Alkotni gyötrelmes dolog, ám mégis elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember teljesnek érezhesse magát. Így van ezzel a hatvanas éveiben járó Salvador Mallo (Antonio Banderas), aki épp alkotói válságát próbálja kezelni – mérsékelt sikerrel. A filmrendező egyre több betegséggel és mentális problémával küzd, emiatt már nem képes dolgozni sem. Az írást kezdi el alkalmazni terápiaként, hogy felejtsen.
A Fájdalom és dicsőség tulajdonképpen Pedro Almodóvar önvallomása. A spanyol kultrendező színes pályája végéhez közeledve elkészítette a maga 8 és ½-jét. Noha azt ígérte korábban, hogy sosem fog önéletrajzi ihletésű filmet csinálni, most mégis az ő elméjében próbáljuk különválasztani az álmokat az emlékektől.
Almodóvar talán az egyetlen rocksztárként ünnepelt európai rendező, aki sosem hódolt be Hollywoodnak. Nem készített angol nyelvű mozikat, és esze ágában sem volt beilleszkedni bármiféle filmipar diktálta trendbe. Kreatív csúcspontját az 1999-es Mindent anyámról, illetve a 2002-es Beszélj hozzá! jelentette, a Rossz nevelés, a Volver és a Megtört ölelések óta viszont leginkább önmagát ismétli – még akkor is, ha a jellegzetes ízzel teszi mindezt. A Fájdalom és dicsőséggel viszont egyszer s mindenkorra bátran beismerte, hogy borzasztó nehéz már valamiféle kreativitást kipréselnie magából, és drogokat is már csak azért fogyaszt, hogy ez ne fájjon annyira. Megöregedett, és már csak az emlékeinek él.

Fotó: Cinetel Kft.
A történet két idősíkon mozog: Salvador jelenét és gyermekkorát ismerhetjük meg egyszerre. Édesanyja mindent megtesz azért, hogy a szegényes körülmények dacára fia jó iskolába kerüljön, és sokra vihesse. A Fájdalom és dicsőség lírai hangvétele nem tud végig kitartani, néha már-már a szentimentalizmust súrolja. A történet gyökerét is a sokáig elnyomott érzelmek adják: Salvador Mallo karaktere, személyisége pedig leginkább mások reakcióiban vagy saját visszaemlékezésében bontakozik ki. A Mallót megformáló Antonio Banderas túl sokáig raboskodott a latin macsóskatulyában, a tavalyi remek Picasso-alakítása után viszont most végérvényesen bebizonyítja, hogy milyen zseniális színész: valósággal eggyé válik egykori mentorával. Nem csoda, hogy a szerepért az idei cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb férfi alakítás díját.