Pedig a szervezők a legtöbb tekintetben kitesznek magukért: már nem tíz-tizenöt éve menő megélhetési rockereket, egynyári slágeres popelőadókat és olcsón megúszható DJ-ket hoznak Budapestre, hanem mai világsztárokkal, izgalmas indie-előadókkal és feltörekvő tehetségekkel színesítik a zenei mezőnyt. Lehet strandolni a Dunában, van a fesztivál területén „vegyesbolt”, ha valaki tényleg kint él egy hétig, és szüksége lenne mondjuk ragtapaszra vagy telefontöltőre, lehet óriáskerekezni, házasodni, jógázni, hulladékból alkotni, mozizni és mindenféle társadalmi kérdésről beszélgetni.
Mondják, hogy a legnagyobb cégek, véleményvezérek és rendezvények a rendelkezésükre álló publicitást, médiafelületet felhasználhatnák arra, hogy jó ügyekért álljanak ki. Karolják fel a hátrányos helyzetűeket, tegyenek a környezetért, bátran tűzzék zászlajukra ezeket a népszerű célokat, hiszen mindebből a pozitív üzenet közvetítése mellett a végén még ők fognak profitálni. A Szigeten pontosan ez történik: idei fontos jelszavuk a környezettudatosság.
Van visszaváltható „repohár”, komposztáló, víztöltő állomások, hogy ne fogyjon annyi műanyag palack, a zöld pontokon beszélgetéseket hallgathattunk a pálmaolajtól az újrahasznosításig, és különféle hulladékokat adhattunk le ajándékokért cserébe, a napelemmel működtetett ecokempingben kartonból készült sátrakba is beköltözhettünk, ráadásul a nagyszínpadon léphetett fel minden idők talán leghíresebb etológusa, a 85 éves Jane Goodall. A csimpánzkutatót hasonló ováció fogadta, mint az angliai Glastonbury Fesztiválon idén színpadra lépő 93 esztendős David Attenborough-t, ami jól mutatja, hogy a fiatalok szerencsére vevők a környezetvédelemre, ha a csapolt sör mellé adják, és a szeletelés és pogózás közben a jövőjükről is gondolkodnak hébe-hóba. Ha pedig nem, akkor legalább szembesülnek vele.
A baj persze az, hogy amíg a multik saját érdekeikre használják újdonsült jófej imázsukat, mint az óriási divatcégek, amelyek tonnájával égetik el kifutó termékeiket, miközben hangosan reklámozzák az úgynevezett conscious, azaz tudatos, természetes anyagokból és/vagy újrahasznosított ruhákból készült kollekcióikat, a Sziget esetében is jócskán el vannak tolódva az arányok. A legfiatalabb, ám már fizetőképes generációk rettenetesen vágynak valami igazira, autentikusra és értéket teremtőre. Legyen ez a szomszéd srácból világsztárrá nőtt Ed Sheeran, a koncertek közti színes festékbombákkal való csata a mellettük álló, különféle nemzetiségű vadidegenekkel, akikkel a fesztiválon örök barátságot kötnek, vagy egy jóleső beszélgetés az egyik zöld sátorban a felforrósodó világ megmentéséről Al Gore volt amerikai alelnök szigetes bejelentkezése után. Az ilyen élmények megfizethetetlenek, a Sziget és a többi nagy fesztivál pedig egyre pofátlanabbul drága. A napijegyek már lassan harmincezer forint felé kúsznak, egy aluljárós péksüteménylánc 180 forintos fánkja itt 850, a csapolt-vizezett sör 750, a vödrös koktél pedig tízezer forintba kerül.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!