Mi lakozik a bronzban? – teszi fel a kérdést Csíkszentmihályi Róbert 75. születésnapja alkalmából írt köszöntőjében. A válasza: „Egy jó szobor, az első látásra közvetített szépségen túl, a történelmi (vagy magántörténeti) idő őrizője. Palástja alá szorul mindaz, amit sejteni lehet: az igazmondás érzelmi kavalkádja s a művész ítélkezésének – örömének és fájdalmának – összes gyötrelme. Avval, hogy a forma bújtat valamit – paradox –, megnő a közlendője. ”
Az alkotói ereje teljében elhunyt Gazdáné Olosz Ellának a szatmárnémeti Szatmár Megyei Múzeumban rendezett emlékkiállítása kapcsán írja: „Olosz Ella, a fény felé törekvő, fölszabadultságot tükröző játékban is mindig valamiként a fekete éjszaka vonulatát fölvillantó művésze nagyon is jól tudta – zsigereiben érezte –, hogy az erdélyiség egyszerre öröm és átok.”
Szakolczay Lajos 2019-ben Ősök által megélt sors című írásában ismertette Jankovics Marcell Trianon című történelmi „ítélkező” karikatúraalbumát. Nem sejthette, hogy ezzel mintha a két évvel később elhunyt művelődéstörténésztől, a magyarságért mindvégig felelősségteljesen cselekvő zseniális művésztől is búcsúzna… (Hogy majd a Toldi című animációs filmje nyomán köszönthesse őt a közeljövőben újra.) „Furcsa könyv a Trianon. Műfaját tekintve besorolhatatlan – szögezi le A táj lélekarca szerzője.
– Egyrészt az időrendet tekintve, történelmi tabló (ilyen-olyan kitekintéssel), másrészt, s alighanem ez a fontosabb, az ítélkező rajzok révén nem akármilyen, mondjam, igazságtevő? példatár. Hol mosollyal, hol dühvel erezett szarkazmusa olyan keménység, amelyen – jóllehet a megtörténtek visszafordíthatatlanok – a nagyhatalmak és a kisantant gyalázatos (törvénybe fogalmazott) sarabolása kicsorbul. S ebben a »halálos játékban«, mi más volna Jankovics a döntnökökön való számonkérése, mint szenvedéllyel előadott, a saját lelkét is megnyugtató igazságkeresés…”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!