– Megnéztem sok rajzát, néhány animációs filmjét, és már majdnem befejeztem a Páternoszter című regényét, amely többek között egy Rákosi elleni merényletről, szerelemről és a rendszerváltás éveiről szól. Mióta foglalkozik írással?
– Régóta, de csak néhány éve publikálok. Jó barátom volt Tarján Tamás kritikus, aki azt mondta: „Akármit írhatsz, úgyis képzőművészként fognak számontartani.” Grafikusként talán ismertebb vagyok. A Páternoszterből is kitetszik valamelyest, hogy képzőművész írta, a főszereplő is az, és több képzőművészetre utaló történet található benne.
– Nem ez volt az első regénye, hanem a Sakkparti a szigeten. Abból készített egy animációs filmet is Sakk! címmel. Melyik volt előbb?
– A rövidfilm. Megtaláltam annak a sakkjátszmának a leírását, amelyet 1908-ban Gorkij capri nyaralójában Lenin játszott Alekszandr Bogdanovval. Ehhez tartozik a híres fénykép, amelyen körbeállják őket a teraszon, és attól függően, hogy milyen a politikai helyzet, a résztvevők közül valakit mindig kiretusálnak. A rajzfilm a parti lejátszását mutatja be, a slusszpoén, hogy a végén Lenin nem egy figurát, hanem Bogdanovot veszi le a tábláról. Ez inkább azok számára érdekes, akik valamennyire tudnak sakkozni.
– Ön tud?
– Amatőr szinten. Sokat játszom ismeretlen ellenfelekkel a világhálón. Leninről elég sok mindent tudtam, de Bogdanovról, aki orvos, filozófus, politikus volt, szinte semmit. Utánajártam azoknak is, akik a teraszon körülveszik őket.
A könyv arról szól, hogy ki miért van éppen ott, és később miért kell eltüntetni a képről.