– Idén megjelent könyve az Önérvényesítés. Miért kell Európának és a Nyugatnak önmagát korlátoznia? Mire utal ezzel a címmel?
– Európa nagy részén elterjedt az a nézet, hogy az önérvényesítés jobboldali téma, és ezért sokan negatívan tekintenek rá. Ezen szeretnék változtatni, szeretném, ha az önérvényesítésre ismét szükségszerűségként tekintenének.
– Milyennek látja Magyarországot ebben a tekintetben?
– Nagyon szívesen jöttem Magyarországra, úgy látom, az önök országát vezetik a legjobban az Európai Unión belül. Magyarországnak jó érzéke van az önérvényesítéshez, megvannak a saját érdekei, és az európai kultúráért is kiáll. Pozitívum, hogy Svédországban, Olaszországban és még a szociáldemokrata vezetésű Dániában is látjuk, hogy egyre inkább megjelenik a realitásérzet. Ezt a tendenciát a választási eredmények is megerősítik.
– Könyvében úgy fogalmaz, hogy az Európai Uniót hátráltatja a „hatalmi vákuuma”, amely abból fakad, hogy képtelen a közös fellépésre. Hogyan tudna nagyobb erőt felvonultatni, hatékonyabban működni az unió?
– Úgy gondolom, nagyszerű példa lehetne az Európai Unió számára Svájc, amely belülről teljesen decentralizált, a legkisebb falu is maga dönthet a saját ügyeiben. Kifelé ugyanakkor nagyon erős, stabil tartással rendelkezik. Az uniós tagállamoknak több szabadságra és függetlenségre van szükségük. Az Európai Uniónak csupán a belső piacot, a külpolitikát és a védelmi politikát kellene közös területként meghatároznia. Minden mást át kellene engednie a nemzetállamoknak.