
Külön Oscar-tanácsadókat alkalmaznak, és az sem véletlen, hogy az esélyesnek remélt mozgóképeket rendszerint szeptember után mutatják be, hogy lehetőleg minél közelebb essen az Oscar-szezonhoz, ahhoz a durván másfél hónaphoz, amelyben a divatházak közelharcot vívnak a színésznők kegyeiért, és a népszerű esti talkshow-k műsorvezetői alig kapnak levegőt a sztárok haknizásától. Az Oscar-kampány valójában egy publicisták által tökéletesített művészeti forma. A díj 95 éves történelme alatt azonban nem az Andrea Riseborough jelölését övező botrány az első olyan eset, amikor a stúdiók és ambiciózus művészeik – mondjuk úgy – a pályán kívülre merészkedtek.
Pályán kívül játszani
John Madden Szerelmes Shakespeare című románcát választották 1999-ben a legjobb filmnek Steven Spielberg második világháborús drámája helyett (Ryan közlegény megmentése), köszönhetően a Harvey Weinstein producer által kidolgozott agresszív akciótervnek. A vetítések, bulik és sajtómegjelenések mellett Weinstein tanácsadókat küldött az akadémia tagjaira, és suttogó kampányba kezdett a Ryan közlegény megmentése ellen. Azt terjesztette, hogy a film ereje teljes egészében az első tizenöt percben, a libabőrös nyitójelenetben rejlik, amikor az amerikai hadsereg az 1944-es normandiai partraszálláskor megérkezik Omaha Beachre. Az ócsárlás sikeresen megingatta a szavazókat, és örökre átalakította a díjszezon kampánymodelljét: eljött a negatív kampányok divatja.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!