– Kitették a főiskoláról, majd tizenhét évvel később, 1977-től a Képzőművészeti Főiskola tanára, tanszékvezetője lett, és a báb tanszakot is megalapította. Mit tanított a főiskolán, díszlet- vagy látványtervezést?
– Maga sejt valamit! A látványtervezés szót én honosítottam meg. Egy diák számára a legfontosabb, hogy tudjon rajzolni. Nem vagyok ellene a számítógépnek, de a darab elolvasása után a vízióját le kell tudnia rajzolni. Skiccelje fel! Mielőtt elkezdünk dolgozni, kérem a rendezőket, hogy először hadd dolgozzam ki az én verziómat egyedül. Aztán a tehetségesebbnek kell győznie. Ha ő a tehetségesebb, akkor én mindent megteszek az ügy érdekében. Ha mindketten tehetségesen gondolkodunk, akkor érdekes módon az elképzeléseink találkoznak.
A díjaim mellett egyetlenegy dolgot értem el életemben – és most nagyképűnek fog tartani –, hogy merek nemet mondani.
Miután legyártattam a díszletet, és a rendező azt kérdezi, hogy: „Nem lehetne azt az ajtót onnan ide tenni?”, akkor a válasz: nem.
– A rajztudáson kívül mi szükséges még a látványtervezéshez?
– Sok minden. A látványtervezés magában foglalja a festészetet, építészetet, szobrászatot, világítástechnikát. A diákok az első évben megismerik a szcenika történetét, hogyan kell megrajzolni a műszaki kiviteli terveket, és hogyan kell makettet készíteni. Van néhány rendező, akinek nincs térlátása. Ők a maketten látják, hogy mit szeretnénk. A makettekhez viszont manuális készség kell. A díszlettervező által készített kiviteli tervek alapján dolgozik a színház műszaki gárdája és a kivitelező műhelyek. Évtizedekig a Színházak Központi Műtermeiben valósították meg a teátrumok által leadott terveket. Megszüntették, ami sok gondot okozott. A Nemzeti Színház ma arra kényszerül, hogy vidéken dolgoztasson. Ha bármi probléma van, onnan kell feljönnie a műszaki csapatnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!