Jelöltek és esélyesek: göröngyös az út az Oscar-díjig

Végéhez közeledik a filmes díjszezon. A szakma legnagyobb presztízsű elismerése, az Oscar-díj fényét nem halványítják holmi botrányok: immáron kilencvenötödik alkalommal osztják ki vasárnap este a Los Angeles-i Dolby Színházban. Vajon ki (vagy mi) dönti el, hogy a hatalmas merítésből kik írhatják be a nevüket a történelembe?

Artists paint Oscar statues for the 89th Annual Academy Awards on February 20, 2017, In Hollywood, California. - The 2017 Oscars, hosted by Jimmy Kimmel, will take place at the Dolby Theatre in Hollywood, California on February 26, 2017. (Photo by VALERIE MACON / AFP) Fotó: AFP

Az első fekete Oscar-győztes, Hattie McDaniel (Elfújta a szél) 1940-ben nem ülhetett egy asztalnál a fehérekkel. 73-ban Marlon Brando egy amerikai őslakos polgárjogi aktivistával üzent, hogy nem kéri az Oscar-díjat, a következő évben egy meztelen férfi rohant a színpadra, amikor David Niven házigazda épp Elizabeth Taylort szólította. Politikai beszédek, testvéri csók, a 2016-os #OscarsSoWhite (Oscar olyan fehér) kampány, rossz cím bejelentése a legjobb film díjánál, majd tavaly Will Smith hírhedt taslija. Oscar nem unatkozik, a nézettségnek pedig jót tesznek a botrányok. Íme a legújabb: a brit Andrea Riseborough-t a To Leslie (Leslie-nek) című, alacsony költségvetésű filmben nyújtott alakításáért jelölték a legjobb színésznő kategóriában, ám mindez nagyrészt a film készítői által folytatott aktív kampánynak köszönhető. Olyan sztárok lobbiztak érte, mint Gwyneth Paltrow, Jennifer Aniston vagy Edward Norton, a közösségi oldalakon ráadásul többször összehasonlították Riseborough-t vetélytársaival, ami tilos. Külön kellemetlen, hogy Riseborough két esélyes afroamerikai színésznőt, Danielle Deadwylert és Viola Davist ütötte ki a versenyből.

Jane Campion új-zélandi rendező kezében a legjobb rendezésért járó díjjal a 94. Oscar-díj-átadón a Los Angeles-i Dolby Színházban. Fotó: EPA/MTI/David Swanson

„Köszönöm az akadémiának!” – kezdődik minden köszönőbeszéd, ugyanis az Amerikai  Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia szavaz arról, hogy ki viszi haza a trófeát aznap este. A szervezet több mint tízezer iparági szakemberből áll, a tagság pedig 17 ágra oszlik, beleértve a színészek, rendezők, sminkesek és fodrászok, írók és producerek kategóriáit. Tagságra csak meglévő tag szponzorálhat valakit, az ajánlásokról pedig az akadémia kormányzótanácsa dönt. Tavaly 397 embert hívtak meg, köztük volt Jamie Dornan, Ariana DeBose, Anya Taylor-Joy színészek, valamint Rév Marcell operatőr is. Az egyes díjkategóriák jelöltjeit az adott ágazat tagjai választják ki saját preferenciáik szerint: a rendezői ág tagjai a legjobb rendező jelöltjeit, a színészek a különböző színészi kategóriák jelöltjeit – így aztán a női rendezők és operatőrök hiányáért például csakis pályatársaikat lehet okolni! Az egyetlen kivétel a legjobb film, amibe mindenki beleszólhat. A jelöltek kiválasztása után az akadémia minden tagja kategóriánként egy jelöltre szavazhat, és a legtöbb voks győz. A legjobb film itt is kakukktojás: a szavazók rangsorolják a jelölteket a kedvencüktől a legkevésbé kedveltig, a legkevesebb szavazatot kapott film kiesik. Ezt aztán addig ismétlik, amíg valamelyik jelölt az első számú szavazatok több mint ötven százalékát meg nem szerzi.

 

Oscar-hajrá

Oscart ugyan vásárolni nem lehet, de kampányolni azért, hogy minél többen lássák a filmünket, bizony nem árt. Tudjuk, hogy az mindig nyerő, ha egy színész híres embert játszik, elképesztő szenvedést mutat be a vásznon, vagy éppen fizikailag alakul át felismerhetetlenül. Az év során pedig szép lassan kialakulnak az erőviszonyok a filmfesztiválos sikerek, kritikai méltatások és persze a mozipénztáraknál elért teljesítmény szerint, de mindig akadnak látszólag a semmiből jött győzelmek. Színtiszta politika. No de mennyit ér valójában egy jelölés? A BBC szerint ahhoz, hogy egy film eljusson az áhított díjig, a stúdiók akár tízmillió dollárt (3,9 milliárd forintot) is elköltenek. A szobor eszmei értéke felbecsülhetetlen, ezért a filmgyártó cégek hajlandóak akár még annál is többet költeni arra, hogy filmjük díjat nyerjen, mint amennyi bevételt fog feltehetően hozni. 

Will Smith amerikai színész élő adásban felpofozza Chris Rock komikust a 94. Oscar-gálán. Fotó: AFP/Robyn Beck

Külön Oscar-tanácsadókat alkalmaznak, és az sem véletlen, hogy az esélyesnek remélt mozgóképeket rendszerint szeptember után mutatják be, hogy lehetőleg minél közelebb essen az Oscar-szezonhoz, ahhoz a durván másfél hónaphoz, amelyben a divatházak közelharcot vívnak a színésznők kegyeiért, és a népszerű esti talkshow-k műsorvezetői alig kapnak levegőt a sztárok haknizásától. Az Oscar-kampány valójában egy publicisták által tökéletesített művészeti forma. A díj 95 éves történelme alatt azonban nem az Andrea Riseborough jelölését övező botrány az első olyan eset, amikor a stúdiók és ambiciózus művészeik – mondjuk úgy – a pályán kívülre merészkedtek.

 

Pályán kívül játszani

John Madden Szerelmes Shakespeare című románcát választották 1999-ben a legjobb filmnek Steven Spielberg második világháborús drámája helyett (Ryan közlegény megmentése), köszönhetően a Harvey Weinstein producer által kidolgozott agresszív akciótervnek. A vetítések, bulik és sajtómegjelenések mellett Weinstein tanácsadókat küldött az akadémia tagjaira, és suttogó kampányba kezdett a Ryan közlegény megmentése ellen. Azt terjesztette, hogy a film ereje teljes egészében az első tizenöt percben, a libabőrös nyitójelenetben rejlik, amikor az amerikai hadsereg az 1944-es normandiai partraszálláskor megérkezik Omaha Beachre. Az ócsárlás sikeresen megingatta a szavazókat, és örökre átalakította a díjszezon kampánymodelljét: eljött a negatív kampányok divatja.

A Plastic Jesus (Műanyag Jézus) nevű művész Harvey Weinstein arany szobra mellett ül a szexuális erőszakért elítélt producer hírhedt szereposztó díványán. Fotó: AFP/Frederic J. Brown

Weinstein 2003-ban aztán újabb ördögi tervvel tért vissza a küzdelembe, amikor a Miramax stúdió által készített Martin Scorsese-eposzt, a New York bandáit népszerűsítette. A filmet az akadémia tagjainak „megfontolásra” ajánló reklámban a legendás rendezőt, Robert Wise-t (West Side Story, A muzsika hangja) idézték, miszerint Scorsese megérdemelné végre a legjobb rendező díját. Sajnos kiderült: a mondat nem Wise-tól származik, hanem egy Murray Weissman nevű publicistától. Az iparág nagy része felháborodott, Scorsese pedig tíz jelölés dacára a kavarás miatt üres kézzel ment haza.

 

Szőrmében és akcentussal

A színésznőket sem kell azért félteni. Az 1987-es Anna című melodráma sztárja, Sally Kirkland például tudta, hogy a gyártó független stúdiónak nincs elegendő marketing-költségvetése, ezért a saját pénzéből bérelt két sajtóst, kereskedelmi hirdetéseket vásárolt, leveleket írt az akadémia összes ismerős tagjának, és olyan barátok segítségét kérte, mint Andy Warhol és Joan Rivers, hogy terjesszék a hírt. Kirkland végül elnyerte az Arany Glóbuszt, és az Oscar-jelölésig is eljutott, de végül kikapott Chertől. 2012-ben az akkor ötvenéves Melissa Leo David O. Russell A harcos című filmjében alakított nagyot, ám aggódott, hogy életkora miatt nem kerül a magazinok címlapjára. Ő maga fizetett hát a hirdetésekért, amelyeken szőrmében pózolt, a felirattal pedig a szavazókat buzdította: „Gondold meg…”. A képekből mém lett, Leo azonban nagyszerű humorral reagált, és végül olyan jól sikerült az egész, hogy elnyerte a legjobb női mellékszereplő Oscarját.

Lady Gaga a Csillag születik című film legjobb betétdaláért elnyert Oscarjával. Fotó: AFP/Frederic J. Brown

Lady Gaga 2019-ben lemaradt a legjobb színésznő Oscarjáról a Csillag születikben nyújtott alakításáért – a legjobb eredeti dalnak járót azért elnyerte –, 2022-ben viszont hasonlóan elkötelezett kampánnyal tért vissza, mint amilyet idén az Elvis Presley-t alakító Austin Butler folytatott. Lady Gaga A Gucci-ház sajtóturnéján egy sor egyre bizarrabb interjúban taglalta, hogyan élt Patrizia Reggianiként másfél évig, és hogyan beszélt a Maurizio Gucci meggyilkolásáért elítélt fekete özvegy olasz akcentusával kilenc hónapig. Kellékitalokat ivott a forgatáson, úgy került karakterbe, hogy párducot játszott szállodai szobája padlóján, és azt hitte, hogy Patrizia maga küldött legyeket utána, hogy kövessék őt. A cirkusz a jelölésig sem vitte, Ridley Scott filmje pedig óriási lufinak bizonyult, a legpocsékabb részének éppen a kamuakcentus-olimpia bizonyult.

Billy Porter és Adam Smith a 91. Oscar-ceremónia előtt a fotósoknak pózol. Fotó: Getty Images/AFP/Frazer Harrison

Michael Morris To Leslie című, nyugat-texasi alkoholista egyedülálló anyáról készült portréja újra felerősítette az elitizmusról szóló vitákat. A filmakadémia elismerte, hogy szükség van a mostani szabályozások felülvizsgálatára – ám hacsak nem lesznek jelentős reformok, elkerülhetetlennek tűnik, hogy a hollywoodi bennfentesek hasonló taktikát alkalmazzanak az elkövetkező években, és kényük-kedvük szerint formálják a filmszakmát. Hosszú távon pedig a filmrajongók ízlését is.

Borítókép: Egy művész dekorációs Oscar-szobrokat fest a 89. díjátadó gála előtt. Fotó: AFP/Valerie Macon