Futball magyar koponyákkal

Műemlék – Végnapjait éli a Csávossy bárók mauzóleuma a bánsági Papdon.

Fotó: Temesvári Műszaki Egyetem/Csávossy György Fotó: Picasa

Már csak a szentlélek tartja össze az esztergomi bazilika papdi „másolatát”, a bánsági Csávossy bárók utolsó emlékhelyét, a mauzóleumot, amelyet sokáig templomként használtak a római katolikusok. Ennek kriptájában az építtető báró, Csávossy Gyula és felesége, illetve rokonságuk aludta örök álmát, amíg 1946-ban tetemüket kidobálták nyughelyükről. Kastélyukat egy helyi vasgárdista prédálta el.

Naponta megkongatta délben a harangokat az utolsó római katolikus család a papdi (ma Bobda, Románia) Csávossy-mauzóleumban, mígnem az erősen megrongálódott épületet életveszélyessé nyilvánították, majd lezárták.

Ez néhány éve történt Temesvártól húsz kilométerre, a román–szerb határ közelében, amikor az a hír terjedt el, hogy sátánista szertartások helyszínévé vált a rom.

Ekkor azonban már nem használták templomként a temetkezési helyet. Egyik tornyának sisakját régen levitte a vihar, a Münchenből rendelt festett üvegablakait kilopkodták, a kilincseket leszerelték, de a festmények, a kegytárgyak, az oltárkép és a bútorzat nagy része is eltűnt. Mindent elvittek, ami mozdítható volt.

A Csávossy család papdi kriptájából a csontokat kidobták az udvarra, a mauzóleumot kifosztották.
Fotó: Temesvári Műszaki Egyetem/Csávossy Györg

Az orgonát tokos huzalok segítségével akarták leengedni a karzatról, majd elvinni, és eltüzelni vagy jó pénzért eladni, de nem bírtak vele. A hangszert leejtették az emeletről, így az darabokra tört. A Novotny Antal temesvári műhelyé­ben öntött harangokat is megpróbálták elvinni, ám a fémszerkezet nem engedelmeskedett a tolvajoknak. Az ingatlan kupolája tavaly esett szét. Szemtanúk szerint bizonyos „rossz kezek” éjszakánként rá is segítettek.

Az udvarról az utolsó harangozó, Vasar József­ szedte össze a kriptából kidobált csontokat a zsombolyai plébános segítségével, hogy a bárói família maradványainak a temetőben találjanak méltó helyet. József édesapja fiatal korában a mauzóleummal szembeni kastélyban szolgált, tőle hallotta, hogy Csávossy Gyula báró gyakran lóháton vágtatott fel a bazaltlépcsőn a bejáratig. De amúgy rendes ember volt, jól bánt a személyzettel.

Csávossy Gyula 1839. május 16-án született a délvidéki Torontálszécsányban. Bécsben és Budapesten tanult, többek között jogot, majd visszatért a Bánságba, ahol családja kiterjedt földbirtokot kezelt, főként gabonát termelt. A mauzóleumot 1860-ban kezdték építeni, 1908-ban fejezték be. A kastély 1889-re készült el. Negyvenkét pazarul berendezett szobája volt, rózsakertje, parkja, ménese és lovardája. A bárói rangot 1904-ben kapta meg a család, de a vele járó előnyöket nem sokáig élvezhette. 1911 januárjában Gyula hitvese, Jozefa, majd szeptemberben maga a báró is elhunyt, miután ellenségei rá akarták bizonyítani, hogy elmeháborodott, és bezáratták az egyik fővárosi szanatóriumba. A konfliktusból sajtóper lett, a marakodás is megkezdődött a vagyonért, mígnem Trianon az örökséget és az egymással perlekedő rokonokat is szétszórta. Az utolsó Csávossy fiú 1925-ben hagyta el Romániát. A családtagok többsége Kanadában és Svájcban lelt új otthonra, ahol sikerrel folytatták a gazdálkodó életmódot.

A leszármazottak között kibontakozó vita tárgya az volt, hogy 1909-ben Csávossy Gyula végrendelkezett, ám nem épp úgy, ahogyan utódai szerették volna. A mauzóleumot például a papdi római katolikus közösségre hagyta.

A temesvári egyházmegyétől napjainkban került át az ingatlan a Temes Megyei Műemlékvédelmi és Művelődésügyi Igazgatósághoz, ami azt jelenti, hogy a román állam, ha akarna, tudna pályázati forrást szerezni a felújításra.

Fotó: Temesvári Műszaki Egyetem/Csávossy György

A temesvári műegyetem építészmérnöki karának számításai szerint 2012-ben még háromszázezer euró elég lett volna a mauzóleum helyreállítására, mivel szerkezeti károsodást ekkor még nem tapasztaltak. Az összeget azonban nem sikerült előteremteniük.

Az esztergomi bazilika replikájaként számon tartott bánsági műemlék sorsa iránt ezt követően erősödött meg a társadalmi érdeklődés. Civil összefogások születtek a megmentésére, sőt harmincezer eurót is összegyűjtöttek rá a Papdról Németországba emigrált sváboktól. Mindhiába.

A pénznek nyoma veszett, a háromszáz fő befogadására alkalmas mauzóleum állapota leromlott.

A kastély sorsa sem alakult jól. Egy Hârțu nevezetű vasgárdista vette meg banki hitelből az 1930-as években. De mivel a kölcsönt nem tudta visszafizetni, a pénzintézet téglánként eladta az épületet. A kriptát a helyi polgármester akarta államosítani a második világháború után, ezért – „burzsoá aranyat és drágaköveket keresve” – feltörette a sírhelyeket, kidobáltatta onnan az elhunytak bebalzsamozott tetemét, amiért két év börtönbüntetésre ítélték. A koporsókból kiforgatott koponyákkal suhancok futballoztak a falu utcáin, amíg néhány jóérzésű felnőtt véget nem vetett a mulatságnak.

A bárói család egyik leszármazottja, Csávossy­ György szerint 1951–1956 között hatvan személyt deportáltak a Bărăgan kényszermunkatáboraiba Papdról, főként római katolikus svábokat, aminek következtében a műemlék fenntartó közösség és gondnok nélkül maradt. Az 1989-es forradalom után a helyzet még ennél is rosszabbra fordult. A településen ma már szinte csak görögkeletiek, románok élnek.