A szabadság pisztolya?

Amerikában az olyan borzalmas esetek után, mint a múlt heti texasi iskolai mészárlás és a minapi oklahomai kórházi lövöldözés, fellángolnak a viták a fegyvertartásról. Aztán minden megy tovább. A könnyező Obama,­ a kifakadó Biden sem tudta elérni célját. Az amerikaiaknak a génjeikben van a fegyverimádat.

NEW YORK, NEW YORK - MAY 30: Carol Tanj, from New York City, poses with a heavy machine gun during a visit to the USS Bataan on Memorial Day on May 30, 2022 in New York City. The USS Bataan along with multiple other vessels participated in this year's Fleet Week, which returned this year for the first time since the start of the COVID-19 Pandemic. (Photo by Alexi Rosenfeld/Getty Images) Fotó: Alexi Rosenfeld

Még évekkel ezelőtt az olasz származású Gabriele Galimberti fotóriporter New York-i otthonában figyelte a híreket az egyik soron lévő amerikai mészárlás fejleményeiről. A tévékommentátorok elemzéseikben közölték, hogy Amerikában több lőfegyver van magánkézen, mint amennyi az ország lakosságának száma, amely már ekkor jócskán meghaladta a 320 milliót. A világon magántulajdonban lévő fegyverek közül negyvenszázaléknyit amerikai polgárok birtokolnak, miközben a Föld lakóinak csak négy százalékát adják. Az amerikai családok negyven százalékában van pisztoly vagy puska, esetleg mindkettő. Gabriele gyorsan végigvette amerikai ismerőseit, tudomása szerint egyiknek sincs lőfegyvere. De kié ez a rengeteg fegyver? Ez a kérdés nem hagyta nyugodni, ugyanis, ha számos embernek nincs otthon egy pisztolya sem, akkor egyeseknek egész fegyverarzenállal kell rendelkezniük. Elhatározta, utánajár ennek.

A uvalde-i általános iskolában tizenkilenc diákot és két tanárt gyilkolt meg egy ámokfutó (Fotó: Reuters/Marco Bello)

Egy évig járta az országot, harminc szövetségi államot keresett fel, körülbelül ötven amerikai család képei kaptak helyet az azóta megjelent, Ameriguns című albumában. A fegyveres famíliák szó szerint kiterítették, amivel rendelkeznek. Volt itt minden a retikülben meghúzódó kis pisztolytól a gépkarabélyon át egészen a hadseregben rendszeresített géppuskáig. Volt olyan riportalany, aki annyi tűzfegyverrel rendelkezett, hogy a készletével fel lehetne szerelni egy katonai századot. A tulajdonosok büszkén álltak a fegyverarzenáljuk mellett. Kik ők? – ez is olvasható Galimberti könyvében: ennek semmi köze sincs ahhoz, hogy ők demokraták vagy republikánusok, mindkét pártot képviselik. Sem pedig faji kérdésekhez, vannak köztük fehérek, feketék, ázsiaiak. De még az anyagi helyzetük alapján sem lehet a gyűjtők között különbséget tenni: szupergazdagok és vékonyabb pénztárcájúak is megtalálhatók köztük. Az album látlelet az amerikai társadalomról, mégpedig úgy, hogy nem áll sem a fegyverpártiak, sem az azt ellenzők oldalára. „Ez a fegyverimádatról szól – állapította meg a fotóriporter. – Az Egyesült Államok genetikai térképébe beleivódott a lőfegyver, a kultúrájuk része.”

Nem véletlenül rendelkezik erről az 1787-ben született alkotmány 1791-es második kiegészítése. Az alaptörvény szerint az amerikai állampolgároknak joguk van a fegyverviseléshez és -tartáshoz. A britekkel vívott függetlenségi harcok után az alkotmánykiegészítés szövegezője, ­James Madison is úgy tekintett a fegyveres milíciákra, mint a szabad állam biztonságának védelmezőire. Az ilyen csoportokban részt vevőknek joguk volt a fegyverbirtokláshoz. 1775 előtt csak a britek rendelkezhettek ezzel a joggal. Az Újvilágba érkezők amúgy sem foglalkoztak azzal, hogy mi volt az alkotmányban rögzítve, egyszerűen szükségük volt fegyverre, hogy megvédjék magukat, családjukat, és ha húsra fájt a foguk, akkor vadásszanak, vagy elzavarják földjeikről a „rézbőrűeket”. Ám egy új kutatás szerint a felsorolt esetek ellenére korántsem viselt minden bevándorló fegyvert, csak a XIX. század végétől kezdett rohamosan elterjedni a lőfegyver.

Fegyverviselési jogokért tüntető férfi a Kentucky állambeli Frankfortban (Fotó: Reuters/Bryan Woolston)

De továbbra is vitatott volt, hogy az alkotmánykiegészítés csak a milíciákban vagy általánosan biztosítja a jogot a fegyverbirtoklásra. 2008-ban egy legfelsőbb bírósági határozat tiszta vizet öntött a pohárba: az Egyesült Államok állampolgárának személyes joga a fegyverviselés, tekintet nélkül arra, hogy valaki tagja-e milíciának, fegyverét használhatja önvédelemre és vagyonának megvédésére. A szövetségi államok meghatározhatják a fegyverviselés módját: ki, hol, milyen korhatárral birtokolhatja és viselheti, milyen előzetes engedélyek szükségesek hozzá, kell-e lőgyakorlaton részt vennie. Az utóbbi években 26 állam szigorított, míg 19 állam enyhített ezeken a szabályokon. Texasban a leglazábbak az elvárások, itt 18 éves kor felett (az államok zömében a 21 esztendős nagykorúságot el kell érni) – ha valakinek nincs bűnözői előélete, és épelméjűnek számít – bárki hozzáférhet fegyverhez. Azt akár láthatóan viselheti még közterületen is, csak közhivatalokba nem mehet be vele. A május 24-én az uvaldei általános iskolában lövöldöző egy nappal a 18. életéve betöltése után lépett be az üzletbe, hogy megvegye első fegyverét, az AR–15-ös félautomata puskát.

Expo a floridai Miamiban, ahol új és használt fegyvereket, muníciót, önvédelmi eszközöket lehet vásárolni (Fotó: YES Market Media/ Yaroslav Sabitov)

Évente az Egyesült Államokban átlagosan negyvenezren vesztik életüket lőfegyvertől. Ezek közül 0,13 százalék ilyen tömeggyilkosságokban. De próbálja valaki ezekkel a számokkal vigasztalni azt a szülőt, aki május végén utoljára vitte az uvaldei iskolába szeretett gyermekét. Minden héten 25 kiskorú hal meg golyótól Amerikában. Egy esztendő alatt 15 millióval nőtt a magánkézben levő, engedéllyel tartott fegyverek száma, amely mára meghaladta a négyszázmillió darabot. És akkor még nem beszéltünk az illegálisan keringő lőfegyverekről. A tömeggyilkosságok után, de válsághelyzetben is megnő a fegyverboltok forgalma, például a koronavírus-járvány éveiben elérte a húszmilliót. Tehát az elrettentő esetek következtében nemhogy csökkenne a számuk, hanem nő. „Ki tud megállítani egy rossz fickót fegyverrel a kezében? Egy jó ember, aki szintén fegyvert visel” – szól az NRA, az Amerikai Fegyverszövetség egyik jelmondata. Az alkotmány második kiegészítését hangoztató szövetség – amelynek taglétszáma is meghökkentő, négymillió tagot számlál – az egyik legnagyobb lobbierővel bíró társaság a washingtoni törvényhozásban. A kézifegyverek eladása évente 8,5 milliárd dolláros forgalmat hoz, tízezer embernek ad munkát.

Vannak olyan európai országok, amelyekben magas az engedéllyel tartott fegyverek száma, mint Svájc, Finnország, és Franciaországban sem elhanyagolható, de sehol a világon nem tekintenek úgy e tárgyra, mint a saját személyes szabadság egyik elemére. Hébe-hóba ezekben az országokban előfordulnak fegyveres tömeggyilkosságok, de korántsem olyan gyakran, mint Amerikában. Szakértők ennek okát abban látják, hogy az amerikai társadalom át van itatva erőszakkal. Filmek, videójátékok ezrei táplálják ezt a brutalitást, az öncélú gyilkolászást. A tömegmészárlások tettesei egyre fiatalabbak, és sajnos áldozataik is.

A pszhichológiai problémákkal élő elkövetők olyan helyszínt választanak, ahol a legkisebb ellenállásra számíthatnak. A republikánusok – természetesen az NRA-vel az oldalukon – már régóta azt követelik, hogy fegyverezzék fel az iskolaőröket.

Csak az álmok világában létezik olyan rendelet, amely egyik pillanatról a másikra betiltaná az amerikaiaknak a fegyverbirtoklást. Teljesen jogosak az ilyen mészárlások feletti érzelemkitörések, a helyzet akkor sem fog változni. Az amerikai alapító atyák olyan alkotmányt hoztak létre, amelynek megváltoztatása már-már nemzeti egységet kíván, és ebben az esetben a második kiegészítést érintené. Kettős biztosítékot építettek be: az alkotmánymódosításhoz a kongresszus képviselőinek kétharmados támogatói döntése kell. Ha ez megvan, akkor az ötven szövetségi állam négyötödének kell rábólintania. Ilyen nagy egyetértés csak a mesékben van. Kilátástalan a helyzet.

Borítókép: Géppuskával pózoló nő a Bataan hadihajón az emlékezet napján, amelyen a harcban elesett amerikai katonák előtt tisztelegnek (Fotó: Getty Images/Alexi Rosenfeld)