Mai kultúrharcos világunk előszeretettel tematizál. A téma meghatározásakor a „tálalás”, a történet elbeszélésének módja kulcskérdés, hiszen a legitimációért folyik a harc. Hitek és hitvallások igazolása zajlik, hogy kinek van itt joga és minek a nevében törvényesíteni az igazát. Akár szavaink, jelképeink elkoptatása árán is. Bár ez utóbbi egyre kevésbé tűnik fel, olyan gyors ütemben zajlik a nemzeti tudat lebomlása. Szörényi szerint lehet ez az iskolarendszer hibája, bár sokkal inkább a családi közösség mint oktatási alapegység gyengülése az oka, és persze a tömegmédia növekvő befolyása. Egyetemi tanárként mindenesetre egyre gyakrabban tapasztalja, hogy örömmel vesznek fel funkcionális analfabétákat, különösen magyar szakra. Mire való a műveltség? Egyfajta mélységet biztosít: Csokonai erotikus, pajzán verseit például egészen másképp értjük ma, mint amikor még az olvasói betéve tudták Ovidiust.
Szörényi László hatalmas tudományos apparátust mozgat lenyűgöző könnyedséggel, s ezt saját bevallása szerint azért is megteheti, mert a művészet időtlen: tartalmazza a múltat és a jövőt. Ám ha a kultúrát pusztán eszköznek tekintjük, nem pedig megvalósítandó állapotnak, előbb-utóbb kiiratkozunk saját múltunkból. S hogy mi lesz a jövő? Szörényi amellett érvel, hogy még az egymás iránti ellenszenvet is könnyebb zárójelbe tenni a közös sors, a haza érdekében.
(Hogyan él a múlt. Szörényi Lászlóval beszélget Hafner Zoltán. Nap Kiadó, Budapest, 2020, 110 oldal. Ára: 2625 forint)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!