– Milyen volt az a családi háttér, ahonnan ez a nagyon nyitott, a világot minden ízében megérteni akaró pálya elindult?
– Hárman vagyunk testvérek, édesapám matematika–fizika szakos tanár, de a zene volt a mindene. Már egyetemistaként némafilmek alatt improvizált a debreceni Apolló moziban. Később ő komponálta a Lesz, lesz, lesz című hazafias-irredenta dalt. Szomorú-érdekes adalék, hogy szerzőtársát, Kulinyi Ernő újságírót, aki többek között a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország szövegszerzője, 1944-ben deportálták, és 1945-ben a Bruck an der Leitha-i internálótáborban halt meg. Zsidó származású, nagy hazafi volt. Az özvegyét még ismertem.
– Tehát a család debreceni.
– Édesapám ott járt egyetemre. Később sokfelé tanított az országban, végül szüleim 1954-ben költöztek Budapestre, amikor apámnak állást ajánlottak a Szép Ilonka utcai középiskolában. A Villányi úton kaptak lakást, egy új építésű Sztálin-barokk házban. Ott nőttem fel. Általánosban zenei tagozatra jártam a Köbölkút utcai iskolába, amelyet korábban Szamuely Tiborról neveztek el. Április negyedikén, november hetedikén sokszor elhozták Szamuelynét is, aki akkor már két bottal járt. Amikor kisdobossá avattak, és mentem haza büszkén, hogy a Szamuely Tibor Úttörőcsapat tagja lettem, édesapám odasúgta: az egy tömeggyilkos volt.
Kötélposta az utca fölött
– Az egyház iránti érdeklődés honnét származik?
– Részben családi örökség. A Szent Imre-templomba jártunk, és itt olyan lelkipásztorokkal találkoztam, akikre egy kamasz gyerek fel tudott nézni. A József Attila Gimnázium nagyüzem volt, tíz párhuzamos osztállyal, nyolcvantagú tantestülettel, ez szinte lehetetlenné tette a személyes tanár-diák kapcsolatokat. A Szent Imrében ekkoriban volt káplán Bolberitz Pál és Mádai István. Az első fontos könyvélményeket Párdányi tanár úrnak és Bolberitz Pálnak köszönhetem.
– A kamaszkor általában a nagy barátságok szövődésének is ideje.
– A Villányi úti lakótelepen 1956-ban a szemközti házban megürült egy lakás, mert a tulajdonosai disszidáltak. Ide költözött be Tordasról Cseh Ferenc a családjával, feleségével, gyerekeivel, Cseh Tamással és nővérével. Két bátyám, egyik nyolc, másik tíz évvel idősebb nálam, Tamás korosztályához tartoznak, és azonnal nagyon jó barátság alakult ki köztük. Telefon akkor még nem volt, így kötélpostát alakítottak ki a két lakás ablakain keresztül az utca fölött, és kis kosárban húzogatták az üzeneteket. Ez volt a korabeli „e-mail”. Bátyáim is bekapcsolódtak Cseh Tamás bakonyi indiánozásába. Közös zenekart is alapítottak.