Németországban 2019 tavaszán lemondott a szociáldemokrata párt elnöke, Nahles, aki valójában megbukott. Komoly hatalmi harc bontakozott ki az AfD-n és a CDU/CSU-n belül. Merkel betegsége nem tett jót sem az ő személyes szerepének, sem Németország pozícióinak. Az Európai Unió mindkét csúcsjelöltje, Weber és Timmermans szintén megbukott, és az EU vezetési válsággal szembesült.
Nyilvánvalóvá vált, hogy az úgynevezett csúcsjelölti rendszer, vagyis az, hogy az egyes pártcsaládok egyes számú jelöltjeiből lesz a következő elnök, nem jött be. Webert, aki a néppárt csúcsjelöltje volt, még a németek 75 százaléka sem ismerte. Jelölése a visegrádi államok, Olaszország, Franciaország és néhány egyéb állam számára elfogadhatatlan volt.
Az új helyzetben az Európai Unió állam- és kormányfői újabb személy jelölésében állapodtak meg. A jelölt Ursula von der Leyen német védelmi miniszter volt. A jelölést, amely általános meglepetést okozott, a 28 fős testület 27 igennel és egy tartózkodással fogadta el. Merkel német kancellár tartózkodott, mivel a koalícióban részt vevő kisebb, szociáldemokrata párt ellenezte a jelölést. Az események csaknem kormányválsághoz vezettek, de a szociáldemokratáknak rá kellett döbbenniük arra, hogy ha kilépnek a kormányból, és rendkívüli választások lesznek, a párt elveszíti parlamenti helyeinek felét, és 13 százalékos eredményével a szétesés szélére kerül. A jelölés elvetését és a koalícióból kilépést a tartományi szociáldemokrata vezetők sokkal élesebben követelték, mint az országos politikusok.
Von der Leyen gyorsan elkezdte kampánykörútját. Sorra tárgyalt a pártcsaládok delegáltjaival és az unió még funkcionáló vezetőivel. Az első napokban az elutasítás elég széles körű volt.
A Zöldek, a kommunista utódpártok nem támogatták a jelölését. Az Európai Parlament korábbi elnöke, az SPD száz százalékkal megválasztott vezetője, Schulz, aki néhány hónap után a szociáldemokrata párt élén is csődöt vallott, úgy fogalmazott, hogy Von der Leyen nem védelmi miniszter volt, hanem önmagát védő miniszter. A leghevesebb támadások a védelmi miniszterrel szemben saját hazájából jöttek. A CSU szintén nehezen dolgozta fel, hogy jelöltje, Weber nem győzhet. De mivel a CDU-t és Merkel kancellárt nem merte támadni, a vereségért az olaszokat és a visegrádiakat tette felelőssé.