Hóhér fehér kesztyűben

A halálbüntetések végrehajtójának elnevezése nem mindig ugyanaz volt. A debreceni levéltár okmányai között a perdo, henger nevet találjuk.

A halálbüntetések végrehajtójának elnevezése nem mindig ugyanaz volt. A debreceni levéltár okmányai között a perdo, henger nevet találjuk. De legszokásosabb volt a bakó és a hóhér elnevezés. Ezek közt azt a különbséget tették a régiek, hogy a bakó csak azokat a halálbüntetéseket hajtotta végre, a melyekben nem kellett közvetlenül érintkeznie a halálra ítélt testével (pl. lefejezés), míg minden más dolgot a hóhér végzett. […] Hogy a hóhérság szomorú mesterség, azt megmagyarázza a foglalkozás: erőszakkal kioltani embertársainak életét.

A régi időben a hóhér nem tekintetett egyenlő jogúnak más emberrel, városi polgári jogot nem kaphatott, ruhájuk megkülönböztette őket más emberektől, gyermekeiket is becsteleneknek tartották, nem volt nekik szabad házsorjában lakni, hanem csak kívül a város szélén s e célból külön építettek részükre lakóházat, tehát ki voltak rekesztve az emberi társadalomból. Külön társadalmi osztályt képeztek, csak egymás közt házasodhattak. Hazánkban a korábbi hóhér Kozarek is hóhércsaládból származott, amennyiben atyjának testvérbátyja brünni hóhér volt.

Egy időben a hóhérmesterség apáról fiúra szállott, később rendesen a segédek léptek elő. Jól emlékszem, hogy midőn Kozarek a nyolcvanas években Nagyváradon egy kivégzés teljesítése végett megjelent és az Apolló szállodában megszállott, az ott lévő összes szállóvendégek azonnal kiköltöztek, mert nem akartak csak egyetlen éjszakát is egy fedél alatt tölteni a hóhérral. Ennek a közmondásnak is: „magában eszik, mint a hóhér”, meg van az alapja. A régebbi világban a hóhérnak nem volt szabad együtt, vagy egy helyen étkezni másokkal, sőt nem volt szabad ételhez, italhoz sajátkezűleg hozzányúlni, mert a mihez hozzá nyúlt, az már azután senkinek se kellett.

Hát igazán nagy elfogultság kellett hozzá, hogy így bánjanak a hóhérokkal, holott a hóhérok közszolgálatban állottak és bizonyos képesítést elvártak tőlük. Már régen megkívánták, hogy írni-olvasni tudjanak és a kivégzéseknél gyakorlati jártassággal bírjanak. Minden hóhérnak két segédet kellett tartani.

Nálunk az 1814. évi július 5-én 17812. sz. a. kelt „Helytartótanácsi intézvény” megrendelte, hogy a halálítéletek biztosabb végrehajtása tekintetéből kellő képességgel biró hóhérok állandósíttassanak. (Mert hajdan az is megtörtént, hogy a cigányokra bízták a hóhéri teendőket.) Éppen azért kellett a hóhérnak mindenkor két segédet tartani, hogy azok a kivégzéseknél neki segédkezvén gyakorlati jártasságot szerezzenek s hirtelen megbetegedése esetében őt egyik helyettesíthesse. Ezek a segédek azután pályázat esetén előnynyel bírtak a többi pályázók felett.

A hóhéroknak hivatalos eljárásuk alkalmával minden másoktól megkülönböztető egyenruhát kellett viselni. A mester ismertető jele a veres palást és széles pallos volt; viseltek azonban zöld ruhát (az eperjesi vértörvényszék hóhérjai), piros ruhát, kék ruhát, gyászmagyar ruhát, sőt piros magyar ruhát is. Még a múlt század közepén is cifra ruhát viselt a hóhér: piros tollbokrétás fekete kalap, sárga gombos piros frakk, fekete pantalló arany paszománynyal. De azután elmaradtak ezek az elijesztő öltözetek s Kozarek már fekete szalon ruhában végezte az akasztást s így végezi azt a mostani hóhér Bali Mihály is, a ki fehér kesztyűs kézzel nyúl csak a kivégzendőhöz. Különben Bali Mihály 1885-ben lépett hivatalba s dacára, hogy a budapesti kir. ügyész rendelkezése alatt áll, s egyedüli az egész országban, mégsem a fővárosban, hanem Fadd községben lakik. […]

Az 1907. évi 14270. sz. I. M. rendeleti utasítás 17. §-a a hóhér vagy bakó díját – a mai napon is kötelező érvénynyel – következőleg határozta meg: A bakó díja halálbüntetés végrehajtásánál egy bitófa felállításáért, a hozzá szükséges anyaggal és szerelvényekkel, esetleg ezeknek szállítási költségével együtt 20 korona. A kivégzésért egy személy után a holttest levételével együtt 40 korona. Utazás esetén az altisztekre nézve fennálló szabályok szerint 4 korona. Utazási költség hajón II-ik, a vasúton III-ik osztályú menetdíj, tengelyen a szabályszerű fuvarpénz és esetleg bérkocsidíj számítható fel.

A bakó két segédjének megállapítandó egy személy kivégzése után 10-10 korona, utazás esetén napidíjban 3-3 korona útiköltség a fennálló szabályok szerint állapítandó meg. (Érdekesség szempontjából megjegyzem, hogy Amerikában a hóhér díja a villamos kivégzésért 250 dollár, vagyis 1250 korona.) Végül még felemlítem, hogy egy nem régen történt kivégzésnél a hóhér összes díja és költsége 196 koronára rúgott.

Hajdanában a hóhért illette a kivégzett összes ruhaneműje s igen jól jövedelmezett részére az, hogy együgyű babonás embereknek apró darabokat eladott az akasztott ember köteléből. Azonban ez a mellékkereset újabb időben a legszigorúbban eltiltatott.

(K. Nagy Sándor: A hóhér és a halálbüntetések, 1914. Forrás: Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma)