Párizs belvárosában már egy apró lakás bérleti díja is havi ezer eurótól indul

Minden szemmel láthatóan drágább és körülményesebb lett.

Fotó: Terján Nóra

Őszi vasárnap este Párizsban. Az Eredetből is ismerős Bir-Hakeim híd felé sétálunk a puha holdfényben, hogy onnan lássuk utoljára kivilágítva az Eiffel-tornyot a korai lámpaoltás előtt. A tér most nem hajlik meg, mint Christopher Nolan kultfilmjében, ám a tizenhatodik kerület egyik rejtett udvarában az időutazás lehetséges: a Charles Dickens tér egy félreeső sarkában a világ legöregebb borszőlőtőkéje néz ránk. Cirka négyszáz éves, úgyhogy nincs kirobbanó formában. Mellé is van kötve egy A/4-es papírlap, rajta a felirat: kérjük, lehetőleg ne gyújtsanak rá a növény mellett! Hasonló figyelmeztetések általában akkor fogalmazódnak meg, ha már volt ilyesmire példa – és hát meg kell hagyni, a gall főváros az utóbbi időben nem túl szerencsés e téren. Egyetlen apró szikra elég a tragédiához.

Az 1831-es tűzvészt túlélte a Notre-Dame. 

Gyerekek játszanak az újjáépülő Notre-Dame székesegyház előtt (Fotó: Terján Nóra)

A felkelők ledöntötték az egyik vaskeresztet, és betörték a színes üvegablakokat. Fejszével estek a Krisztus-szobornak, miközben vadul keresték Párizs érsekét. Az érsek nem lett meg, így bosszúból porig égették Szajna-parti palotáját. Tornyának csúcsa átütötte a boltíves mennyezetet és szétzúzta az oltárt. Közel kétszáz év telt el, mire 2019. április 15-én a kora esti órákban újra felcsaptak a lángok. A civilizált világ egyszerre kapott a szívéhez, amikor a templom teljes tetőszerkezete hamuvá lett, és leomlott az Eugene Viollet-le-Duc-féle kúp alakú huszártorony. Emmanuel Macron elnök az újjáépítésre nem sok időt adott: 2024-re, az olimpia évére kész kell lenni. A Notre-Dame-­ot évente legalább tízmillió turista látogatja, a szándék szerint a tűzeset ötödik évfordulóján újra birtokba vehetik majd az épületet. A szó szerinti építkezés viszont csak az idei nyár végén kezdődhetett el, ugyanis bő három éven át a katedrális stabilizálásán dolgoztak – a templom körüli égett állványzat elbontásán, az ólomszennyezés felszámolásán, de a munkálatok során a padlót is fel kellett nyitni, hogy az építészek biztosak lehessenek abban, hogy elbírja az oda felépítendő hatszáz tonnányi állványzatot.

A mélyből koporsó, XIX. századi fűtésrendszer, nyolcszáz éves szentélyrekesztő, valamint római kori várfal maradványai is előkerültek.

A Notre-Dame fő orgonáját 2020-ban kezdték el helyrehozni, a tetőszerkezethez azonban egy egész erdőnyi tölgyfára és többtonnányi ólomra van szükség. Rima Abdul Malak kulturális miniszter elmondása szerint a faanyag már megvan, a Notre-Dame körüli teret Párizs városa rendezi, a látványtervek és az elmúlt időszak munkálatai pedig a templom körül ki is vannak plakátolva: faültetést és egy föld alatti passzázst is terveznek. A turisták pedig jönnek. Mit jönnek, özönlenek! Amikor a Covid-járvány közepén szakértőket kérdeztünk a turizmus-vendéglátás átalakulásáról, a legtöbben azt jósolták, hogy többé semmi sem lesz a régi. Az utazás átalakul, és nem tér vissza a boldog aranykor. Tévedtek: Párizsban gyakorlatilag moccanni sem lehet ősz végén a hömpölygő embertömegtől, a múzeumokba pedig jó, ha napokkal előre bebiztosítjuk az idősávunkat, hogy egyáltalán beférjünk. A Vogézek terén és a Mars-mezőn méterenként ülnek a fiatalok, beszélgetnek, zenét hallgatnak, vagy éppen a körülöttük boldogan szaladgáló patkányok nagy örömére piknikeznek – végül pedig mindenkinek jut a morzsákból.

Igaz, ami igaz, minden szemmel láthatóan drágább és körülményesebb lett. 

A megszokott árak többszörösét kóstáló repjegyek és az Európa-szerte tapasztalt, munkaerőhiány okozta reptéri káosz, valamint a szolgáltatások és élelmiszerek, és ezáltal az éttermek árainak jelentős emelkedése mellett a párizsiak az ingatlanárak és az albérletpiac elszabadulásáról panaszkodnak. Azt ki lehet bírni, hogy az Eiffel-torony csak este 11-ig van kivilágítva spórolás gyanánt, és hogy a Louvre éjjelre lezárt piramisát fegyveresek őrzik, ám a tágan értelmezett belvárosban már egy apró lakás bérleti díja is havi ezer eurótól indul. A drágulás pedig kiterjed a párizsi agglomerációra, aminek oka elsősorban a Grand Paris Express, azaz a franciaországi Ile-de-France régióban épülő új gyorsvasútvonalak csoportja. A projekt ugyanis a párizsi metró négy új vonalát, valamint a meglévő 11-es és 14-es vonalak meghosszabbítását foglalja magában. 2030-ig a tervek szerint összesen kétszáz kilométernyi új pályát és 68 új állomást építenek ki, amelyek a tervek szerint napi kétmillió utast szolgálnak ki, az ingatlanbefektetők pedig már most elkezdtek ezekben a régiókban gondolkodni.

Az Orsay múzeum újra csordultig tele van látogatókkal. Időszaki kiállításán Edvard Munch festményei tekinthetők meg (Fotó: Terján Nóra)

Holland barátom szerint léteznek „kutya városok” és „macska városok”. Érvelése szerint míg egy „kutya város”, mint mondjuk Párizs, Róma vagy akár Budapest rögtön elénk szalad, és lelkesen üdvözöl vitathatatlan szépségével, csodás építészetével, kultúrájával és hangulatával, a „macska város”, mint mondjuk Rotterdam, Berlin vagy esetleg a Time Out magazin idei szavazásán a világ legrondább városának ítélt Manchester csak idővel nyílik meg nekünk. 

Prága vagy New York azonnal elvarázsol, ám Detroit vagy Bangkok szeretetéért bizony meg kell dolgozni. Mondanom sem kell, hogy a barátom elfogult, Rotterdamban élő macskatulaj, teóriája viszont nagyjából megállja a helyét – még akkor is, ha Párizs nem mindig ugrik az ölünkbe farkcsóválva, hanem olykor pontosan olyan, mint egy mogorva francia buldog. Ritkán harap bokán, de néha azért megesik.

1831. február 14-én a mindössze tizenhét éves Eugene Viollet-le-Duc végignézte és le is rajzolta a csőcselék rombolását a folyó túlpartjáról. Skiccén pálcikafigurák hajigálják a bútorokat az ablakon át a Szajnába. Tizenhárom évvel később a fiatalember belekezdett a templom felújításába, és húsz évig irányította a munkálatokat.
A 2019-es tűzvész után újra felizzott az örök vita: támogassuk-e a változást, vagy szentségtörés egy olyan ikonikus épület esetében még csak felhozni is ilyesmit, mint a Notre-Dame? A székesegyház annak idején forradalmi újdonságnak számított: Frankhon a XIII. századra vált valódi nemzetté, fővárosa, Párizs Európa legnagyobb városává, a Notre-Dame pedig az új francia építészet első remekműve volt. Falai a magasba törtek, hatalmas ablakain keresztül korábban sosem tapasztalt módon áradt be a fény. A hívők úgy érezhették, hogy az isteni szikra közelebb van hozzájuk, mint valaha.

Borítókép: Az Orsay múzeum újra csordultig tele van látogatókkal. Időszaki kiállításán Edvard Munch festményei tekinthetők meg (Fotó: Terján Nóra)