviselő buzdítására, a család társaságában megérkezett a tiranai repülőtérre, ahol örömünneppel fogadták. A végső hat hónapját ott töltötte, ahova mindig is vágyott. Többek között ezért példakép nagyon sok mai albán számára, a temetésén is sokan voltak jelen. Géraldine királyné jelentőségét mutatja az is, hogy a kommunista rezsim alatt a nagyapámat számtalan nemtelen támadás érte, a nagyanyám személyét viszont lényegében nem kezdték ki. Mindenesetre csak az elmúlt évtizedekben került újra a figyelem középpontjába. A Géraldine Királyné Alapítványt az ő emlékének szentelve hoztuk létre, és nagyon szeretném, ha szervezetünk a továbbiakban is segíthetné az albán fiatalok oktatását, valamint mindennemű segítséget megadhatna azoknak az albán családoknak, amelyeknek szükségük van erre.

– Zogu király személye nem csak egykoron, máig rendkívül megosztó Albániában. Miért?

– Ez a történelem velejárója. A nagyapám többek között nemcsak a köztársaság kikiáltója és első elnöke, hanem később a monarchia első uralkodója is volt. Sokan úgy látják őt mint önjelölt királyt, holott alkotmányozó nemzetgyűlés tette azzá. Az más kérdés, hogy az akkor még gyermekcipőben járó Albániának erőskezű vezetőre és centralizált hatalomra volt szüksége, a nagyapám pedig alkalmasnak érezte magát erre a feladatra. Bátor is volt, hiszen az állam akkoriban olasz függésben élt, de ha úgy ítélte meg, többször szembefordult az olasz gazdasági, közigazgatási, kulturális nyomással, amelyért Mussolini nemegyszer megvonta az Albániának ítélt kölcsönök folyósítását.

– Nagyszülei kétszáz zsidónak nyújtottak menedéket vagy segítséget a második világháború alatt, illetve az azt megelőző években. Köztudott ez a hazájában?

– Ez olyan cselekedet, amely jóval nagyobb reflektorfényt érdemelne. Úgy hiszem, itt lenne az ideje visszahozni a besa nevű, becsületkódex alapján működő albán szervezetet, amely rendkívül sokat segített a menekülteknek. Másrészről elsőként azzal kellene foglalkozni, hogy az albánokat ezentúl ne balkáni, vérgőzös népként azonosítsák. A pozitív képet kellene erősítenünk, ennek az egyik markáns része a vendégszeretet, valamint az, hogy habozás nélkül kitárnánk a kapuinkat mindazok előtt, akiknek segítségre van szükségük. Így volt ez a történelem korai szakaszaiban is, hiszen a kiűzetést követően számtalan spanyolországi zsidó lelt menedékre albán földön. Az 1930-as és 1940-es években ezért szolgálhatott Albánia újra a menekültek országaként. És mindez azért fontos, mert a nagyapám személyesen mondott nemet a fasizmusra és igent a családokra. A kikényszerített távozását követően pedig negyvennél is több éven keresztül diktatúra, világtól elzárt, komplett börtön lett az országa.

– Kacérkodik ma az albán nép a monarchia ötletével?

– Sokan szimpátiával fordulnak felé. Meg kell érteniük, hogy ez mit jelent. Sokkal többet kell dolgozni az egyértelműsítésén, hogy mi az albán monarchia, hiszen egyetlen monarchia sem azonos.

– Koszovó függetlenségének tizedik évfordulója alkalmából Edi Rama koszovói miniszterelnök szavaira reagálva ön azt mondta, a monarchia visszaállítása tudná a leginkább szolgálni a Koszovó és Albánia közötti kötelék szorosabbá fűzését. Lát esélyt arra, hogy visszatérjen a trónra?

– Számomra nem a trón, hanem az a fontos, hogy az országot szolgáljam. Megváltoztak a körülmények, a modern világban új köntös kell a régi pozícióhoz. Mindenesetre nagyon örülök annak, hogy többek között a közösségi médiás oldalak segítségével egyre többen kapnak információt azokról az ügyekről, amelyek fontosak számomra. Az albán köztársasági elnökkel és miniszterelnökkel is jó a kapcsolatom, ez szintén visszajelzés. Sajnos sok emberben él negatív kép Albániáról, pedig már csak a hegyek, a várak, a homokos tengerparti szakaszok is csalogatóak lehetnének. Sok a félreinformáltság a családunkkal kapcsolatban is, például máig él a hamis állítás, miszerint a nagyapám sok aranyat vitt el, amikor el kellett hagynia az országot. Az albán levéltárak már látogathatóak. Meg lehet nézni a tulajdonképpeni költségvetést, és abból következtetni arra, mégis mennyi pénzt vihetett volna magával Zogu király…