Édes Jézus atya
Az árván maradt gyermekek támogatására létrejött alapítvány névadója, Regőczi István (1915– 2013) szegényházban nevelkedett. Két lánytestvére is meghalt spanyolnáthában. 1926-ban egy belga kanonok vállalta, hogy testvérével együtt kiviszi Belgiumba, ahol tökéletesen megtanult flamandul. Pappá szentelése után árvaházat nyitott Pestszenterzsébeten a hadiárváknak, majd kieszközölte a hadügyminiszternél, hogy egy, a háború miatt félbehagyott laktanyát lebonthasson és árvaházat építhessen belőle. 1947-től egyre több hatósági zaklatásnak volt kitéve a közel háromszáz gyerek vallásos nevelése miatt, kémkedés vádjával le is tartóztatták, Kistarcsán ült 1953-ig. Szabadulása után káplán volt Máriabesnyőn, lelkész Aszódon, Nógrádverőcén, Szalkszentmártonban, Örkényben, de hívták misézni Domonyba, Domonyvölgybe, Őrhegyre, Szokolyára is. Közadakozásból hat templomot épített, Máriabesnyőn hatvan árvát nevelt. Többször is beidézték a rendőrségre, letartóztatták, de törvénysértés híján elengedték. Végül 1968-ban kitiltották működési területéről, mire válaszként megírta a Mi nem hallgathatunk című könyvet. 1969-ben illegális sajtótevékenység vádjával húsz hónap börtönre ítélték, de a belga nagykövet és Casaroli érsek, pápai követ közbeavatkozására csak tizenhármat kellett letöltenie. Szabadulása után megvásárolta és felújította a magántulajdonban lévő, kétszázötven éve romos kútvölgyi Boldogasszony-kápolnát és a mellette álló zarándokházat. Régi családi házát öregek otthonának rendezte be. „Az édes Jézus atya”
– hívei így emlegették, mintegy állandó jelzőként, mert idős korában Regőczi István gyakori szófordulata volt ez a mondatkezdés: „Drága hívek, az édes Jézus…”