Ismeretlen celebek

„Valaki vagy matematikus lesz, vagy megnősül.”

Forrás: Pixabay

Kicsit idegenkedem attól, amikor friss szövegek mellé évekkel, esetleg évtizedekkel korábban készült interjúkat terelnek kötetbe kollégák, mert hiszen azok eredendően nem kemény fedél mögé születtek, hanem havi-, heti- és napilapokba. Kivételek természetesen akadnak. Ilyen Staar Gyula, aki a Természet Világa korábbi főszerkesztőjeként tudja, hogy mi az időtálló munka, mi ér többet a gyorsan ledarált kötelezőnél. A matematika emberi arca – Beszélgetések címmel megjelent interjúkötete érdekes, súlyos olvasmány. Matematikusokról szól, a legjobbakról, és tanáraikról, akiknek köszönhetően a tanítványok a legjobbak lehettek. Rajtuk keresztül a hazai matematikáról a Bolyaiaktól kezdve Lovász Lászlóig és Szemerédi Endréig.

Staar Gyula, aki matematika–fizika szakon végzett az ELTE-n, felkészült kérdező. Nyitott elmével élte szakmai életét, megőrzött tényeket, helyzeteket, eseményeket, amelyek alapján olyan értőn kérdezi ezeket az embereket, mint senki más. Ezzel magyarázható az az érzés, hogy a kérdező szinte többet tud a nyilatkozóról, mint maga a meginterjúvolt. A bennfentesség nem jelent érthetetlenséget. Úgy ír e tudományról és művelőiről, hogy az ember nem érzi azt: az ő ismeretei bizony ezen a szinten semmit sem érnek. Persze hogy nem érti a matematikai problémát, a megoldást még úgy sem, de érzi, hogy ezek olyan eredmények, amelyek előtt az értők kalapot emelnek.

És akkor megpillantottam a Lugas korábbi szerkesztőjének, Fehér Bélának a gyerekkori képét. Az 1963-ban készült fotón két fiatalabb testvérével tolong édesanyja körül. Fehér Béla nem lett matematikus, az egyik öccse igen – a másik meg geológus. A matematikussá lett Pálfy Péter Pál arról beszélt, hogy „a tudás, a tapasztalat, bármilyen meglepő, sokszor akadályozhat. Az új utat keresőt gátolhatja, ha túl sokat tud arról, hogy merre szokás menni. Akkor lehet, hogy nem jön rá, merre vezet az igazi út.” Ebből természetesen nem következik, hogy a tapasztalatlanok és a tudatlanok előtt nyitva a matematikusi pálya.

A matematikai Nobel-díjként Abel-díjjal elismert Szemerédi Endre szerint a természettudósok, a matematikusok sehol a világon nem szupersztárok. Ez nem is baj.

A tudósnak nem kell a rivaldafény. Az ismertség csak annyiban szükséges, hogy a tudományága támogatást kaphasson. Egyébként lényegtelen. A szakma által a világ talán legnagyobb jelenleg élő matematikusának tartott Terence­ Tao mondta, nagyon örül annak, hogy Los Angelesben nyugodtan sétálgathat, senki sem ismeri fel.

Az erdélyi Erdőszentgyörgy neves szülötte, Némethi András megküzdött azért, hogy az MTA tagja lehessen. Olykor megalázták, olykor a tenyerükön hordozták a románok a magyar matematikust, majd elengedték az Egyesült Államokba, ahonnan Budapestre vezetett az útja. Amikor a nehézségekről panaszkodnak a diákjai, azt mondja, hogy „az élet tele van akadályokkal. Tanulással, sok munkával helyezd magad mindezek fölé, mert utána már te írhatod tovább a történetedet. Biztatom őket: ha megküzdesz érte, meglesz az eredmény is.” Némethi András 2017-ben Széchenyi-díjat kapott. Azonnal hárommillió forintot utalt át a segesvári Gaudeamus Alapítvány számlájára. Ugyanezt tette amerikai professzorként, mert nem feledte, hogy mit kapott ő annak idején a város középiskolájától. Támogat, mert ismeri, hogy milyen körülmények között működnek az erdélyi iskolák.

A megszólalók zömét évtizedek óta ismerem, mégis számos meghökkentő adalékot kaptam róluk Staar Gyulának köszönhetően. Nem tudtam, hogy Katona Gyula kandidátusi disszertációjáról korának neves matematikusa, Rényi Alfréd már akkor megírta opponensi véleményét, amikor ő még tervbe sem vette annak megírását. A sajtóhibákat is megelőlegezte. Érdekes, nagyon emberi. Riesz Frigyes szegedi professzor amikor meghallotta, hogy munkatársa, Kalmár László megnősült, ezt így kommentálta:

„Valaki vagy matematikus lesz, vagy megnősül.” Lovász László élő ellenpéldája ennek az állításnak.

A fővárosi Fazekas-gimnáziumban az ifjú Lovászt matematikára oktató Rábai Imre szerint tanítványa a család mellett (négy gyermeke született), a családdal együtt emelkedett magaslatokba, jutott a csúcsra. Rábai Imre mellett felvidéki, délvidéki, erdélyi és kárpátaljai tanárok vallottak a pálya nehézségeiről, sikereiről. Ismét nem csak a matematikáról beszélnek, emberi arcukat mutatják.

Ez a munka egy tudományterület eddigi eredményeinek összegzése, egyúttal figyelmeztetés, hogy a dicső múlt nem garancia a hasonlóan nívós jelenre, pláne nem a jövőre.

(Staar Gyula: A matematika emberi arca – Beszélgetések. Vince Kiadó, Budapest, 2020, 504 oldal. Ára: 4295 forint)