– Ez szép gondolat, elnök úr, de megkérném, ne hangoztassa nagy közönség előtt. Maradjon ez a mi kis titkunk, hogy milyen nagyszabású tervek forognak a fejében. Bátorkodom megjegyezni, önnek az elnökválasztási kampányban az volt a feladata, hogy maga mögé állítsa a fekete közösséget, és ez sikerült is. Barack Obama büszke magára, ő sem csinálta volna jobban.
– Obama, Obama…
– Nyolc évig volt az alelnöke.
– Most már tudom, a nem egészen csillogó fehér bőrű fiú a szenátusból. Jól fogalmaztam?! Maga tényleg szórakoztató. Van már állása? Felvenném magam mellé első számú udvari bolondnak!
– Megtisztelő, elnök úr!
– Á, hagyjuk, elegem van az egészből. Az a sok név, a különböző országok, a városok, amelyekbe el kell látogatnom, meg az ellenségek, meg a barátok. Ki tudja ezeket megjegyezni? Felhívom azt a bumburnyák Donaldot, tudja, az ingatlanost, aki annyira akar elnök lenni, hogy elcserélem vele az államfőségemet egy meleg szenátori helyre. Nagy üzletember, biztosan rááll.
– Ápolók, jöjjenek azonnal! Kérek a leendő elnök úrnak egy nyugtató injekciót. Készítsék fel az egymondatos esküszöveg elmondására. Két és fél hónapjuk van rá.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!