Rács a barlangban

A trianoni határvonal kitűzését a határmegállapító bizottságok végezték 1921–1925 között. Tevékenységük következményeként a verdikt vasútvonalakat vágott el, 220 község területét szelte ketté, illetve 1011 magánbirtokot darabolt fel – az egyéb furcsaságokról nem beszélve.

Határkő a magyar–román határon Létavértes közelében. Vármegyéken, életeken keresztül Fotó: MTI–Czeglédi Zsolt

A helyismeret tökéletes hiányáról árulkodó, átgondolatlan döntések megannyi példája mutatja, hogy a győztes hatalmakat a határok meghúzásakor nem a racionalitás vezette. Ennek egyik következményeként a korábban egységes koncepció alapján kiépült hazai vasúti hálózat megcsonkult: a trianoni határ 54 magyar vasútvonalat vágott ketté. Sátoraljaújhelyen a pálya­udvar magyar, az ipartelepek és a vasúti műhely csehszlovák területre került. A határon innen maradt viszont a műhelyi dolgozók lakótelepe – olvasható Suba Jánosnak, a Hadtörténeti Levéltár munkatársának egyik írásában.

Kötegyán állomáson a határ az eredeti tervek szerint a pályaudvar középvonalában húzódott, így magyar maradt volna a felvételi épület, de román a raktár és a mérleg. A képtelenséget utólag korrigálták. Az új határ úgy vágta ki Szabadkát Magyarország területéből, hogy a Szeged és Baja közötti vasúti kapcsolat 68 kilométerről 150 kilométerre növekedett. A trianoni csonkítás elvágta Észak-Magyarország szénbányáit a borsodi feldolgozóüzemektől. A Salgótarján–Ózd közötti összeköttetés a korábbi 70 kilométerről Hatvan–Miskolcon át 216 kilométer lett, így a szállítás gazdaságtalanná vált.

Az osztrák–magyar határ egyik kitüntetett helye a 883 méteres Írott-kő, a Kőszegi-hegység és a Dunántúl, valamint Burgenland tartomány legmagasabb pontja. A hegy tetejéről gyönyörű panoráma nyílik a környékre, ezért kilátók épültek oda: 1909-ig az Árpád-kilátó, leomlása után 1913-tól pedig az Írottkő-kilátó – utóbbit a Magyar Turista Egyesület emelte. A trianoni határ ezt a kilátót kettéosztotta: fele Magyarországhoz, másik fele Ausztriához tartozik. A csúcson lévő határkő a kilátó belsejében van, az épület bejárata az osztrák oldalra esett. Az Országos Kéktúra kiindulópontjának számító hely a vasfüggöny idején a magyarok elől le volt zárva, 1990 óta – a 2009-es felújítástól eltekintve – szabadon látogatható.

Vas megye másik Trianonnal kapcsolatos képtelen története Alsócsatárhoz fűződik. 1924 tavaszán a szombathelyi vámőrkerület parancsnoka a községnél futó határvonal módosítását javasolta: az északnyugatra fekvő cigánysor szélső házát kettészelte a határvonal. A vámos szerint a ház vagy Magyarországhoz, vagy Ausztriá­hoz tartozzon, ugyanis „a határvonalnak a házon keresztül való húzódása beláthatatlan következményeket von maga után. Elsősorban a ház lakóinak csempészete kézenfekvő dolog.

A csempészárut a ház egyik oldalán beszállítva, a ház másik oldalán már kiszállíthatják anélkül, hogy abban határsértés nélkül valaki a lakosokat megakadályozhatná. Ennél súlyosabb esetekről és határincidensekről is lehet szó” – mutatott rá a kerületparancsnok. A problémát megoldották, a határvonal futása a háznál megtört, körülölelte Hódosi Márton magyar otthonát.

A magyar–osztrák határon az osztrákok azt javasolták, százméterenként legyenek határkövek, a magyarok a kétszáz méteres távolságra szavaztak. Az sem volt mindegy, miből készül a jelzés. A magyarok vasbetonból akarták, az osztrákok terméskőre szavaztak. A probléma úgy oldódott meg, hogy saját szakaszukon az osztrákok terméskövet tettek le, a magyarok vasbetonból gyártottat. A magyar–(cseh)szlovák határra vasbeton és márványosodott süttői mészkő került. A francia ellenőr attól tartott, hogy majd azzal vádolhatják, ő írta elő a márványkő elhelyezését. Nehezen hitte el, hogy nem márványról, hanem különleges mészkőről van szó.

Határkő a magyar–román határon Létavértes közelében. Vármegyéken, életeken keresztül
Fotó: MTI–Czeglédi Zsolt

A román–magyar részen mocsaras helyeken faoszlopok jelezték a határt. Mivel ötven százalékkal olcsóbb volt, a határbizottság Romániában vásárolta meg a faanyagot: kétszáz nagy és húsz kis tölgyfa oszlopot. A mezőtelegdi impregnálótelepen kreozottal telítették a cölöpöket, hogy tartósabbak legyenek. Az eredetileg a mocsaras részre szánt határkövek aztán a román–bolgár határon kötöttek ki.

Az Aggteleki-barlangba is került határkő. És nem csak az: 1932-ben rácsot tettek be, így zárva le az átjárást az aggteleki Baradla-barlang és a szlovák Domicai-cseppkőbarlang között. 1932. augusztus 21-én a két barlangkutató, Kessler Hubert és Sandrik József a Baradla-barlangon keresztül ugyanis átjutott a Domica-barlangba, bizonyítva a két járatrendszer összefüggését, és felfedezve egyúttal a világon egyedülálló átjárható barlangi országhatárt. Ezt szüntették meg a ráccsal.

A második világháborút követően kialakult sajátos viszonyok között felmerült a gyanú, hogy a barlangjáratot csempészetre is használhatják. Ezért 1948-ban a határőrök ellenőrzést tartottak a barlangban. Az expedíció végül határsértés árán keveredett a felszínre: a magyar barlangszakasz vizes járatain, szifonjain nem mertek visszajönni, hanem a Domica-barlangon keresztül, a szlovák oldalon jöttek ki, átmászva a meglévő rácsokon. Az Aggteleki Nemzeti Park honlapján olvasható történet szerint az ellenőrzés hatására újabb rács került az országhatárra: egy a szlovák, egy a magyar szakaszon, és egy az országhatáron – a papíron két baráti ország között. Ezeket a rácsokat bontották le 2007-ben.

A föld alatti országhatár a Domica-barlang felől viszonylag könnyen megközelíthető, ellentétben a Baradla-barlang vizes, szifonokkal tagolt, nehezen járható részével. Azaz nem kell attól tartani, hogy tömegek közlekednének ezen a barlangon át. Az átjárhatóság elsősorban biztonsági okból fontos a kutatók számára.

TRIANON100 összeállításunkat ide kattintva érheti el!