Szelíd kannibálok

A hazai ismeretterjesztés egyik legnagyobb alakja hat kontinens 109 országában járt. Utazásai során filmeket forgatott, fotókat készített, élményeit tudományos cikkekben, tévében, rádióban és könyvekben osztotta meg. Az Évmilliók emlékei című művét évtizedeken át tankönyvként használták az egyetemeken. Juhász Árpádnak nemrég jelent meg a 27. kötete Emberevők unokái között – Népességrobbanás a déli félgömbön címmel.

Érd, Természettudományi múzeum. Juhász Árpád Fotó: Teknős Miklós

– Arra sikerült választ kapni, hogy a hegyi pápuák mikor hagytak föl…

– … erről soha nem beszélnek. Ez olyan titok, amelyről senki nem nyilatkozott, pedig a klán főnöke intelligens volt, jól beszélt angolul.

– Hogyan lett a filmből könyv?

– Úgy gondoltam, maradandóbb, ha könyvet is írok az élményeinkről. Három évvel ezelőtt láttam neki. Nemcsak a pápuák sorsa érdekelt, hanem a nagyvilágban élő természeti népek élete is. Utazásaim közben sok helyen tapasztaltam, hogy döbbenetesen megnőtt a lakosság száma. Úgy gondoltam, érdemes lenne tágabb összefüggésben is megvizsgálni a természeti népek és a környezet viszonyát a déli félgömbön, megnézni, hol és hogyan változott a népesség, és elegendők-e a természeti erőforrások az egyre növekvő populációk ellátására. Erre utal a könyv alcíme is. 

Kíváncsi voltam, miként alakult az életmódjuk a maoriknak, a dél-afrikai zuluknak, a kelet-afrikai nomád pásztoroknak. Az összehasonlításhoz elővettem a korábbi naplóimat, jegyzeteimet, és kontinensenként haladtam. Indonézia, amely ugyan átnyúlik az Egyenlítőn, jó példa arra, hogyan növekszik a lakosság száma a természeti környezet rovására. 

Ötven év alatt 88 millióról 275 millióra emelkedett. Ausztráliában, ahol többször jártam, a nagyobb városokban, elsősorban a keleti parton megduplázódott, van, ahol megháromszorozódott a populáció. Szót ejtek a bennszülöttekről, az aboriginálokról, a szokásaikról, a több milliárd éves kőzetekről, olyan növényekről, amelyek a dinoszauruszok korában táplálékul szolgáltak, valamint a Kakadu Nemzeti Park több ezer éves világhírű sziklarajzairól is. 

Új-Zélandon Darwin nyomában jártam. A saját kutatási területemet se hanyagoltam el, eddig kétszáz gleccsert vizsgáltam meg, köztük az új-zélandiakat is. Mauritiuson feltűnő, hogy genetikai­lag milyen sokszínű a lakosság. Ezen az óceáni szigeten az európai betelepülők előtt nem éltek emberek, a vándorlások során a különböző népcsoportok keveredtek. A könyvben számos kalandunkról is beszámolok.

– Érdekes és látványos fotók gazdagítják a leírásokat.

– Százezer saját fényképpel rendelkezem. A könyvben kettő kivételével az összes fotót én készítettem.

Borítókép: Juhász Árpád  (Fotó: Teknős Miklós)