időjárás 4°C Virgil 2021. November 27.
logo
HÍRSZERZÉS – Veszteségei mögött fő okként a hanyagságot, a beképzeltséget és az árulást látja a CIA

Vissza a régi módszerekhez?

Pósa Tibor
2021.10.16. 15:01
Vissza a régi módszerekhez?

A napokban különös CIA-táviratról lehetett olvasni a nyugati sajtóban. Az amerikai központi hírszerzés arról tudósította az embereit, hogy az utóbbi­ időben ügynökeit jelentős számban meggyilkolták, eltűntek, lebuktak, vagy átálltak az ellenség oldalára. Ilyen nagy a baj? A szakmában régi motorosnak számítók szerint igen, de az üzenet azt tükrözi, hogy a kémszervezet is tisztában van ezzel.

Talán nem a véletlen műve az, hogy kiszivárgott a sajtónak az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA felső köreiből származó, „szigorúan bizalmasnak” minősített jelentés, amelyet minden „állomáshelynek” elküldtek. A napokban a The New York Times írt róla először, aztán a hír villámgyorsan végigsöpört az angol nyelvű világsajtón. Valószínűleg az amerikai kémszervezet vezetősége sem ellenezte az ötletet,­ hogy erről a szélesebb közvélemény is tudomást szerezzen, ugyanis a „top secret” besorolású táviratok nem szoktak közkézen forogni.

Aggasztó számok

A jelek szerint akkora a baj, hogy azt már nem is illik tagadni – ez derült ki a kémeknek szóló figyelmeztetésből. A távirat leszögezi, hogy „az amerikai kémszervezetnek dolgozó informátorokat, akiket azért szerveztünk be külföldön, hogy értesülésekkel lássák el a CIA-t, aggasztó számban tartóztatják le és gyilkolják meg”. Ez pedig felettébb nyugtalanítja a virginiai Langley-ben székelő vezetőséget. Ha valaki egyszer belép a Központi Hírszerző Ügynökség tagjai közé, annak megígérnek bármit, egyet viszont nem, hogy ágyban, párnák közt fog majd eltávozni az élők sorából.

Ez veszélyes szakma, bármikor bekövetkezhet „baleset”, amelyet csak a szerencsések úszhatnak meg ép bőrrel. De vajon mi számít a CIA-nál „aggasztó veszteségnek”? A jelentésből a The New York Times tudja a pontos számot, de nyilván hazaárulás vádjában ő sem akar pert a nyakába venni, úgyhogy csak körülírta az elszenvedett veszteséget. Több tucat ember, egyes vélemények szerint számuk az utóbbi években akár a százat is elérheti – ez hámozható ki a cikkből. Őket szerencsésebb esetben letartóztatták, és valahol távol külföldön hosszú börtönbüntetésüket töltik. Jól jönnek majd cserealapként, ha Amerikában is lecsapnak az ő kémeikre. Legalább nem üres kézzel ülnek le a tárgyalóasztalhoz, ahol esetleg a szabad távozásukról dönthetnek. Mások viszont nem ilyen szerencsések, őket hidegvérrel meggyilkolják, még a holttestüket is eltüntetik örökre. Vannak olyanok is köztük, akik letartóztatva összeomlanak, hiszen tisztában vannak azzal, hogy milyen sors várhat rájuk. Így elfogadják azt, hogy ezentúl kettős ügynökként az ellenséges oldalnak is dolgoznak.

Lenézett ellenség

A CIA-nak mint valami multinacionális cégnek a világ számos államában vannak „lerakatai”, azaz ügynökhálózata. Az informátor főleg ennek az országnak az állampolgára, aki többnyire bizalmas értesüléseket ad át a tartótisztnek. Az ellenség kémelhárítói ezt az információs láncot egyre erőteljesebben támadják. A most kiszivárgott üzenet felhívja a figyelmet a más országban történt informátortoborzásra. Egyes amerikai ügynökök el vannak telve önmagukkal, hogy milyen nagy létszámú informátorhálózatot irányítanak, ők azonban a küldetés hajszolását a biztonság elé helyezik. Korábban még az előmenetel is ettől függött, nem becsülték azokat, akik csak néhány, de annál biztosabb forrásból szerezték meg az értesülésüket. Az első módszer inkább árt, ugyanis az ügynök nem tudja megfelelően ellenőrizni azt, hogy van-e áruló a soraikban, vagy esetleg hamis információkkal megvezetik az amerikaiakat. Ez nem más, mint szakmai hanyagság, amely veszélybe sodorhatja az egész láncot.

Ehhez hozzájárul az ellenséges nemzetek kémelhárítóinak lenézése – állapítja meg a dokumentum. Ez nem idegen az amerikai mentalitástól, a lebukások zömében ez is jelentős szerepet játszott. A világon nincs olyan rendszer, amely ne szerelné fel kémelhárítóit a lehetőségeihez képest a legmodernebb eszközökkel. Ha nem ezt teszi, akkor hamar búcsút is mondhat nemzeti önrendelkezésének. Ma már a biometrikus azonosítás, a mesterséges intelligencián alapuló arcfelismerő rendszerek, a számítógépes kalózkodás hozományai mindegyik nagy ellenfél eszköztárába beletartoznak. Volt idő, amikor ezekben az amerikaiak vezettek, de manapság a helyzet kiegyenlítődik. Például ha ilyen csúcstechnológiai eszközökkel a nap 24 órájában követik a CIA-ügynököt, előbb-utóbb elvezet azokhoz az informátorokhoz, akik különösen érdeklik a hazai hatóságokat.

Az, hogy egy nagy kémhálózat elveszít ügynököket, korántsem számít új jelenségnek, de hogy ennyit, az már komoly gondokra világíthat rá – figyelmeztetnek a már leszerelt kémek, akik névvel vagy névtelenül megszólaltak az ügy kapcsán. Már régóta hangoztatták, hogy a terror elleni háború fontos dolog, de nem kellene a hírszerzőknek ennyire erre összpontosítaniuk, hiszen más dolguk is van. A végrehajtásból ki kellene maradniuk, és továbbvinni az alapvető tevékenységet, a hírszerzést. Vissza kellene térni a régi módszerekhez – állítják számosan. Az elmúlt években a CIA figyelme túlzottan Irakra, Szíriára és Afganisztánra irányult, ahol látványos sikerre nem számíthattak.

Két notesz

A Cég túlzottan bízott titkos kommunikációs rendszere sérthetetlenségében. Pedig a világ más részein is vannak olyan számítógépes zsenik, akik át tudnak hatolni a falakon, amelyeket a különböző titkos programok védelmére építettek. Az oroszok, kínaiak most már, amióta kibercsapás érte őket, az irániak, de még az észak-koreaiak is számítógépes ezredekkel kutatják a másik gyengéit. Egyes források azt gyanítják, hogy valahol valaki feltörte azokat a számítógépeket, amelyek az amerikai ügynöklistát tartalmazták, vagy pedig olyan információkat szerzett meg, amelyekből meg lehetett fejteni az árulók kilétét, ezek vezethettek a helyi informátorok lebukásához.

Nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik az elviselhetetlen nyomásra vagy egyszerűen több pénzért tábort váltanak, mint arra hivatkozik a most napvilágra került levél is. A nyugati lapok Jerry Chun Shing Lee esetét hozzák fel, aki 2010 és 2012 között legalább tucatnyi kínai CIA-informátor halálához hozzájárult. A hongkongi származású amerikai állampolgár Lee 2007-ig a CIA alkalmazottja volt. Leszerelése után kiköltözött Hongkongba, ahol egy árverési cég biztonságáért volt felelős, majd visszatért Amerikába. Már 2012-ben gyanús lett az amerikai biztonsági szerveknek, hogy a kínai hírszerzés beszervezhette. Ekkor a New York-i Kennedy repülőtéren őrizetbe is vették, és találtak nála két kis noteszt tele a kínai CIA-informátorok valódi nevével, lakcímével, telefonszámával. Alkut köthetett Langley-vel, mert ezt követően szabadon távozhatott. Közben a jól felépített amerikai kínai információs hálózatot Peking szinte teljes egészében felszámolta, tucatjával tűntek el az érintett személyek, volt olyan is, akit munkatársai szeme láttára végeztek ki. 2018-ban Amerikába ismét hazatérve Jerry Chun Shing Lee kezén kattant a bilincs. Az árulásáért több százezer dollár ütötte a zsebét a kínai féltől, de még így is meglepő az enyhe ítélet, amelyet Amerikában kapott, csupán 19 évet kell rács mögött töltenie. „A hibák beismerése az első lépés lehet abban a folyamatban – nyilatkozta egy sokat látott kém –, hogy a CIA kiküszöbölje ezeket a baklövéseket.”

Borítókép: Deborah Dismuke, „a CIA festőművésze”, akinek alkotásai az amerikai kémközpontokban láthatók. Retus (Fotó: Getty Images)