Már csak a szentlélek tartja össze az esztergomi bazilika papdi „másolatát”, a bánsági Csávossy bárók utolsó emlékhelyét, a mauzóleumot, amelyet sokáig templomként használtak a római katolikusok. Ennek kriptájában az építtető báró, Csávossy Gyula és felesége, illetve rokonságuk aludta örök álmát, amíg 1946-ban tetemüket kidobálták nyughelyükről. Kastélyukat egy helyi vasgárdista prédálta el.
Naponta megkongatta délben a harangokat az utolsó római katolikus család a papdi (ma Bobda, Románia) Csávossy-mauzóleumban, mígnem az erősen megrongálódott épületet életveszélyessé nyilvánították, majd lezárták.
Ez néhány éve történt Temesvártól húsz kilométerre, a román–szerb határ közelében, amikor az a hír terjedt el, hogy sátánista szertartások helyszínévé vált a rom.
Ekkor azonban már nem használták templomként a temetkezési helyet. Egyik tornyának sisakját régen levitte a vihar, a Münchenből rendelt festett üvegablakait kilopkodták, a kilincseket leszerelték, de a festmények, a kegytárgyak, az oltárkép és a bútorzat nagy része is eltűnt. Mindent elvittek, ami mozdítható volt.
Fotó: Temesvári Műszaki Egyetem/Csávossy Györg
Az orgonát tokos huzalok segítségével akarták leengedni a karzatról, majd elvinni, és eltüzelni vagy jó pénzért eladni, de nem bírtak vele. A hangszert leejtették az emeletről, így az darabokra tört. A Novotny Antal temesvári műhelyében öntött harangokat is megpróbálták elvinni, ám a fémszerkezet nem engedelmeskedett a tolvajoknak. Az ingatlan kupolája tavaly esett szét. Szemtanúk szerint bizonyos „rossz kezek” éjszakánként rá is segítettek.
Az udvarról az utolsó harangozó, Vasar József szedte össze a kriptából kidobált csontokat a zsombolyai plébános segítségével, hogy a bárói família maradványainak a temetőben találjanak méltó helyet. József édesapja fiatal korában a mauzóleummal szembeni kastélyban szolgált, tőle hallotta, hogy Csávossy Gyula báró gyakran lóháton vágtatott fel a bazaltlépcsőn a bejáratig. De amúgy rendes ember volt, jól bánt a személyzettel.
Csávossy Gyula 1839. május 16-án született a délvidéki Torontálszécsányban. Bécsben és Budapesten tanult, többek között jogot, majd visszatért a Bánságba, ahol családja kiterjedt földbirtokot kezelt, főként gabonát termelt. A mauzóleumot 1860-ban kezdték építeni, 1908-ban fejezték be. A kastély 1889-re készült el. Negyvenkét pazarul berendezett szobája volt, rózsakertje, parkja, ménese és lovardája. A bárói rangot 1904-ben kapta meg a család, de a vele járó előnyöket nem sokáig élvezhette. 1911 januárjában Gyula hitvese, Jozefa, majd szeptemberben maga a báró is elhunyt, miután ellenségei rá akarták bizonyítani, hogy elmeháborodott, és bezáratták az egyik fővárosi szanatóriumba. A konfliktusból sajtóper lett, a marakodás is megkezdődött a vagyonért, mígnem Trianon az örökséget és az egymással perlekedő rokonokat is szétszórta. Az utolsó Csávossy fiú 1925-ben hagyta el Romániát. A családtagok többsége Kanadában és Svájcban lelt új otthonra, ahol sikerrel folytatták a gazdálkodó életmódot.
A leszármazottak között kibontakozó vita tárgya az volt, hogy 1909-ben Csávossy Gyula végrendelkezett, ám nem épp úgy, ahogyan utódai szerették volna. A mauzóleumot például a papdi római katolikus közösségre hagyta.
