Hecckáplán

A Tanácsköztársaság sok rémtette közül a legsötétebbek közé tartozik Kucsera ­Ferenc szentendrei káplán megkínzása és kivégzése. A fiatal pap életének utolsó napjáról Balogh Ernő rendezésében Tekintetek címmel kisjátékfilm készült, amely nemrég a vatikáni Mirabile Dictu fesztivál 1600 alkotása közül elnyerte a fődíjat.

Érseki leányiskola, Szentendre, 1938

Kucsera Ferenc sokgyermekes családban látta meg a napvilágot Léván 1892-ben. Édesapja iparosból lett hivatalnok, banki alkalmazott, feleségével nyolc gyermeket neveltek. A csemeték ügyvédtől órásig sokféle hivatást találtak maguknak. Ferenc a Lévai Piarista Gimnázium kitűnő tanulója lett, élénk fantáziájú, indiánregényeket bújó gyerek, aki Az apacsok foglya címmel maga is próbálkozott vadnyugati kalandregényt írni egy negyvennyolcas magyar emigránsról. Tizenöt éves volt, amikor elhatározta, hogy a papi hivatást választja. 1915. június 21-én szentelte pappá Fetser Antal győri püspök, s rögtön, első, egyben utolsó helyezéseként Szentendrére került, hogy káplánként szolgálja a helyi közösséget.

Kiszolgáltatta a szentségeket: keresztelt, misézett, gyóntatott, esketett, feladta a betegek kenetét. Vezette a Legényegyletet, és lelkesen foglalkozott a fiatalokkal. Hitoktatott, népszerű volt az ifjúság körében. Alighanem ez volt a legnagyobb „bűne”. Eközben megírta doktori disszertációját, és 1917-ben meg is védte azt Bécsben. Nevét ott találjuk az 1917 novemberétől hetente megjelenő Szentendrei Néplap impresszumában, ő a felelős szerkesztő.

A baloldali politikai erők már 1919 előtt is támadták: a pomázi szociáldemokrata Ozorai József, későbbi hóhéra egy 1918 novemberében mondott szentendrei beszédében a papok felakasztására buzdította hallgatóságát a városháza udvarán. A sokaságban Kucsera Ferenc is jelen volt. Alig egy hónappal később Kucsera Pilisszentlászlón helyettesítette a beteg plébánost, ekkor újból halállal fenyegették a faluban kommunista nagygyűlést tervező pomáziak. Az eset akkora visszhangot keltett, hogy az igazmondásáról és elfogulatlanságáról „híres” Népszava A szentendrei hecckáplán címmel Kucserát lejárató cikket jelentetett meg 1919. január 1-jén. „A feketék – értsd: a papok – első meglepetésükből itt-ott mintha magukhoz térnének és élve a forradalom biztosította szabadsággal, még az egészen aljas eszközöktől sem riadnak vissza, hogy a reakció érdekében mozgolódjanak. Szentendrén a legmozgékonyabb fekete lovag az itteni hecckáplán: dr. Kucsera Ferenc, aki a szomszéd községek, Pilisszentlászló és Dunabogdány, valamint Visegrád hecckáplánjait is fölheccelve, együtt »dolgoznak« most.”

A cikket név nélkül a Népszava szentendrei elvtársai írták, és azt a vádat fogalmazták meg benne, hogy Kucsera Ferenc káplán pálinkával leitatta a bigott pilisszentlászlóiakat, majd a részeg csőcseléket arra biztatta, hogy támadjon rá a faluba érkező vörösökre. A sok-sok primitív hazugság alighanem már a végkifejlet előkészítése volt. Hiszen a Népszava írásából csupán az volt igaz, hogy a helyi kommunisták követelték: Kucserát a plébánosával együtt haladéktalanul távolítsák el a helyéről. A Nemzeti Ujság cikke szerint a kommunisták be sem tudtak masírozni Pilisszentlászlóra, mert a falu lakói vasvillával kergették el a vörösöket.

Decemberben még ennél is nyíltabban fenyegették meg a káplánt, ezért 1918 karácsonyán a fiatal pap Esztergomban tett jelentést Csernoch János bíboros-hercegprímásnak. Helyzete napról napra aggasztóbbá vált, a Tanácsköztársaság kikiáltása után néhány nappal azonnal le is tartóztatták. Sokáig mégsem tartották fogva, hiszen semmilyen vádat nem tudtak megfogalmazni ellene. Beismertették vele tévedéseit, majd szabadon engedték.

A dráma azonban ezzel nem ért véget. A kommunista–szociáldemokrata terror mindenképpen életeket akart. Jó apropó lett ehhez, hogy a térség – az ország túlnyomó többségéhez hasonlóan – nem fogadta el a diktatúrát. A Dunakanyarban is ellenforradalom szerveződött, és ennek vezetésére Weresmarthy Miklós ügyvédet kérték föl. A volt országgyűlési képviselő a budapesti felkeléssel összehangolva szerette volna megfékezni a vérengzést. Elgondolása szerint a jeladás a templom harangjának meghúzása lett volna. Csakhogy a budapesti monitorlázadás árulás miatt nem járt sikerrel június 24-én, és a korabeli hírközlés viszonyai mellett semmi biztosat nem lehetett tudni a fővárosi ellenállók helyzetéről. Így aztán Kada Mihály plébános az ellenforradalmárok kérésére sem adta ki a templomtorony kulcsait. Éjszaka azonban megszerezték a kulcsokat, és meghúzták a harangokat. A szent­endrei polgárok gyülekezni kezdtek a kalmárkeresztnél a város főterén. Csupán a Himnuszt énekelték el, ám ez éppen elég volt a véres megtorláshoz. Budapestről egy munkásszázadot irányítottak Szentendrére, és velük tartottak Darázs István Béla parancsnok vezetésével a Lenin-fiúk is. Hozzájuk csatlakozott Chudy Ferenc.

A 21 éves pincér a Vörös Őrség parancsnoka lett. Megkezdődtek a letartóztatások, de az első listán Kucsera Ferenc neve még nem szerepelt. Este azonban elfogták a már lefekvéshez készülődő, fiatal káplánt, és a plébániáról a szomszédos rendőrségi fogdába vezették. Ozorai azt javasolta, hogy a papot azonnal akasszák föl a főtéren a keresztre. Egy másik szemtanú szerint az volt a tervük, hogy célba lőnek a menekülő emberekre – addigra már 22 szentendrei lakost fogtak el. Chudy azonban a kivégzést megelőzően maga akarta kínvallatni a káplánt. Kucsera Ferenc nem volt hajlandó beszélni arról, ki verte félre a templom harangjait. Hallgatásával egy sokgyermekes családapát és a plébánosát mentette meg a biztos haláltól.

Kivégzésére négy önkéntest jelöltek ki. A káplánt átvezették a Weresmarthy-villába. Nehéz ma úgy bemenni a szentendrei zeneiskola emeleti nagytermébe, hogy ne gondoljon az ember arra: itt állt összekulcsolt kézzel a fiatal káplán. Imádkozott, mert tudta: a kommunisták hamarosan elveszik az életét. Ennek a dicstelen időszaknak a rémtettei mind a mai napig feltáratlanok. Weresmarthy Miklós országgyűlési képviselő szörnyű kálváriáját az Esti Kurir örökítette meg. Hajnalra már eszméletlen volt, egyetlen ép bordája sem maradt, ujjait kitörték, arcát, fülét, száját parázzsal égették. Végül öntudatlan állapotban Budapestre vitték, és a Korvin-várban, a Parlament kínzókamrájában halt meg.

Hogy mi történt Kucsera Ferenc vallatásán, nem tudjuk, de a későbbi törvényszéki boncolás szerint két bordáját összetörték, a karját kificamították, a lábán szuronyoktól eredő szurkálások voltak. Végül a Duna-parton lőtték agyon, a piac mögötti szemétdombon. Másnap reggelig közszemére tették a holttestet, majd a városi szemétszállító elfuvarozta.

A szentendrei asszonyok egész éjszaka siratták, és a temetőárkot, ahol elhantolták, azonnal elborította a virág. Még a dicsőséges Tanácsköztársaság alatt újratemették koporsóban az áldozatot, és emléke eleven maradt. A város annyira szerette vértanú káplánját, hogy amikor a törvényes rend helyreállítása után októberben rendes síremléket állítottak neki, a katolikus napokon a sokaságnak a templomdombon kellett tábori misét mondani. Többezres tömeg gyűlt össze.

Kucsera Ferenc szerepében Jászberényi Gábor
Fotó: Kelemen Ádám

Ezt a máig élő, eleven tiszteletet Szentendre mostani plébánosa, Blanckenstein György is megerősíti. A kommunizmus alatt ugyan csak titokban lehetett megemlékezni Kucsera Ferencről, hiszen a Tanácsköztársaság törvénytelenségeit a rendszer igyekezett elleplezni. A korábban létrehozott emlékhelyeket megszüntették. A kivégzésnél állított fakereszt helyén mind a mai napig Farkas Ádám absztrakt szobra áll. A Legényegylet házának tábláját leszereltették. Mégis: a szent­endreiek emlékezetében megmaradt a mártír káplán emléke. Az eltávolított táblát megőrizték a plébánián, és a rendszerváltás után visszakerült a helyére. Azóta a plébános jóvoltából új dombormű is jelzi Kucsera Ferenc emlékét. Halálának századik évfordulóján a szentendrei városházán kerekasztal-beszélgetés volt, megemlékezést tartottak a bécsi Pázmáneumban, felújították síremlékét, és a közeli pilisi hegyekben forrást neveztek el róla.

A Kucsera-emlékév legnagyobb sikere azonban a Tekintetek című film. A producer és a rendező először dokumentumfilmet tervezett, ám erre az ötletre nem kaptak támogatást, és a film azóta is mecénásra vár. Ezt követően a rendező, Balogh Ernő kisjátékfilmre szóló pályázatot nyújtott be, és ez lett a győztes. Bár az elnyert összeg messze nem volt elegendő a megvalósításhoz, a jó szándék végül meghozta gyümölcsét. A forgatókönyv az utolsó éjszakát dolgozta föl, amikor a Lenin-fiúk éjszaka elvitték Kucsera Ferencet. A rendező a kihallgatás történetére összpontosított, és mivel az írott források szűkösek, ez a megjelenítés jórészt fikció. A cél az volt, hogy mind a szentendreiek, mind a szélesebb közönség megértse Kucsera Ferenc mártíriumát, aki mások helyett vállalta magára a szenvedést és a halált.

Balogh Ernő húszperces filmje Rómában, a vatikáni Mirabile Dictu fesztiválon 1600 alkotás közül elnyerte az Ezüst Hal díjat.

A kommunista terror idején meggyilkolt fiatal káplán életszentsége leginkább a liturgikus tisztelet révén válhat gyümölcsözővé. A szent­endrei hívők segítségével sikerült összegyűjteni Kucsera Ferenc életszentségének bizonyítékait. Ezt a kis füzetnyi dokumentumot nyújtotta át Blanckenstein György plébános Erdő Péter­ ­esztergomi érseknek, hogy megindulhasson a hivatalos boldoggá avatási eljárás.