A szerelem egyedi és leírhatatlan élmény: mindannyian másképp fejezzük ki érzelmeinket, és egyedi módon lépünk kapcsolatba a másikkal. Vajon hogyan lehet mindezt kamerával rögzíteni? A filmesek a mozgókép kezdete óta próbálnak szerelmi történeteket elmesélni a filmvásznon, a nézőpont és a megközelítés azonban – jó esetben – folyamatosan változik. Három évvel Bong Joon-ho és az Élősködők meglepő, ám kiütéses győzelme után a koreaiak újra versenybe szállnak az Oscarért. Pak Csanuk a hallyu, azaz a dél-koreai kulturális hullám egyik legfontosabb szereplője, akit a kétezres évek eleji ikonikus bosszútrilógiájával sorozata (A bosszú ura, Oldboy, Lady Vengeance – A bosszú asszonya) tett az egész világon ismert kultrendezővé. Ahogy azonban öregszik az ember, úgy válik lágyabbá, kicsit szentimentálisabbá, és kezdi el értékelni az élet azon apró dolgait, amelyek nap mint nap örömet szereznek számára. Olybá tűnik, hogy Pak is felszállt erre a vonatra legújabb filmjével,
A titokzatos nő ugyanis meglepően gyengéd film, ha a kifejezetten sötét hangvételű, olykor vértől tocsogó, de mindenképpen csavaros korábbi filmjeihez viszonyítjuk, ám nem kevésbé mesteri és megindító.
Hae-jun nyomozó egy mélybe zuhant sziklamászó ügyén dolgozik. Az eset felgöngyölítése során megismerkedik az áldozat titokzatos és vonzó özvegyével, Seo-rae-val (Tang Wei), akihez aztán szép lassan egyre közelebb kerül a kihallgatások során. Az egyébként nős Hae-jun (Park Hae-il) az ösztönei helyett aztán mégis inkább az érzéseire hallgat, átlépve szakmájának szigorú erkölcsi határait. Egy évvel az ügy lezárása után, amikor a férfi és a nő útjai ismét keresztezik egymást, a detektívnek az addig megoldatlan bűnügy mellett saját elfojtott érzéseivel is szembe kell néznie.
Az Oldboy és A szobalány alkotója A titokzatos nő-ért az idei Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb rendezőnek járó elismerést hozta el, nem érdemtelenül. Pak Csanuk tizenegyedik játékfilmje, melyet ismét Csong Csonghun segítségével írt, kétségtelenül az idei év legjobbjai közé tartozik, amelyben bizony érdemes elmélyedni, megérteni a főszereplők belső folyamatait és átélni azt, ahogyan kapcsolódnak egymáshoz. A film első fele nyomozós thrillernek álcázza magát: voltaképp olyan, mint egy modern noir. Szorosan követjük Hae-junt, miközben a detektív megpróbálja kitalálni, mi is történt pontosan a hegymászóval. Pak Csanuk ötvözi a klasszikus koreai detektívtörténeteket a modern világ realitásával, ahol sosem szabadulhatunk a minket körülvevő technológiától: mindenhol kamerák figyelik a rezdüléseinket, a bizonyítékokat pedig jóval nehezebb elrejteni, ha az okostelefonnak hála az is könnyen kiderül, hogy valaki hány lépést tett meg.
A titokzatos nő másik fő szála azonban a szép lassan kibontakozó szerelmi történet Hae-jun és legfőbb gyanúsítottja, a vonzó Seo-rae között.
A nő kínai állampolgár, aki ugyan évekkel ezelőtt költözött Koreába, de próbálkozásai dacára még mindig nem beszél tökéletesen koreaiul: gyakran hagyatkozik a telefonjára, amely lefordít neki mondatokat. Ahogy pedig a két műfaj kölcsönhatásba lép, lassan egyre bensőségesebbé válik a hangulat. Pak több trükköt is bevet, hogy hőseit közelebb hozza egymáshoz – szó szerint és metaforikusan egyaránt. Az egyik ezek közül például, amikor Hae-junt közvetlenül belehelyezi Tang Wei jeleneteibe, miközben a férfi azt képzeli, hogy vele van a nyomozása közben. Egyszerű, de szép megoldás. Pak példás pontossággal használja az időugrásokat és a visszaemlékezéseket, ahogy pedig a cselekmény a vége felé halad, a noir is érzékeny drámába fordul.
Pak Csanuk szinte mindig becsúsztat néhány csavart a forgatókönyveibe, A titokzatos nő esetében a fordulat azonban éppen az, hogy bár a néző várna valami igazán őrült, esetleg pofátlan húzást tőle, ez a film nem erről szól. Árnyalatait és atmoszféráját tekintve Vong Kavai 2000-es Szerelemre hangolva című remekéhez lehetne hasonlítani: a két színész szemében megbúvó szexuális feszültségben, az elfojtott érzéseket jelképező finom mozdulatokban. Pak a támogatásunkat kéri, akár egy tisztességes bűnelkövető, és noha nincs igazán logikus érv amellett, hogy a néző Hae-jun és Seo-rae románcának drukkoljon, ám a kettejük közti mágneses vonzalom tagadhatatlan. Pak Csanuk nem egy kifürkészhetetlen filmrendező, de a néző dolgát egészen biztosan nem könnyíti meg. A nyomozó felesége azt állítja, hogy férjének „erőszakra és halálra van szüksége ahhoz, hogy boldog legyen”. Meg is találja pillanatnyi boldogságát, de mindez olyan fináléhoz vezet, amely valósággal kizsigerel – akár a szerelem.
(A titokzatos nő – dél-koreai krimi-dráma, misztikus film, 138 perc, 2022. Rendező: Pak Csanuk. Bemutató: december 15. Forgalmazó: Mozinet)
Borítókép: Hae-jun nyomozó egyre közelebb kerül első számú gyanúsítottjához, az áldozat özvegyéhez (Fotó: Fórum Hungary)
