A bálna szíve

Kiss Ferenc népzenész történetei­ből az olvasás közbeni jó hangulat, s olykor a hangos röhögés is garantált.

Juhász Kristóf
2021. 12. 18. 12:38
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Aztán a budai kamaszévek villannak föl a Dióhéj eszpresszóval, ahol Vujicsics Tihamér írta megrendelt zenéit notóriusan konyakozva vagy a nagyfröccsözéseket biztosító Kiskacsával, amelynek kocsmárosát a szerző párja mélységesen elítélte, mígnem egyszer vészhelyzetben bevitte őt kocsijával a kórházba szülni… És 73-tól jön a Vízöntő-korszak olyan legendás helyekkel, mint a Kőbányai Ifjúsági Klub vagy a Bihari táncegyüttes próbaterme, ahol a hangtechnikus a nagybőgőbe gyantásdobozba szerelt utcai telefon mikrofonját lógatva hangosítja ki a hangszert: „Szólt, mint a bálna szíve!”

Kiss Ferenc naplójegyzeteit olvashatjuk jelenkori kiegészítésekkel 1973-tól 1993-ig, itt néha tényleg „csak” a zenetörténeti adatszinten érdekes a dolog, Vízöntőtől Ős-Kolindán át Gépfolklórig meg Tabuláig. De a legváratlanabb helyeken bukkanhatunk például ilyen szívdobogtató, nyilvánvalóan hatalmas drámákat lakonikusan summázó, mélységesen emberi mondatokra: „Addig ittam, míg végül Hasúr Jani kirúgatott a saját zenekaromból.”

A legjobbak persze a Kárpátalján és Erdélyben folytatott gyűjtőutak történetei, mint amikor bukovinai román zenét mennek fölvenni, és a szupolkai kultúrba összetrombitált helyi zenészek, bár sok dallamot tudnak, de unalmasan játszanak, a furulyás meg idegesítően magasan is. A helyiek vérszemet kapnak, el akarnak játszani még csomó mindent persze cigiért, piáért, pénzért, s mire addig jutnak, hogy a felvevő magnót is bekapcsolnák, a tolmács leordítja a furulyás fejét. A távozás kissé hűvös hangulatban zajlik. Később a kocsiban mondja el a tolmács gyűjtőinknek, mit is ordított románul: „Ilyen sz…rt nálunk még a kétéves pulya se szokott játszani. A dobos csapkod, mint hal a szatyorban, a furulyás meg csak süvölt, mint egy öngyilkos! Alászolgája!”

Külön fejezet – Férfiak egymás közt – szól az erotikus kalandokról (természetesen nem a szerzőéiről, hanem azokról, amelyeket ő is úgy hallott):­ „Egyszer egy táncházas éjszakán már húsz perce csőröztem egy lánnyal, egyszer csak kinyitotta a szemét, és ijedten rám meredt: Zoli?! Azt hittem, Jocó vagy!”

És természetesen azt is megtudjuk, hogy a muzsikusnak a lelke vagy a telke van dalból – netán mindkettő.

(Kiss Ferenc: Kötelékek. A Vízöntő és a Kolinda históriája, meg egyéb történetek. Etnofon Kiadó, Budapest, 2021. Ármegjelölés nélkül)

Borítókép: Kép a könyv borítójáról

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.