Szakolczay Lajos, a határon inneni és túli magyar irodalom legkiválóbb ismerője és értékszempontú méltatója kifogott az időn; háromszorosára tágította a napot, hogy a labdarúgás és az opera mellett a képzőművészettel; festőkkel, szobrászokkal, fotósokkal, grafikusokkal, zománcművészekkel is tudjon foglalkozni. Talán azért is, mert úgy vélhette, hogy ők az íróknál, költőknél hálásabban reagálnak az önzetlen odafigyelésre. Szakolczay Lajos nem a kiállításon rögtönzi a megnyitó előtt szerzett benyomásait, hanem olykor az érintett műteremben is hosszan szemléli a bemutatásra szánt alkotásokat. A legnagyobb elismerés, ha azt mondja: „Magának ingyen is megnyitom a kiállítását…”

„Mintha varázsolnék” – mondja egy eltűnőben lévő mesterség utolsó mohikánja
Koronczay Imre órásmester 1977 óta gondoskodik róla, hogy ne tévesszük el az időt.