Az időskori tanulás sok energiát igényel, olykor gyötrelmes, de eredményes

Egyre többen érik meg a nyolcvan vagy a kilencven évet, és mind többen gondolják úgy, hogy a tévénézés jelentette passzív befogadás helyett aktív tanulással töltik idejüket. A folyamatos kondicionálás mellett szép eredmények érhetők el, de azzal tisztában kell lenni, hogy deresedő fejjel sokkal nehezebb az új ismeretek megszerzése.

SKOREA-SOCIAL-EDUCATION-DEMOGRAPHICS Fotó: JUNG YEON-JE Forrás: Europress/AFP

Százévesen kapott egyetemi diplomát – jelent meg az egyik hazai bulvárlapban a hír Kathleen Robertsről. Az angol matróna a legidősebb, aki valaha diplomát kapott, igaz, ő nem az egyetemi padsorokban küzdött meg ezért, hanem életművével érdemelte ki a Sheffieldi Egyetemen a mérnöki tudományok tiszteletbeli doktora címet. 

Nem úgy az olasz Giuseppe Paterno, aki 2017-ben, 94 évesen iratkozott be a Palermói Egyetemre. A filozófiát és történelmet hallgató férfi 2020-ban az alap-, 2022-ben a mesterképzést is elvégezte. Reggel hétkor ébredt, és tanult ebédig, délután pihent pár órát, majd éjfélig újra a könyveit bújta. 

A számítógéppel már nem barátkozott meg, dolgozatait öreg írógépen pötyögte le. Az MTI szerint a 99 éves férfi ötévnyi tanulását a Palermói Egyetem summa cum laude minősítésű diplomával ismerte el. Az efféle hírek vélhetően egyre gyakoribbak lesznek, hiszen egyre bővül ez a korosztály.

A népesség idősödésével járó társadalmi, demográfiai problémák jelentősége növekszik. Mivel az európai államokban, így Magyarországon is az öregedő társadalom már nem csak egy feltételezett jövőkép, hanem realitás, fel kell készülni az ebből adódó teendőkre. 

Az időskorúak arányának növekedése a gazdasági kihívások mellett olyan társadalmi hatásokkal jár – olvasható a Központi Statisztikai Hivatal Ezüstkor: korosodás és társadalom című kiadványában –, amelyek többek között a családösszetételben, az együttélési formákban, az egészségügyi ellátásban, az életmódban vagy a generációk együttműködésében érvényesülnek. 

Az embereknek újabb és újabb helyzetek kezelését kell megtanulniuk. De hogyan tanulnak az idősek?

– Nehezen. Az idősödéssel párhuzamosan rohamosan csökkennek bizonyos szellemi teljesítmények. Azt lehet példaként mondani, hogy egy huszonéves öt másodperc alatt visszaemlékezik egy névre, egy idős jó esetben három perc alatt képes erre. Az időskorúak fiatalkori emlékek tiszta, korrekt felidézésére képesek, tudják, hogy milyen kérdésre milyen választ adtak az érettségin, de arra majdnem biztosan nem emlékeznek, hogy mit ebédeltek a hét elején – tájékoztat Molnár Márk. 

Az ELKH Természettudományi Kutatóközpont Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének emeritus professzora szerint a klinikai megfigyelések, a patológiai eredmények és az egyre részletesebb felvételeket produkáló képalkotó eljárások alapján sokkal többet tudunk az agyban zajló, például az öregedéssel kapcsolatos folyamatokról.

Az ember a tanulás során új ismereteket sajátít el, illetve átrendez bizonyos meglévő ismereteket az új célok érdekében. Ez a folyamat idős korban roppant módon nehezített. 

Évtizedeken át az volt az uralkodó nézet, hogy az életkor előrehaladtával jelentősen csökken az idegsejtek száma, ami egyebek mellett a tanulási nehézséget is okozza. 

Valóban csökken az idegsejtek száma – például vérellátási zavarok miatt –, de legalább ekkora probléma a központi idegrendszer egyes területei közötti kapcsolatok romlása. 

A jól működő kapcsolatok hiányában az információkat feldolgozó rendszer sem lehet hatékony. Ennek az okát éppúgy nem tudjuk, mint azt, hogy miért csökken az idegsejtek száma. 

Ezen morfológiai változások miatt egyéb folyamatok mellett a tanulás hatékonysága is csökken. 

Hogy mely életkortól romlik a tanulási képességünk, ezzel kapcsolatban meglehetősen kiábrándítóak a legújabb kutatási eredmények: már a húszas éveink közepén megindul a hanyatlás, ami idővel egyre fokozódik – nagyon nagy egyéni különbségekkel. 

Jelenlegi tudásunk alapján ezt a folyamatot megállítani nem lehet, de azt tudjuk, hogy az időskori tanulás – még ha nehezített, lassú és gyötrelmes is – igenis lehetséges. Nagyobb időráfordítással és sokkal nagyobb erőbedobással, de működik.

Az a tapasztalat, hogy az idősek nehezen tanulnak meg új dolgokat, de mozgósítható tudásuk segítségével ezeket az újdonságokat igen hatékonyan tudják felhasználni. 

A fiatalok és idősek által egyaránt ismert tényeket, összefüggéseket egy korosabb ember nagy rutinnal, sokkal kifejezőbben prezentálja például a katedrán, mint egy fiatal, akinek nincs meg ez a gyakorlata az ismeretek átadására. 

Az idősnek abban is nagy lehet a tapasztalata, hogy bizonyos fogalmakat/összefüggéseket milyen háttérben érdemes bemutatni, azért, hogy azok könnyebben érthetők legyenek. 

Éppen a rutin, a kombinációs készség miatt sokáig nem lesz nyilvánvaló, hogy az idős esetleg tanulási nehézségekkel küzd. Ezt a kompenzációt akkor veti be az érintett, ha maga is érzékeli a problémákat. 

Mozgósítja – természetesen nem feltétlenül tudatosan – a hiányosságokat elfedő stratégiákat. A mindennapi életben olyan kérdésekkel találkozik, amelyekhez általában nincs szükség új ismeretekre. 

Egy idő után azonban a csekkek befizetése, a bevásárlás is egyre nagyobb problémát jelenthet. Eljön az idő, amikor a deficitek nem kompenzálhatók.

Új nyelv tanulása, új hangszeren való játék, keresztrejtvényfejtés a szokásos ajánlott módszerek a nyugdíjba vonulóknak, melyek egy célt szolgálnak: a szellemi képességek tornáztatását. 

Utóbbit a szakember szerint a test tornáztatásával kell kiegészíteni, mert igaz a mondás, hogy „ép testben ép lélek” az optimális állapot. Az új nyelv tanulása gyötrelmesen nehéz lehet az idős ember számára. 

A gyötrelmek ellenére nyer vele, mert kondícióban tartja magát. Nagyon sok múlik azon, hogy az érintettek nem törődnek bele a helyzetükbe. Próbálkozzanak, és ne adják fel. 

Ebben a környezet – barátok, család – nagyon sokat tud segíteni. Ha valakit nyugdíjasként magára hagynak, nem érik a külvilág ingerei megfelelő mennyiségben és minőségben, az nagyon gyorsan leépülhet.

A szellemi frissesség megőrzésének egy másik módja az olvasás, amely szintén nagyobb erőfeszítést igényel a döntő többség által gyakorolt tévénézésnél. Az előbbi aktív közreműködést igényel, utóbbi passzívabb folyamat – a focimeccs­ nézéséhez nincs szükség erőfeszítésre. 

Az olvasás hiánya egyébként sajnos a fiatalok esetében is szembetűnő. Az irodalmi, történelmi tények megértéséhez azonban olvasottság kell.

A memoriterek – versek, évszámok – bebiflázása nem népszerű, mert közben dolgozni kell, de hasznos. Negyven-ötven éves kor fölött az ember nagyon nehezen tanul meg verseket, vagy jegyez meg új telefonszámokat. Valószínűleg egy-két nappal később már nem emlékezik ezekre.

A megjegyzőképesség szenved csorbát – szakszóval a munkamemória romlik. Azért kell a tréning, hogy a romlás folyamata minél lassabb legyen. – Idős ember is tud tanulni, csak sokkal nagyobb erőfeszítések árán, mint fiatal korban. Ha nem teszi, annak kárát vallja, mert egyre ­kevésbé lesz képes az új ismeretek elsajátítására – üzeni Molnár Márk.

Érdemes-e hetven-nyolcvan évesen egyetemi diplomát szerezni, hiszen kérdéses, hogy az ilyen korban megszerzett tudás mire használható. A diplomához vezető, éveken át tartó tanulás (erőfeszítés) az egyén szempontjából mindenképpen hasznos. Az más lapra tartozik, hogy egy esetleg hetvenévesen kiérdemelt orvosi diploma hasznos-e társadalomnak. Mert az biztos, hogy ilyen idős korban senki sem tanul meg operálni. Az ehhez szükséges készségek ugyanis teljes mértékben nem állnak rendelkezésre. A szellemi bátorság és tartás azonban ilyen esetben is feltétlenül értékelendő.

Öregedő Európa

A társadalmi öregedés, vagyis az idős népesség arányának emelkedése és a fiatal népesség arányának csökkenése az európai országok egyik legmeghatározóbb demográfiai folyamata a XXI. században. Az ENSZ számításai szerint a világ népességének 7,6 százaléka tartozott a 65 éves és annál idősebbek csoportjába 2010-ben, 2050-ben pedig már a 16 százaléka fog idetartozni. A még távolabbi előrejelzés szerint 2010-hez képest háromszorosára nő az arány 2100-ra. Európában már 2010-ben a 65 éves és annál idősebb csoportba tartozott a népesség 16,3 százaléka, ez 2050-re 27,6 százalékra nő az ENSZ előrejelzései szerint.

Dél-koreai írástudatlan nagymamák nyolcéves osztálytársukkal tanulnak egy általános iskolában. A szellemi bátorság is értékelhető (Fotó: Europress/AFP)