Hatvanöt éve született sokak vágyálma, a „papírjaguár”

A nagy októberi szocialista forradalom idei évfordulóján ünnepelhette születésének 65. évfordulóját a Trabant, a szocializmus minden létező ­jegyét magán hordozó népautó. Egy szeretve gyűlölt, majd egy ideig lenézett, de kétségkívül karakteres jármű, amelyért ma már vagyonokat fizetnek a gyűjtők, a márkarajongók. Ők ma egészen másért vágynak rá, mint amiért mi szerettük vagy éppen utáltuk annak idején.

2022. 12. 04. 17:00
German Unity Day - Rust
German Unity Day-Rust Fotó: PHILIPP VON DITFURTH
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– A többség bőven a rendszerváltás után született, tehát esetükben szó sem lehet nosztalgiáról. Őket elsősorban a markáns formája, a „bájos arca” érinti meg. Úgy tekintenek rá, mint egy kihalófélben lévő állatfajra. Megvan annak a varázsa, hogy ha olyan autód van, amely kilóg az unalmasan egységes modern autók mezőnyéből. Az a tragédiája, hogy 26 éven át gyártották változatlan formában, ami kerek húsz évvel több egy átlagos modell életciklusánál.

Az autó születése hivatalosan 1957. november 7-e, papíron ekkor kezdődött meg a sorozatgyártása a szászországi Zwickauban. 1954-ben a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa arra utasította az újrakezdéssel bajlódó autógyárakat, hogy sürgősen fejlesszenek ki egy kisautót a következő elvárásoknak megfelelően: ne legyen nehezebb hatszáz kilónál, elférjen benne egy kétgyerekes német család, száz kilométeren ne fogyasszon többet öt és fél liternél, évente legalább 12 ezer darabot lehessen belőle gyártani, és ne kerüljön többe négyezer márkánál.

A 29 éves Wolfgang Barthel mérnököt bízták meg a fém karosszériaelemeket helyettesítő anyag felkutatásával. Erre azért volt szükség, mert Kelet-Németország területén nem volt acélipar, a „szovjet zóna” nyugati bojkott alatt állt, a Szovjetunió pedig nem volt képes az acélhiányt pótolni. Barthel rájött, hogy ha a cellulózt a nagy mennyiségben és olcsón rendelkezésre álló szovjet gyapottal helyettesítik és fenolgyantával elegyítik, majd a gyapotpaplant nyolc percen át 170 Celsius-fokon formára préselik, létrejön egy alkalmas karosszériaelem, amely sok tulajdonságában még előnyösebb is a fémnél. A bakelitszerű barna anyagot Duroplastnak keresztelték el, amelyet aztán színre lehetett fényezni.

 

Az átmenetinek szánt, favázas, Duroplast karosszériás P70-es modell után végül megszületett a köznyelvben Gömbölyű Trabant néven ismert Sachsenring P50-es – a későbbi Trabant 500-as, majd modellfrissítés után 600-as. A Trabant latinul „kísérőt” vagy „útitársat” jelent, éppúgy, mint a szputnyik oroszul (minden második szovjet terméket szputnyiknak neveztek). A motor azért lett léghűtéses, mert a vízhűtőhöz sok réz kellett volna.

 

A lehető legegyszerűbb gyártás érdekében lett kétütemű, így legalább szelepek sem kellettek bele, és a hengerfej öntése is sokkal egyszerűbb. A termelés darabszáma felfutott évi nyolcvanezerre, és az NDK komoly exportcikkévé vált. A gyár fejlesztőmérnökei természetesen szerették volna folyamatosan tökéletesíteni a Trabantot, de itt jött be a képbe mindaz, amit összefoglalóan szocializmusnak hívunk. Az illetékes minisztérium megtiltotta, hogy a zwickaui gyárban új modellek fejlesztésével foglalkozzanak, amit a háború előtti világban szocializálódott mérnökök képtelenek voltak elfogadni. A legnagyobb titoktartás mellett, zárt ajtók mögött tervezték a soron következő modellt. A lebukás veszélyével dacolva így született meg a Trabant 601-es modell, amely nálunk is utcaképi elemmé vált. Némi ravaszsággal végül sikerült meggyőzniük az elvtársakat az új modellre való átállás szükségességéről, így annak gyártását 1964-ben megkezdhették. Sajnos ugyanezzel a módszerrel többé nem jártak sikerrel. Az évtized végére ugyancsak titokban megterveztek és le is gyártottak 603 néven egy rendkívül modern prototípust. Minden szempontból az új idők hírnöke lehetett volna már 1969-ben (négyütemű orrmotor keresztben elhelyezve, elsőkerékhajtás, ferdehátú önhordó acélkarosszéria), a terv tálalása azonban nem jól sült el. Hatalmas botrány kerekedett, a renitens igazgatót büntetésből két évre félre is állították.

 

A keletnémet, sőt az összes KGST-autómárka fejlesztésének kérlelhetetlen tiltása mögött valójában mindvégig Moszkva állt.

 

A szovjetek akadályozták meg a Wartburg modernizálását olasz karosszériatervek segítségével éppúgy, mint a Skodákét, amelyeket a csehek szerettek volna orrmotoros, fronthajtású formában gyártani a kifutott S100-as modellt követően. Hogy az oroszok magatartása mögött ténylegesen milyen érdek állhatott, azt máig csak találgatni lehet.

A Trabantot utolsó egy-két évében egy, akkor már kifutott, de drágán megvásárolt VW Polo motorjával szerelték, ám ez már csak a hattyúdal volt. A fal leomlása és a német fizetőeszköz egységesítése pillanatában egyértelművé vált, hogy a Trabantot az elavult zwickaui gyárban előállítani költségesebb, mint egy VW Polót egy auto­matizált, modern üzemben. Az utolsó, 3 096 099. példány csendben, minden ünneplés nélkül, szinte szégyenkezve hagyta el a gyártósort.

Mára a Trabant kultusztárggyá vált. Talán emlékeztet a fiatalságunkra, mert Trabantban zötyögve itt is lehetett fiatalnak és boldognak lenni…

Borítókép: Trabi-parádé a baden-württembergi Rust városában 2021-ben a német egység napján. Nem csak nosztalgia (Fotó: Europress/AFP)

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.