Az 1831-es tűzvészt túlélte a Notre-Dame.
A felkelők ledöntötték az egyik vaskeresztet, és betörték a színes üvegablakokat. Fejszével estek a Krisztus-szobornak, miközben vadul keresték Párizs érsekét. Az érsek nem lett meg, így bosszúból porig égették Szajna-parti palotáját. Tornyának csúcsa átütötte a boltíves mennyezetet és szétzúzta az oltárt. Közel kétszáz év telt el, mire 2019. április 15-én a kora esti órákban újra felcsaptak a lángok. A civilizált világ egyszerre kapott a szívéhez, amikor a templom teljes tetőszerkezete hamuvá lett, és leomlott az Eugene Viollet-le-Duc-féle kúp alakú huszártorony. Emmanuel Macron elnök az újjáépítésre nem sok időt adott: 2024-re, az olimpia évére kész kell lenni. A Notre-Dame-ot évente legalább tízmillió turista látogatja, a szándék szerint a tűzeset ötödik évfordulóján újra birtokba vehetik majd az épületet. A szó szerinti építkezés viszont csak az idei nyár végén kezdődhetett el, ugyanis bő három éven át a katedrális stabilizálásán dolgoztak – a templom körüli égett állványzat elbontásán, az ólomszennyezés felszámolásán, de a munkálatok során a padlót is fel kellett nyitni, hogy az építészek biztosak lehessenek abban, hogy elbírja az oda felépítendő hatszáz tonnányi állványzatot.
A mélyből koporsó, XIX. századi fűtésrendszer, nyolcszáz éves szentélyrekesztő, valamint római kori várfal maradványai is előkerültek.
A Notre-Dame fő orgonáját 2020-ban kezdték el helyrehozni, a tetőszerkezethez azonban egy egész erdőnyi tölgyfára és többtonnányi ólomra van szükség. Rima Abdul Malak kulturális miniszter elmondása szerint a faanyag már megvan, a Notre-Dame körüli teret Párizs városa rendezi, a látványtervek és az elmúlt időszak munkálatai pedig a templom körül ki is vannak plakátolva: faültetést és egy föld alatti passzázst is terveznek. A turisták pedig jönnek. Mit jönnek, özönlenek! Amikor a Covid-járvány közepén szakértőket kérdeztünk a turizmus-vendéglátás átalakulásáról, a legtöbben azt jósolták, hogy többé semmi sem lesz a régi. Az utazás átalakul, és nem tér vissza a boldog aranykor. Tévedtek: Párizsban gyakorlatilag moccanni sem lehet ősz végén a hömpölygő embertömegtől, a múzeumokba pedig jó, ha napokkal előre bebiztosítjuk az idősávunkat, hogy egyáltalán beférjünk. A Vogézek terén és a Mars-mezőn méterenként ülnek a fiatalok, beszélgetnek, zenét hallgatnak, vagy éppen a körülöttük boldogan szaladgáló patkányok nagy örömére piknikeznek – végül pedig mindenkinek jut a morzsákból.
Igaz, ami igaz, minden szemmel láthatóan drágább és körülményesebb lett.
A megszokott árak többszörösét kóstáló repjegyek és az Európa-szerte tapasztalt, munkaerőhiány okozta reptéri káosz, valamint a szolgáltatások és élelmiszerek, és ezáltal az éttermek árainak jelentős emelkedése mellett a párizsiak az ingatlanárak és az albérletpiac elszabadulásáról panaszkodnak. Azt ki lehet bírni, hogy az Eiffel-torony csak este 11-ig van kivilágítva spórolás gyanánt, és hogy a Louvre éjjelre lezárt piramisát fegyveresek őrzik, ám a tágan értelmezett belvárosban már egy apró lakás bérleti díja is havi ezer eurótól indul. A drágulás pedig kiterjed a párizsi agglomerációra, aminek oka elsősorban a Grand Paris Express, azaz a franciaországi Ile-de-France régióban épülő új gyorsvasútvonalak csoportja. A projekt ugyanis a párizsi metró négy új vonalát, valamint a meglévő 11-es és 14-es vonalak meghosszabbítását foglalja magában. 2030-ig a tervek szerint összesen kétszáz kilométernyi új pályát és 68 új állomást építenek ki, amelyek a tervek szerint napi kétmillió utast szolgálnak ki, az ingatlanbefektetők pedig már most elkezdtek ezekben a régiókban gondolkodni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!