Az árvaság a szeparációs érzékenységünkre tapint rá, véli Bagdy Emőke. A Covid-árvák sorsa azért érint meg bennünket, mert a szeparációban megjelenik a megsemmisüléstől való félelem – a halálfélelem.
Édes Jézus atya
Az árván maradt gyermekek támogatására létrejött alapítvány névadója, Regőczi István (1915– 2013) szegényházban nevelkedett. Két lánytestvére is meghalt spanyolnáthában. 1926-ban egy belga kanonok vállalta, hogy testvérével együtt kiviszi Belgiumba, ahol tökéletesen megtanult flamandul. Pappá szentelése után árvaházat nyitott Pestszenterzsébeten a hadiárváknak, majd kieszközölte a hadügyminiszternél, hogy egy, a háború miatt félbehagyott laktanyát lebonthasson és árvaházat építhessen belőle. 1947-től egyre több hatósági zaklatásnak volt kitéve a közel háromszáz gyerek vallásos nevelése miatt, kémkedés vádjával le is tartóztatták, Kistarcsán ült 1953-ig. Szabadulása után káplán volt Máriabesnyőn, lelkész Aszódon, Nógrádverőcén, Szalkszentmártonban, Örkényben, de hívták misézni Domonyba, Domonyvölgybe, Őrhegyre, Szokolyára is. Közadakozásból hat templomot épített, Máriabesnyőn hatvan árvát nevelt. Többször is beidézték a rendőrségre, letartóztatták, de törvénysértés híján elengedték. Végül 1968-ban kitiltották működési területéről, mire válaszként megírta a Mi nem hallgathatunk című könyvet. 1969-ben illegális sajtótevékenység vádjával húsz hónap börtönre ítélték, de a belga nagykövet és Casaroli érsek, pápai követ közbeavatkozására csak tizenhármat kellett letöltenie. Szabadulása után megvásárolta és felújította a magántulajdonban lévő, kétszázötven éve romos kútvölgyi Boldogasszony-kápolnát és a mellette álló zarándokházat. Régi családi házát öregek otthonának rendezte be. „Az édes Jézus atya”
– hívei így emlegették, mintegy állandó jelzőként, mert idős korában Regőczi István gyakori szófordulata volt ez a mondatkezdés: „Drága hívek, az édes Jézus…”
– Amikor a köztársasági elnök úr fölkért, hogy vegyek részt az alapítvány munkájában, az első, ami eszembe jutott, hogy úgyis kész vagyok arra. Az alapító okirat céljai és feladatai közt megtalálható a mentális és pszichikai egészség megóvása. Ez a hivatásom, ezt az ügyet szolgálom. Mindaddig támogatnunk kell a Covid-árvákat és környezetüket lelkileg is, amíg a gyerekek már meg tudnak állni a saját lábukon. Ebben a folyamatban rendszeres pszichológiai gondozásra lehet számítani: ott és úgy segítünk, ahogyan az szükséges a lelki sebek gyógyításakor. Tizenötezer pszichológus van ma Magyarországon, úgy gondolom, nemes feladat lesz részt venni az alapítvány munkájában.
Különböző életkorú gyerekek különböző szükségletekkel. Egy vagy két szülőt vesztett árvák. Családi háttérrel vagy vér szerinti környezet hiányában. Ezeket a szempontokat először is fel kell mérni, majd az egyéni szükségletek szerint az elesettek mellé állni. Nincs univerzális segítség, hangsúlyozza Bagdy Emőke, csak személyre szabott. A klinikai szakpszichológus reméli, a társadalmi szintű összefogásban mindannyian átéljük, hogy ezek a gyerekek valójában mindünk árvái. Az egész magyar megszomorított társadalomé.
– Az ember veleszületetten altruista, mások javát, jólétét akár áldozatok árán is előmozdító lény. A szocializációval persze elsajátítjuk, hogy elsődlegesen a saját életünkre koncentráljunk, szűkös időkben kevésbé állunk készen az adakozásra, mások támogatására. Most azonban mintha kinyílt volna ez az emberi, alapvetően programozott lelki képességünk – állítja Bagdy Emőke. – Már tavaly március óta figyelem: ahogy a sokk állapota elmúlt, azonnal számos módon megnyilvánult az összetartozás érzése, a maga területén minden szakma megtette a tőle telhetőt. Nincs más út, mint az együttműködésé.
Máthé Zsuzsa arra is figyelmeztet, hogy a gyász mellett sokan még a koronavírussal is küszködnek, hiszen ha egy családba bekerül az új típusú mutáns, attól nagy eséllyel a család minden tagja megbetegszik. A gyászolók maguk is karanténba kerülnek, hetekre elszigetelődnek a környezetüktől, ilyen körülmények között kell gyermekeiket ellátniuk, közben már a temetést is intézni – sokan kerülnek most hasonló, embert próbáló élethelyzetbe. Ráadásul a hagyatéki eljárás lezárulásáig az elhunyt számláihoz sem férnek hozzá a családok, így anyagi krízis is fennállhat.
– Az alapítvány létrehozása a leghatékonyabb megoldás – erősíti meg Máthé Zsuzsa. – Megnyugtató lehet a tudat minden szülő számára, hogy egyetlen gyermeket sem hagy magára a magyar társadalom. Mi is négy gyermeket nevelünk a férjemmel, Ókovács Szilveszterrel, van fogalmunk arról, milyen felelősség ez, így anyagilag is támogatjuk az alapítványt.
Az elmúlt hetekben sok fiatal szülőt láthattunk teli tervekkel, jövőképpel, akikben fel sem merült a gondolat, hogy két hét alatt akár véget is érhet az életük. Felkészülni sem volt idő a halálukra. Egyébként is mire készüljünk fel? – kérdez rá Bagdy Emőke. Szerinte az életvédelemre kell fókuszálnunk. Az élet élni akar, ezért mi nem készülhetünk a halálra. Hanem mindig, utolsó pillanatig is a reménybe fogódzva csak az életre irányulhatunk. Nincs más út.
Kontra Attila: Az özönvíz után
higgadtságra nem volt időm mikor
arcomat a padlóról fölemeltem
a stilizált madarakat lekapartam
a kabinablakról habár tudtam
látni nem fogok mást csak
elsodort tárgyakat tetemeket
átjutni a rakodótéren ez volt
a következő aztán a kibelezett
kazettába visszafűzni
az összegyűrt szalagot
talán még ellenőriztem a tartalék
tömlővéget kifolyószelepet
nem árt az ilyesmi
ha hónunk alá véve
a szivárványt elindulunk
egy új kezdet felé