Az erdélyi Erdőszentgyörgy neves szülötte, Némethi András megküzdött azért, hogy az MTA tagja lehessen. Olykor megalázták, olykor a tenyerükön hordozták a románok a magyar matematikust, majd elengedték az Egyesült Államokba, ahonnan Budapestre vezetett az útja. Amikor a nehézségekről panaszkodnak a diákjai, azt mondja, hogy „az élet tele van akadályokkal. Tanulással, sok munkával helyezd magad mindezek fölé, mert utána már te írhatod tovább a történetedet. Biztatom őket: ha megküzdesz érte, meglesz az eredmény is.” Némethi András 2017-ben Széchenyi-díjat kapott. Azonnal hárommillió forintot utalt át a segesvári Gaudeamus Alapítvány számlájára. Ugyanezt tette amerikai professzorként, mert nem feledte, hogy mit kapott ő annak idején a város középiskolájától. Támogat, mert ismeri, hogy milyen körülmények között működnek az erdélyi iskolák.
A megszólalók zömét évtizedek óta ismerem, mégis számos meghökkentő adalékot kaptam róluk Staar Gyulának köszönhetően. Nem tudtam, hogy Katona Gyula kandidátusi disszertációjáról korának neves matematikusa, Rényi Alfréd már akkor megírta opponensi véleményét, amikor ő még tervbe sem vette annak megírását. A sajtóhibákat is megelőlegezte. Érdekes, nagyon emberi. Riesz Frigyes szegedi professzor amikor meghallotta, hogy munkatársa, Kalmár László megnősült, ezt így kommentálta:
„Valaki vagy matematikus lesz, vagy megnősül.” Lovász László élő ellenpéldája ennek az állításnak.
A fővárosi Fazekas-gimnáziumban az ifjú Lovászt matematikára oktató Rábai Imre szerint tanítványa a család mellett (négy gyermeke született), a családdal együtt emelkedett magaslatokba, jutott a csúcsra. Rábai Imre mellett felvidéki, délvidéki, erdélyi és kárpátaljai tanárok vallottak a pálya nehézségeiről, sikereiről. Ismét nem csak a matematikáról beszélnek, emberi arcukat mutatják.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!