Kilenc óra után néhány perccel dördült el az első ágyuszó. A villamos ablakai halkan megrezzentek. Az utasok találgatni kezdték az eseményeket. Közben kiértünk a kelenföldi villamos állomásra.
Az állomáson hat-nyolc kocsi van összetorlódva. A villamos főellenőr a parancsot várja a továbbindulásra. Néhány perc múlva megjön a parancs. A villamosok akadálytalanul közlekedhetnek. A kelenföldi pályaudvart fegyveres katonák őrzik, a pályaudvarra senkinek sem szabad bemenni.
A környéken lovas és gyalogos rendőrök cirkálnak s a kiváncsi utasokat és látogatókat hamarosan széjjel zavarják.
[…] Közben a pályaudvarral szemközt lévő házak ablakai megtelnek a kiváncsiakkal. Sokan látcsővel, mások szabad szemmel vizsgálják a Kamaraerdő környékét és a budaörsi domb lejtőit. A Kamaraerdő melletti kukoricásból erős gépfegyvertűz hallatszik, majd a budaörsi hegylánc mögül szaggatott puskatűz tompa morajlása verődik vissza az állomásépületről. A villamosvasut továbbra is akadálytalanul közlekedik. A kiváncsiak száma percről percre csökken. A nézők inkább a budaörsi út bejárójánál helyezkednek el.
[…] Több élelmes mozivállalat autón és fiakeren siet a kelenföldi állomásra. A filmvállalatok alkalmazottai mozifelvételt akarnak készíteni a harcokról és esetleg a bevonulásról. A katonai parancsnokságtól kérnek engedélyt, azonban a parancsnokság szigorú utasítására a mozikat elparancsolják a pályaudvarról és így a felvételekből nem lett semmi.
[…] Tizenegy óra. Megint hatalmas porfelleg tűnik fel Buda felől. Két autó száguld a kelenföldi pályaudvarra. Horthy Miklós kormányzó jön Magasházy őrnagy hadsegéddel. A kormányzó besiet a pályaudvarra, és megszemléli a csapatokat. Tíz perc múlva siet vissza Budára. Tizenegy óra 30 perckor újabb sebesülteket hoznak. Köztük van egy huszár kapitány is, akinek a pályaudvar mellett egy eltévedt golyó a bokájába fúródott. Gyorsan bekötözik a vérző lábfejet és az autó már is viszi a helyőrségi kórházba.
Tizenkét óra felé a puska és a gépfegyvertűz gyengül. Az erős szél csak elvétve egy-két tompa pukkanás hangját hozza a távolból. Az ágyuk is csendesek: úgy látszik, pihenőt tartanak.
A délutáni lenyugvó nap sugarai mellett már látszik a rajvonal is.
A pályaudvar mögötti két emeletes ház padlásablakából figyeljük a vonalat. Négy órakor jön a jelentés a pályaudvarra: Ostenburg őrnagy csapatai Budapest-Albertfalva közötti dombokra visszavonultak.
A pályaudvar elcsendesedik. Az őrséget bevonják. Közben sokan sietnek a jegypénztárhoz. Várják az esti vonatot. Bocsor Kálmán állomásfőnök tudtára adja az utasoknak, hogy vonat ma nem indul. Вesötétedik.
Az erős szélvész meghozza az esőt. Az esőcseppek mint apró ólomgolyócskák csapódnak az arcunkhoz. Mélységes csend és nyugalom van Kelenföldön. Mindenki nyugodtan várja az éjszakát. Az emberek pihenni térnek.
(Magyar Jövő, 1921. október 25.)
*
Most már az ellenség is látszik. Egy század acélsisakos katona előrenyomul a hegyekből s rajvonalba fejlődve nyomul ellenünk. Ők adták le azokat a lövéseket, amelyek egy tisztemet és géppuskásomat már megsebesítették. Föltétlenül fel kell vennem velük a harcot, mert különben eljutnak Biatorbágyig és elfogják az udvari vonatot. Én is elrendelem az előnyomulást egy, a vasúti vonallal párhuzamosan elhúzódó árokig, mely jó támpontot nyújt. Az ellenfél beszüntette a tüzelést.
Fehér zászlót lobogtató járőr közeledik felénk. Halmay Zoltánt küldöm ki, hogy vegye fel a tárgyalások fonalát. Kár volna magyar vért ontani!
Pár perc múlva kezet szorítok az ellenséges századparancsnokkal. Derék magyar katona, aki azt hitte, hogy cseh és osztrák kommunisták ellen indult harcba.
A budai hegyekből az országútra leereszkedve, egy acélsisakos katonákkal megrakott s Budapest felé robogó vonatot vett észre. Tűz alá kapta, de amikor látta, hogy az egyik kocsin nemzeti színű zászlót lenget a szél, azonnal beszüntette a tüzelést. Így kerültünk össze. A magyar király katonái ellen a világért sem akar harcolni. Sőt kijelenti, hogy velünk tart.
Új bajtársunknak helyet szorítunk a vonaton és így megerősödve, tovább robogunk Törökbálint felé. Újra tüzet kapunk. Még egy-két ember megsebesül.
Itt ma már harcoltak. Tollaskalapos Ostenburg-vadász mellett egy teljesen felfegyverzett és felszerelt polgári ruhás halott fekszik. Most már mi sem tudjuk, hogy tulajdonképpen ki ellen is indultunk harcba? A polgári ruhában harcoló ellenségre vonatkozóan a hozzánk átpártolt új bajtársak sem tudnak felvilágosítást adni. Talán a kommün ütötte fel újra a fejét Budapesten?
[…] Ostenburg hidegvérrel intézkedik a legnagyobb golyózáporban. Nekem azt a parancsot adja, hogy a vasúti töltés mentén előrenyomulva, tisztítsam meg az ellenségtől az előttünk elterülő, Kelenföld állomása fölötti dombokat. Lehetőleg keveset lőjjünk, mert magyar egyetemi hallgatók ellen megyünk. Félrevezetett testvéreink, akik nem is tudják, kik ellen harcolnak.
(Részlet Maderspach Viktor felkelőparancsnok emlékirataiból, Soproni Szemle, 1979/1. Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)
Száz éve, 1921. október 23-án kezdődött meg a Károly király visszatérését segítő legitimisták és a Horthy Miklóshoz lojális csapatok közötti harc, a budaörsi csata.
Borítókép: IV. Károly és Zita királyné 1921. október 21-én Győr vasútállomáson. Forrás: Wikimedia Commons
