A plakáttal kapcsolatban gyakran említik, talán könnyelműen is, hogy „hic et nunc” – itt és most – csak az adott helyszínen töltheti be funkcióját, különben hamar érvényét veszti, lejár a szavatossága. Orosz István szerint ez nem feltétlenül igaz.
A jó plakát egy idő után függetleníti magát helytől és kortól, önállóvá, általános érvényűvé válik. Már nem az a fontos, milyen eseményt reklámozott valaha, hanem a mögötte álló alkotó személyiség. A jó plakát, odahagyva eredeti funkcióját, az alkalmazott művészet területéről átkerül az önálló képzőművészet világába.
Kivételes, kegyelmi pillanat ez, Orosz István megfogalmazása szerint: a plakát színeváltozása. A képzőművész ma már úgy van a régi plakátjaival, hogy nem az egykori feladatot látja bennük, és nem is arra koncentrál, mit kellett húsz-harminc éves munkáknak hirdetniük egykor. Inkább úgy pillant rájuk, mintha tükörbe nézne.
Borítókép: Orosz István (Fotó: Havran Zoltán)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!