Múlt hét végén Pattantyús Gergely üvegművész vándorkemencéjével a Kelet-Mecsekbe utazott, hogy megismertesse a közönséget az üvegfúvással. A XV. Üveges hétvége és falunap helyszíne Óbánya volt. Az elmúlt években hol a közeli Kisújbánya, hol Pusztabánya, hol Kövestető, hol pedig Hosszúhetény adott otthont a rendezvénynek rotációs rendszerben.

vény van: nem szabad sietni” Forrás: Pattantyús Orsolya
„Új középkoriak”
A Ferenczy Noémi-díjas üvegművész szívesen mesél, miközben ezer fok fölé hevíti a kemencéjét, és mint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) oktatója tanítja is, hogy a használatra szánt üveg az üveghutában nyeri el a végső formáját. Nincs utólagos megmunkálás: az üvegtárgy alján lévő szakítás, az úgynevezett „köldök” mutatja, hogy nem csiszolt szájú, mert a hűtőkemencébe rakva, leütéskor kiszakad a ragasztás. Ezek a nyomok és finom szabálytalanságok teszik egyedivé az alkotást.
– A nehezen megolvasztott üveget nagyon megbecsülték a korábbi századokban. A mesterek napokig csak hevítették, törték, előolvasztották, keverték az anyagokat, a masszát, és mint egy rekonstrukciós hutánál tapasztaltam, a napi két kocsi fa éppen hogy elég hőt adott. A középkorban az üveget legtöbbször nem formába fújták, hanem szabadon alakították, ezért van az, hogy az alkotások úgy szabályosak, mint egy emberi arc két fele. A mostani, szabadon fúvott üvegek az „új középkoriak” – mondja Pattantyús Gergely. – Fújásukkor nincs merev cél, ahogyan rajzol vagy mintáz a művész, éppen úgy alakítja a poharat vagy palackot a fúvómester. Figyeli, nézi az arányait és a fejlődési lehetőségeit. Egy törvény van: nem szabad sietni, nem számít, meddig tart az elkészítés. Ezért is volt az arannyal egyenértékű az üveg egykor.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!