Rács a barlangban

A trianoni határvonal kitűzését a határmegállapító bizottságok végezték 1921–1925 között. Tevékenységük következményeként a verdikt vasútvonalakat vágott el, 220 község területét szelte ketté, illetve 1011 magánbirtokot darabolt fel – az egyéb furcsaságokról nem beszélve.

Határkő a magyar–román határon Létavértes közelében. Vármegyéken, életeken keresztül Fotó: MTI–Czeglédi Zsolt

A csempészárut a ház egyik oldalán beszállítva, a ház másik oldalán már kiszállíthatják anélkül, hogy abban határsértés nélkül valaki a lakosokat megakadályozhatná. Ennél súlyosabb esetekről és határincidensekről is lehet szó” – mutatott rá a kerületparancsnok. A problémát megoldották, a határvonal futása a háznál megtört, körülölelte Hódosi Márton magyar otthonát.

A magyar–osztrák határon az osztrákok azt javasolták, százméterenként legyenek határkövek, a magyarok a kétszáz méteres távolságra szavaztak. Az sem volt mindegy, miből készül a jelzés. A magyarok vasbetonból akarták, az osztrákok terméskőre szavaztak. A probléma úgy oldódott meg, hogy saját szakaszukon az osztrákok terméskövet tettek le, a magyarok vasbetonból gyártottat. A magyar–(cseh)szlovák határra vasbeton és márványosodott süttői mészkő került. A francia ellenőr attól tartott, hogy majd azzal vádolhatják, ő írta elő a márványkő elhelyezését. Nehezen hitte el, hogy nem márványról, hanem különleges mészkőről van szó.

Határkő a magyar–román határon Létavértes közelében. Vármegyéken, életeken keresztül
Fotó: MTI–Czeglédi Zsolt

A román–magyar részen mocsaras helyeken faoszlopok jelezték a határt. Mivel ötven százalékkal olcsóbb volt, a határbizottság Romániában vásárolta meg a faanyagot: kétszáz nagy és húsz kis tölgyfa oszlopot. A mezőtelegdi impregnálótelepen kreozottal telítették a cölöpöket, hogy tartósabbak legyenek. Az eredetileg a mocsaras részre szánt határkövek aztán a román–bolgár határon kötöttek ki.

Az Aggteleki-barlangba is került határkő. És nem csak az: 1932-ben rácsot tettek be, így zárva le az átjárást az aggteleki Baradla-barlang és a szlovák Domicai-cseppkőbarlang között. 1932. augusztus 21-én a két barlangkutató, Kessler Hubert és Sandrik József a Baradla-barlangon keresztül ugyanis átjutott a Domica-barlangba, bizonyítva a két járatrendszer összefüggését, és felfedezve egyúttal a világon egyedülálló átjárható barlangi országhatárt. Ezt szüntették meg a ráccsal.

A második világháborút követően kialakult sajátos viszonyok között felmerült a gyanú, hogy a barlangjáratot csempészetre is használhatják. Ezért 1948-ban a határőrök ellenőrzést tartottak a barlangban. Az expedíció végül határsértés árán keveredett a felszínre: a magyar barlangszakasz vizes járatain, szifonjain nem mertek visszajönni, hanem a Domica-barlangon keresztül, a szlovák oldalon jöttek ki, átmászva a meglévő rácsokon. Az Aggteleki Nemzeti Park honlapján olvasható történet szerint az ellenőrzés hatására újabb rács került az országhatárra: egy a szlovák, egy a magyar szakaszon, és egy az országhatáron – a papíron két baráti ország között. Ezeket a rácsokat bontották le 2007-ben.

A föld alatti országhatár a Domica-barlang felől viszonylag könnyen megközelíthető, ellentétben a Baradla-barlang vizes, szifonokkal tagolt, nehezen járható részével. Azaz nem kell attól tartani, hogy tömegek közlekednének ezen a barlangon át. Az átjárhatóság elsősorban biztonsági okból fontos a kutatók számára.

TRIANON100 összeállításunkat ide kattintva érheti el!