Esterházy Péter a Kis Magyar Pornográfia című szatirikus korrajzát a Trabant használati utasításából vett idézettel kezdi: „A Trabant útfekvése kitűnő, és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson.” Az író – és persze a nyolcvanas évekbeli olvasói – számára e felütés minden további magyarázat nélkül is érthető. A használati útmutató abszurdnak ható szövegét valószínűleg éppúgy nem frissítették komolyabban évtizedeken keresztül, mint a 26 lóerős autócsodát, a Trabant 601-es modellt. Részben éppen emiatt vált a szocializmus jelképévé, hiszen mindent megtestesített, amit az őrült társadalmi kísérlet jelentett: a fejlődésképtelenséget, a szegényességet és a hiányt.
A Trabant azonban ma már egészen más megítélés alá esik – különösen nyugaton és az USA-ban, de a fiatalabb nemzedékek számára lassacskán idehaza is. A brit RM Sotheby’s aukciósház árverésén 2019-ben egy limuzin kivitelű 1958-as Trabant P50 egy hozzá tartozó lakókocsival együtt 28 750 dollárért (jelenlegi árfolyamon 11,3 millió forintért) kelt el. Mindez persze rekord, de jelenleg az USA-ban a gyűjtők minden további nélkül készek kifizetni nyolc-tizenkétezer dollárt egy-egy szépen restaurált példányért, sőt egy ritkaságnak számító katonai Trabant Kübelért – illetve annak civil szabadidő-autó változatáért, egy Trampért megadnak akár húszezer dollárt is – mondja Muczán Gábor, a Trabant-Wartburg Klub elnöke, aki Pest megyei alkatrészgyártó vállalkozása révén maga is ebből az egyre fokozódó kultuszból él.
Sok fiatal belevág felújítási projektbe, de Muczán Gábor önmérsékletre int mindenkit, akinek nincs autórestaurátori tapasztalata, saját műhelye és típusismerete, mert pénzügyileg hatalmas ráfizetés is kikerekedhet egy-egy hitványul elvégzett munkából. A gyártó cég 1991-ben jogutód nélkül megszűnt, így ma már csak bontott és utángyártott alkatrészekben lehet gondolkodni, amelyek jellemzően jóval drágábbak, mint más autómárkák megfelelő alkatrészei. Különösen Németországban válik egyre inkább nemzeti kultuszautóvá a Trabant, pedig ott sem volt mindig így, hiszen a fal leomlása után ahogy mi is, az „osszik” is szédülten rohantak használt nyugati kocsit vásárolni, a Trabikra pedig, amelyekre Honecker alatt tíz-tizenkét évet is kellett várniuk, ettől kezdve lényegében hulladékként tekintettek.
Muczán Gábor is egyike volt azoknak a fiataloknak, akik 1994-ben megalapították a Trabant-Wartburg Klubot. Az alapítók ma már az ötvenet tapossák, de a félezres tagság zöme jelenleg is fiatalokból tevődik össze
– mutat rá az elnök.